Sensei! (2017) 89% 18★

Mintha egy kínai Prada után felvennék egy igazit, na kb. ekkora különbség van a pár órával korábban megtekintett és e között a film között. :’D
Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy amit ebből a témából ki lehetett hozni, azt kihozták. Nagyszerű volt a színészi játék, mindenki részéről. Gyönyörűek voltak a tekintetek, tele érzelemmel. Szép volt a képi világa és tetszettek a zenék is.
Szerintem a kategóriájában a legjobbak közé tartozik.
Megyek és meg is nézem, miben szerepeltek még a főszereplők. :)

Ez aranyos volt:) Igazából a sztori annyira sablon ebben a témában, hogy nem is lehetne jobban. Mégis nagyon szerethető volt , főleg az ahogy Shimada belső gondolatait és vívódásait hallottuk végig azon a kis gyenge megnyugtató hangján :) Ikuta Toma, mint mindig jó volt, de az is elmondható, hogy nem dolgoztatta meg igazán a szerep :) Képi világ is szép volt, rózsaszín felhős véggel :)

Szóval azért a téma elégé kényes, és én nem érzem aranyosnak azt, hogy a tetteinkért csak az egyik oldal vállalja a felelősséget. Ha pedig a kamasz Kawai kirohanását nézzük Itoval szemben, hogy igenis egy középiskolás is tudja vállalni a felelősséget, akkor megint ott vagyunk, hogy ő pl. megvárta a ballagást, és nem rúgatta ki a tanárát, ellenben ugye… Hibiki észnélkül a falnak… de persze Ito se szent. A japánoknál nagyon megy ez a téma. Ugyanezt a filmet már láttam, csak más címmel, és a csaj nem íjászkodott… Mindig elgondolkozom azon, hogy miért jó 30 éves férfiaknak totál tapasztalatlan, romantikus első szerelmet kereső középiskolás csajokkal összejönni. Hercegnek képzelhetik magukat? A velük egyidős csajoknál meg nincs meg ez az illúziójuk?

Oda vagyok ezért a filmért. Ikuta Toma és Hirose Suzu baromi helyesek voltak és tetszett, hogy azért igyekeztek valamennyire a realitás talaján maradni és nem volt egy habos babos sztori azért :)

Írhatnék hosszú körmondatokat a filmről, és hasonlók, de azt hiszem ez az egy mondat elmond mindent:
Ez volt az egyik legszebb romantikus film, amit láttam.