Viharos kulturális változtatások közepette érkezik 1961-ben a vibráló New York-i zenei színtérre egy rejtélyes 19 éves fiatalember Minnesotából, egy gitárral és forradalmi tehetségével felszerelkezve. Még maga sem tudja, hogy rövidesen merőben új utat jelöl ki az amerikai zenének. Bensőséges… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 125
Kiemelt értékelések
Mint film nem jó és túl hosszú/ez egy őrült dolog manapság/-a szereplők azonban nagyon tetszettek.
Chalamet-nek sikerült időnként eltalálni Dylan mozdulatait, viszont nagyon jól énekelt.
Monica Barbaronak szép a hangja, nekem nem hozta annyira Baezt, de rendben volt. Kiemelkedő: Edward Norton, kellemes meglepetés a többnyire rosszfiúkat játszó Boyd Holbrook, Johnny Cash szerepében, kicsit énekel is.
Nekem érdekes volt a film zenei világa, Dylant kamaszként nem igazán szerettem, de hihetetlen milyen remek dalokat írt!
Én személy szerint utálom az élő zenészekről készült filmeket, de ezt muszáj volt megnéznem, mert az egyik zseni (Chalamet) játsza el a másikat (Dylan). Lehetne még egy folytatása, vagy kettő.
Mondjuk szerintem Joan Baez ennél sokkal izgalmasabb ember, mint amit it láthatunk belőle.
Népszerű idézetek
Dylan: Sunsets and seagulls. Smell of buttercups. Your songs are like an oil painting at the dentist's office.
Baez: You're kind of an asshole, Bob.
Dylan: Yeah, I guess.
Albert Grossman: Other girls strum, Tito, they smile. Not Joanie. She acts depressed, looks at her shoes, makes men crazy.
– Listen, Bob, you don't have to compete with the Beatles. Okay?…
…You are better than that shit.
Sylvie: So, Bette Davis was a mousy girl who had to escape her domineering mother to find herself…
Bob: … find herself?
Sylvie: … she runs away, becomes beautiful, falls in love, returns home, destroys her Mom and adopts the child of a man she can never have.
Bob: She didn’t find herself, like her “self” was a missing shoe. She just made herself into something different.
Sylvie: Something better.
Bob: Different.
Sylvie: Okay.
Bob: What she wanted to be.