Saranghaneun Eundonga (2015–2015) 70% 3★

Hát ez most nagyon nem tetszett. Se a történet, se a színészek, a egyik daltól meg majd elpusztultam. És az utolsó két részt már csak azért néztem, mert már csak az a kettő volt hátra.

Az teljesen rendben van, hogy egy 17 éves gyerek nem kezd el kerestetni egy kislányt: se pénze, se joga (hiszen nem nagykorú), a szüleit meg mégsem akarta ezzel terhelni. Na de amikor másodszorra tűnik el a lány??? Hát akkor már 27 éves volt!!! Ha már tényleg-de-tényleg olyan megszállottan akarta ezt a lányt, hogy más barátnője se volt még sose, hát mégis mire várt még +10 évet???? 27 évesen már lehet mozgósítani rendőrséget, Vörös Keresztet, magánnyomozót, vagy bárkit aki emberek felkutatásával foglalkozik. És még tíz évre rá, 37 évesen és befutott színészként már pénze is volt tonnaszám, akárkit meg tudott volna fizetni…. de ehelyett titokzatos könyvet ír spoiler

Nem tudtam mit kezdeni az érzelmekkel sem, mert elképesztő messze áll tőlem az az önző mentalitás, hogy „legyen enyém bármi áron, akár szeret engem akár nem, mert ÉN szeretem őt” – És akárhogy nézem és csavarom, itt mindkét férfi így állt EunDong-hoz. A férj hazudott mindenkinek éveken át, még másokat is hazugságba hajszolt, és tulajdonképpen az sem érdekelte hogy EunDong mást szeret. Ji Eun-Ho meg ment mint egy buldózer megszállottan azt hajtogatva, hogy „életem első/egyetlen szerelme” és tele volt önsajnálattal, folyamatosan „én-én-én”, az én érzéseim, az én szenvedésem, az én drámám…. Egyetlen egyszer meg nem kérdezte, hogy EunDong mit akar. spoiler

Na meg Jo Seo-Ryeong!!! A hideg kirázott tőle, egy megkeseredett és kicsinyesen önző nő, aki aztán tényleg már semmi mást nem akart a végén, csak bosszút állni. Mindenki másnál rosszabb volt; ő tényleg gonosz volt, nem csak féltékeny.

Doktornő-testvért is komolyan meg tudtam volna csapkodni párszor. Orvosi titoktartást durván megsérteni!?! spoiler Értem én, hogy a drámát fokozni kell, de ne így! Mindkét helyzetben „törvényesen” is lehetett volna drámázni meg érzelmeket korbácsolni…

Az egyetlen karakter, akivel azonosulni tudtam, az Ji Eun Ho apja volt. Ő volt az egyetlen, aki nem önző módon, hanem normálisan és felelősségteljesen gondolkozott. Róla el tudom képzelni, hogy már az első eltűnésnél is segített volna EunDong-ot felkutatni, ha szól neki a fia.
Összességében talán nem bántam meg, hogy végig néztem, mert nem rossz sorozat – de mással jobban jártam volna.

Nem rossz sorozat, kellemes, de néhol kicsit fárasztó. Három idősíkban játszódik, ami nem rossz, de a gyerekkori, a fiatalkori és a felnőttkori színészek nem is hasonlítanak egymásra.
A történet tényleg egy sorsfordító, sorsalakító nagy-nagy szerelemről szól, némi amnéziával, kötelességtudattal, érzelmi zsarolással megfűszerezve, nem eget rengető, nem is kellemesen vidám vagy vicces, amolyan langyos kicsit.