Saikyou Onmyouji no Isekai Tenseiki (2023–2023) 78% 5★

Történelmi pillanat. Ez a Kosuzu Kiichi nevezetű alkotó rájött, hogy úgy is lehet tipikus formulát követő isekait csinálni, hogy az ne legyen bűnrossz. Sőt, ha nem az inceleket / eszképista otakukat / igényteleneket célozzák meg, és elegendő kreativitást visznek az alkotásba, akkor akár valami nagyon jó dolog is kisülhet belőle.

– Túlontúl OP főhős pipa. DE: Itt teljesen magától értetődő a főszereplő, Seika ereje, ugyanis a leghatalmasabb onmyouji-val állunk szemben. A protagonista megválasztása a sorozat kulcsa. Egy onmyouji egy ősi Fantasy-Japánból átkerül a jól ismert, sablonos isekai világba, ahová totál nem tartozhatna. Mind a képességei, mind a gondolkodásmódja felborítja a settinget. Átkokat mond, talizmánt használ, mitológiai(?) lényeket idéz meg, a többi szereplő meg kapkodja a fejét, hogy mi a franc történik – A saját mágia-rendszerük alapján próbálják megmagyarázni Seika technikáit, kevesebb sikerrel. És innentől kezdve hiába illik minden az isekai formulába, az egyedi főszereplőnek köszönhetően minden új kontextusba kerül.

– Lányokból álló támogatócsapat pipa. DE: Seika nem úgy kezeli őket, mint a saját háremét, hanem érett, felnőtt férfihez (mivel kb. 30 évvel idősebb náluk) méltóan úgy tekint rájuk, mintha húgai/lányai/tanítványai, de főként a barátai lennének. Ja és nem használja arra a fiatal testét, hogy legálisan hozzáférjen az éretlen gyümölcshöz (khm Mushoku Tensei…). A lányok mind jól kidolgozott karakterek, önálló motivációkkal; nem azért vannak, hogy a főhőst istenítsék. Külön kiemelendő a rabszolgalány története, amit nagyszerűen kivitelezett az író. Nyíltan kijelenti, hogy csak azért, mert Seika normális, emberi bánásmóddal illette, nem kell a fiú pórázra kötött kiskutyája legyen (khm Tate no Yuusha…).

– Hős VS Démonkirály konfliktus pipa. DE: Egyrészt itt nem Seika lesz a „Hős”, másrészt jóval árnyaltabbá teszi a világot az alapjáraton unalmas cselekményelemmel. Az elején ki is neveti; olcsó, de a népnek szükséges legendának titulálja. Majd egy rejtélyes, kikerülhetetlen prófécia lesz belőle; valami olyasmi, mint a jó és a rossz örök harca. Az emberek ösztönösen keresik ezeket az időtlen képeket, mint a világuk támaszpontjait, és ha kell, maguknak is megteremtik. A háttérben megbújó kegyetlen sors hívja be az animébe a sejtelmességet, a thrillert. Egyébként ezen a szálon bontakozik ki az egyik legjobb fordulat, amit valaha láttam.

– „Új esély” pipa. DE: Itt nem az a helyzet, hogy a főhős kegyelmet kapott az eltékozolt előző életéért. A legerősebb onmyouji pontosan a páratlan ereje miatt túlságosan kitűnt, ellenségeket szerzett, vélhetően politikai cselszövésbe keveredett, és a névtelen/arctalan tömeg áldozatává vált. Mert azzal nem szállhat szembe a legerősebb egyén sem – legalábbis ez a filozófiai tétele a főszereplőnek. Halála szélén végső technikáját alkalmazza, hogy reinkarnálódjon egy másik világban (még értelme is van atyaég). Ekkor azt mondja: „Ezúttal ravasz leszek”. Nem akar a középpont lenni, hanem a középpont (a Hős) mellett akar lenni, az a legbiztonságosabb. Persze, személyiségéből adódóan látni fogjuk, hogy egyedülálló képességeivel nem tud nem segíteni másokon. Ez a perszonális dilemma adja a mű gondolati részének egyik felét, a másikat pedig a fentebb említett filozófiai kérdés, amivel szintén okosan bánik.

Mindezekhez egy kompetens, helyenként rendkívül erőteljes rendezés párosul. A varázsló-akadémiai nyugis mindennapok is jól működnek, az izgalmas harcjelenetek még inkább. De a legszuggesztívebb részek egyértelműen azok, amikor Seika a háttérben akarja elvarrni a szálakat, és a homályban felfedi valódi erejét az ellenségének, akire biztos halál vár. Ilyenkor nem is tudod eldönteni, hogy hőst vagy antihőst látsz. Szó szerint félelmetesek ezek a jelenetek, a 6. részben a gondolatolvasó ayakashitól a hideg futkosott a hátamon; a horror animéket abszolút megszégyeníti, mivel ez nem is horror, mégis hatásosabb. Az egyetlen hiba, amit fel tudnék hozni, hogy nem elég ívelt a történet. Jól fel van építve, de nincs fokozatosság a hangulatban, és a végén hiányérzetem támadt. Egyébként a 3. rész végét tartom a sorozat csúcsának, sajnos nem tudta elérni azt a hatást a tetőpontnál sem.

Érdekes, érdemes anime több szempontból is.