Mushoku Tensei: Isekai Ittara Honki Dasu (Mushoku Tensei 1/1.) (2021–2021) 80% 28★

Kicsit nem figyeltünk oda, és mindjárt véget is ért az évad, amolyan lezáratlan módon, de már készül a 2. évad. Mindenesetre van még a sztoriból bőven, alig vagyunk még valahol. Ez az új kontinens elégé izgalmas, nekem jobban is tetszik, mint az első fele az animénak. Szóval lehet várni…

Első évad, második felének befejezése után:
„Tény, hogy mind rajzolásban, mint sztoriban, mint zenében és szinkronban hozta az elvárt színvonalat az anime.
A sztori az előző évadhoz képest sokkal csavartabb volt. Tele érzelmi hullámvasúttal…
Viszont a karakterek -főleg Rudeus, Eris és Ruijerd hármasa- rengeteget fejlődtek. Érettebbé váltak. Már most hiányoznak, holott nemrég fejeztem be az évadot. :”)
Kíváncsian várom a második évadot. (Mert ez volt az első második fele. Félreértés ne essék. :P)”

Húúúúúúúúha. Hol is kezdjem?
A sok jó után, amit hallottam erről az animéről bátorkodva kezdtem bele az első részbe.
Kicsit elcsépelt lett az utóbbi időben az „isekai” téma, így joggal volt bennem egy kis kételkedés is. És mégis tudtak valami újat mutatni a készítők, a mangaka. Egy olyan világot és alap koncepciót, ami érdekes. És ez megfűszerezve a sztorival, ami ugyancsak rendelkezik olyan jegyekkel, amiket már láttunk valahol, valamelyik animében. (sablon) A karakterek sem voltak újak, mégis megkedveltették vagy éppen megutáltatták magukat a nézővel. Például az utolsó előtti részig fel sem tűnt, milyen jól sikerült elviselni Eris -t és azért egészen meg is kedveltem. o.O
És ezek ellenére is egy nagyon jó animét láttam.
– A rajzolás, megvalósítás szépre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép lesz.
– A seiyuu -k ismét lehozták a kötelezőt. -Ezt lassan elmentem valahova, hogy csak másolni és beilleszteni kelljen. 99%-ban minden értékelésben leírom, mert így van.- :)
– A sztori nem volt bonyolult, így könnyen megérti a néző. Nyilván rengeteg kérdés vetődik/vetődött föl a nézőben, miután egy-egy résznek nekikezdett vagy épp befejezte az adott epizódot. Nevetésben sem volt hiány. :D
– Amin meglepődtem, hogy a szexjelenetektől (nyilván nem láttuk őket), a felnőtt tartalmaktól és az ecchi jelenetektől sem riad(t) vissza az anime. Néztem is nagyot az első ilyennél. De ez egy plusz, mert nem minden adaptáció meri meglépni és persze ez az élethez tartozik. Teljesen beleillett a történet folyásába.
– A világ még amit megemlítenék röviden. Ez is olyan, amit már sokszor láttunk. Mégsem volt unalmas. Kicsit európai hangulatú, középkori… Mégis olyan hangulatú, ami tökéletesen illik az animéhez.
Nem szaporítanám a szót tovább. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki belekezdene vagy épp új animét keres.

Tetszik. Nem unalmas és maga a reinkarnációs téma is érdekes. Aranyos a főszereplő.

Bár van ami kicsit idegesít benne. Az hogy egy 34 éves ember van gyerek testben , jó , ok. De az egy kicsit nekem sok mikor egy 6-7 éves gyereket ennyire perverznek állitanak be … Nevetni kéne ezen? Hát nekem nem mindíg sikerült :/ Mégha tudom is hogy az nem a kisgyerek Rudy valahogy nekem ez akkor sem …

Szóval a Mushoku Tensei lett „az év animéje”, és érdemes szót ejteni arról, hogy miért. Az évad két részre lett bontva, ez a szokás nem olyan rég kezdődött és egy COVID-19 alatt még kapóra is jöhetett a stúdióknak, az évad két cour-ja egyenként 11-12 epizódosak, de egyben értékelném.

Tehát a Mushoku történetében és elemeiben tekintve ma már general isekai-nak számít, semmi rendkívüli nincs benne, semmi, amit ne láthatnánk vagy olvashatnánk a zsáner műveinek tucatjaiban, mondhatni a legegyszerűbb dolgokból építkezik. A hangsúly a karakterekre kerül. A rendezés szép, a kép olykor el-elidőzik részleteken, segítve az átélhetőséget, hogy a hétköznapi dolgok tapasztalása is jelentőségteljes, hiszen hősünk előző életében egy senki volt, még annál is kevesebb, egy perverz hikikomori aki tele megbánással és keserűséggel halt meg. Míg nem aztán reinkarnálódott egy számára új világban, tele varázslattal, legendás lényekkel, kalanddal és lehetőségekkel.

Miben tér ez el a műfaj egyéb animéitől? Leginkább abban, hogy a protagonista itt nem felejti el milyen volt az előző élete és nem is csak egy-egy kiszólás erejéig kell, vagy csalásnak az író számára, hogy telerakhassa XXI. Századi utalásokkal. A protagonista sokat reflektál előző életére és szeretné elkerülni azokat a hibákat, amiket ott nem tudott. Ugyanakkor nem egy zero to hero valakiről beszélünk, gyerekként hosszú évek munkájával, tanulásával jut el még kezdő szintre is, múltbéli traumái és szorongásai pedig kihatnak döntéseire.

Az anime nem siet sehová, míg máshol gyakran van egy tiszta cél (x szintre fejlődni, legjobbnak lenni, hősnek lenni, világuralom, stb) itt a sztori karakterközpontú és nem mérhető a fejlődésük feladatok, kihívások teljesítésében, mert legalább ennyire jelentőségteljes számukra, hogy miként tudják ápolni, javítani a kapcsolataikat miközben sodródnak az életben.

Többségük cseppet sem tökéletes, de nem is egy típus-karakter. Elég ritka, hogy a mellékszereplők is megkapják a maguk lehetőségét a fejlődésre, ez itt még hangsúlyos is, hiszen jellem-beli furcsaságaik és hibáik ellenére (perverzitás, hűtlenség, zsarnokoskodás vagy épp egy, a másokéval nem különösebben összeegyeztethető értékrend) keresik a közös nevezőt és törődnek egymással. Ez teszi lehetővé, hogy a cselekmény magával ragadjon, mert egyrészt sok kiszámíthatatlan fordulatot tartogat, másrészt a belső és külső konfliktusok súllyal bírnak, harmadrészt pedig az akciók és kalandok között sem ül le.

A zene és az animáció nagyszerű, a karakterek dizájnja pedig elég disztinktív és szép.

Na és hát nem lehet a végtelenségig kerülgetni a kását, elég sok benne a viccesnek szánt ecchi (erotikus) jelenet, mint az sok animében is, annyi különbséggel, hogy itt azért mégis csak egy mentálisan 30+, később 40 év feletti ember kalandjait követjük nyomon, aki az évadban javarészt egy 12-13 éves fiúként éli új életét és érdeklődik a társai iránt. Ez olyan töltelék ami sokakat zavar, morálisan megkérdőjelehető szituációkat vet fel és alapvetően szokatlan, de ha nem lenne mentálisan idősebb (amit egyébként mások nem tudnak róla) hanem csak egy szimpla kiskamasz, némely viselkedés akkor is creepy lenne, a pajzán kíváncsisága pedig akkor is életszerűbb lenne, mint teszem azt az átlag animében, ahol két végzős diák közt is az a legvadabb dolog, hogy elpirulnak és megfogják egymás kezét (ha nem számítjuk a véletlen baleseteket amik során valaki mellei a másik keze ügyébe kerülnek, magyarán ami szórakoztató célzattal van a műben, de „nem szándékos” a részükről). Point is: aki kényes az erősen megosztó és tabu témákra, azt ez az aspektus és a protagonista „csínytevései” zavarni fogják, de jó eséllyel egyébként is zavarná, mert ugyebár mind tudjuk, hogy amíg valaki be nem tölti a 18-at addig csak tiszta, baráti és szerelmi érzelmek léteznek benne kortársai iránt és aztán a hormonokkal együtt, minden egyszerre zúdul rá a felnőtt korral. Aki pedig szereti ha a fikcióban az emberien megfestett karakterek nem nővik ki, vagy nem rögtön nővik ki a jellem-beli defektjeiket és azokon keresztül lassan megismerjük a komplexitásukat, annak kiváló szórakozás maradhat.

Kevés „második esély” anime szól akár csak fele ennyire is arról, hogy az életben tapasztalva nem csak a grandiózus tettek és vívmányok jelentik a hasznosan eltöltött időt, de a hétköznapi dolgok, a barátok, a család is és különösebb prédikációk nélkül. Sok dolgot lehetne az iparnak tanulni egy ilyen műből, ami úgy szórakoztat, hogy invesztál a hőseibe és azok tökéletlen, mégis emberi voltába ahelyett, hogy meghagyná őket sablonosnak és a sztorival próbálná meg őket mozgatni.

Animés mezőnyben abszolút 10/10, filmekkel és egyéb arthouse kedvencekkel összenézve is jó 9/10-e szórakozás volt számomra.

Úgy látszik, én leszek a kivétel, akinek ez nem tetszett. Még maga az alapötlet nem is rossz, de valahol félúton nekem nagyon félrement valami, és igazából csak azért fejeztem be, mert már nem volt sok hátra.
Ötletesebbre, kreatívra számítottam tartalom és vélemények alapján.