Shane Royce a „Fekete Lyuk” fedőnevű szupertitkos kémszervezet oszlopos tagja. A hidegháború végével azonban befellegzett a bárhol és bármikor bevethető, a törvény fölött álló rohamosztagoknak. Amikor a szélnek eresztett kommandósok úgy döntenek, itt az ideje, hogy a saját szakállukra kezdjenek… [tovább]
Royce – Titkosügynök a pácban (1994) 3★
Képek 1
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Gerber Company
Incorporated Television Company (ITC)
Showtime Networks
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Gyerekként szerettem ezt a filmet, bár már akkor is legalább részben világos volt, mire is a kötődés: James Belushi valami kegyetlenül el tudott varázsolni, imádtam a fickót a Kutyám, Jerry Lee-ben, és itt gyakorlatilag pontosan ugyanazt a karaktert játssza, sőt, ha léteznének őt kultikus szinten tisztelő rajongók, már rég megszületett volna a teória, miszerint Michael Dooley Shane Royce álnéven először titkosügynök lett, majd a visszavonulását követő csetlő-botló családi éveit a Jim szerint a világban követhetjük nyomon… Nem merném kijelenteni, mert hatalmas a filmográfiája, de nagy tétben tennék rá, hogy Belushi szerény színészi képességeit a karrierje legalább 60-70 százalékában ebbe az általa jól belakott típuskarakterbe tette bele.
De hogy a lényegre térjünk végre: a Royce tévéfilm létére kimondottan tisztességesen össze lett rakva, ezt nem lehet tőle elvitatni. A színvonal azonban csak relatív mérce szerint van magasan, sok aspektusában a film gyakorlatilag a nézhetetlennel határos, és bár Belushi titkosügynök szerepben ad neki valamiféle bájt, a teljes produkciót nem tudja elvinni a hátán. Bár a filmet záró vasúti akciószekvencia jól sikerült, és ennek javát láthatóan nem dublőr hajtotta végre, a főhős kimondottan hiteltelen a szerepében, főleg a mindenfelé elpotyogtatott kínos egysorosaival – persze ha úgy nézzük, mintha legalább részben önmaga paródiája is lenne, picit javul az élmény.
Azonban amíg Belushinak hajlamos az ember el-elnézni az efféle túlzásokat, Miguel Ferrer főgonoszként már egyenesen a ripacskodással flörtöl, és neki köszönhetően a műsoridő során párszor megkóstolhatjuk a szekunder szégyenérzetet is.
A sztori faék egyszerűségű, de a hátterében álló konfliktus az Ukrajnában ragadt szovjet atomarzenál leszerelésével és a körülötte bonyolódó konfliktusokkal egyáltalán nem hülyeség, ennek érdemes lehet utána is olvasni. Az akciójeleneteket tisztességesen rakták össze, és a magyarországi helyszíneket is értelmesen használták – igazából nem süt a produkcióról a kis költségvetés és a tévés befogadó közeg.
De a sok relatív pozitívum és szerethetőség-faktor ellenére is, azért ez egy meglehetően igénytelen darab.
Nem kell megnézni, néhány szebb pillanatot nem számítva felejtős az élmény – ajánlani kizárólag a fekete öves Belushi-fanoknak lehet, meg azoknak, akik imádnak hazai helyszíneket felfedezni nyugati filmekben.
