Rosencrantz és Guildenstern halott (1990) 74

Rosencrantz and Guildenstern Are Dead
117' · angol · dráma

2 díj · 0 jelölés

Két olyan emberről szól a történet, akik soha sem jönnek rá, miért ölik meg őket, s hogy ez mennyire mulatságos. Belekeveredtek egy történetbe, mely számukra éppolyan rejtélyes, mint a nézőnek. Két lóti-futi mellékszereplő, akik parancsra főszerepre kényszerülnek. Hamlet királyfi áruló barátai.… [tovább]

angol

Képek 10

Szereposztás

Gary OldmanRosencrantz
Tim RothGuildenstern
Richard DreyfussThe Player
Joanna RothOphelia
Iain GlenHamlet
Donald SumpterClaudius
Joanna MilesGertrude
Ljubo ZecevicOsric
Ian RichardsonPolonius
John BurgessNagykövet Angliából

Kedvencelte 32

Várólistára tette 99


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

Gimnáziumban, amikor a Hamletet vettük, megnéztük ezt a filmet is. Mivel az eredeti művet nagyon szeretem – és Hamlet az egyik kedvenc Shakespeare hősöm – nagyon érdekes volt új perspektívából megismerni az eseményeket.
Abszurd, humoros, rendkívül szórakoztató film, aminek nagyon könnyű megkedvelni a főszereplőit, minden szerencsétlenségükkel együtt – vagy pont azok miatt. Rosencrantz és Guildenstern figurái sokáig teljesen semlegesek voltak számomra, és egyértelműen Tom Stoppard hozta őket közelebb hozzám… egyúttal pedig elérte, hogy valahol végtelenül megsajnáljam őket azért a káoszért, amibe keveredtek, és amiben csak próbálnak eligazodni. Valamikor újra kéne nézni ezt is…

ChöppMoly

Csodálatosan, abszurdan, viccesen, meghatóan tökéletes. Hamlet utánozhatatlan, megismételhetetlen barátai, akik magukat is összekeverik egymással, és egyáltalán fogalmuk sincs arról, hogy hol vannak, hova mennek és a mi a jó ég történik egyáltalán velük. A szereposztás pedig egyszerűen pazar!
Drámában is a kedvencem! <3 Tom Stoppard!

Londonna 

Szeretem ezt a filmet, bár szánom-bánom, ritkán húzom elő…
Annak idején ezzel a történettel én színpadon találkoztam először elég sokszor, mert többször is beültem az előadásra, méghozzá spoiler, és ez nekem bizony határozottan – egy amolyan – aha-élmény volt. Annyira, hogy ezen felbuzdulva a drámát is elolvastam (miután hosszas keresgélés és szervezés után sikerült levadászni örökbe a könyvet). Sőt, buzgómócsing-stréberként arra is vállalkoztam, hogy előadást tartsak belőle a Hamlettel párhuzamot vonva irodalomórán – a roppant unott közönségnek bizonyuló osztálytársaim előtt… :D
A történet maga, illetve a film NAGYON vicces, ezzel együtt mégis nagyon MÉLY, tökéletes felemelkedése spoiler ennek a két kis mellékzöngének, akiket Stoppard felkarolt, hogy jobban bemutathassa nekünk. Számomra mindenesetre roppant érdekes megfigyelés, hogy – a darab (!) alapján – én mindig is Rosencrantz felé húztam, a filmadaptációban viszont Guildenstern az abszolút kedvenc. :) S bár annyira nem tartoznak a „nyugodt szívvel szerethető” figurák közé, én mégis imádom mindkét fickót, egyszerűen zseniálisak. :)

Stone 

Taps, taps…számtalan nézés után is megunhatatlan. Stoppard egy zseni, a két főszereplő meg a maguk laza módján hozzák a két figurát. Akárhányszor megnézem, mindig megéhezem Roth kajálós jelenete közben…

1 hozzászólás
Corvus_CoRex 

Jaj, ezt annyira bírtam. :D Igazából főleg szegény Rosencrantz találmányait… :D Jó rég láttam. Még kiskoromban. Újra kéne ezt is nézni végre…

SzilSzilvi

Jajj, olyanok ők ketten mint a tengerimalacaim, akik minden reggel újra megijednek egymástól :D

1 hozzászólás
Fájvirág

A dráma is zseniális, a film is az. Zseniális párbeszédek, karakterek, történet. Humoros, elvont, zseniális. Zseniális. Az.

Filmdoki 

A Hamletet már elég rég olvastam, így nem igazán emlékeztem a részletekre, ám ez a film még ennek ellenére is piszkosul szórakoztató volt, és nem mellesleg elgondolkodtató.
A hangulat remek, fantasztikusak a díszletek, a ruhák, de ami a legfontosabb, a színészek remekelnek. Olyan élettel töltik meg ezeket a karaktereket, hogy az hihetetlen. Oldman zseniális a kissé lökött Rosencrantzként, Roth pedig szintúgy brillírozik Guildensternként. Párbeszédeik pörgősek, rengeteg humort tartalmaznak, de emellett nagyon érdekes gondolatokat is felvetnek, mint például Rosencrantz koporsóról szóló eszmefuttatásában.
A cselekményt egyébként nagyon érdekes volt látni úgy, hogy két mellékalakot hoztak be főszereplőnek, akik a kulcsmomentumoknál meg-megbújnak a háttérben, s várják a pillanatot, hogy elmondhassák a dráma szövegkönyvéből részüket, majd ezek után folytathassák egyéb elfoglaltságaikat.
A szinkron pazar lett, sajnos a három főszereplő hangja közül már egyik sem él: Selmeczi Roland, Kaszás Attila és Szakácsi Sándor. Hihetetlen milyen átéléssel tudtak megszólaltatni egy-egy figurát. Sajnálatos, hogy a szinkronszakma hozzájuk hasonló nagy alakjainak jelentős része már az égi színtársulatban játszik.
No de, szó ami szó, a filmet tényleg érdemes megnézni, mi több, meg kell nézni, mert tökéletesen reprezentálja azt, hogy milyen jó filmek készültek a szép emlékű ’90-es években.


Népszerű idézetek

We are tragedians, you see? We follow directions. There is no choice involved. The bad end unhappily, the good, unluckily. That is what tragedy means.


Hasonló filmek címkék alapján