Parázs a szívnek (2018) 37% 16★

Bár a kivitelezésre nem mondom, hogy a legjobb, nem is lesz a kedvenc magyar filmem, de az üzenet és a jellemrajz véleményem szerint kifejezetten jól sikerült. Eleinte úgy gondoltam: „Úristen, ez a nő hülye! Én ezt nem bírom tovább nézni.” Aztán rájöttem, hogy pszichológiai szemmel nagyon is jó a film, mert bemutatja milyen egy szenvedélybeteg és azt is szépen ábrázolja, hogy milyen az, mikor egy másik fél úgy gondolja „de meg lehet javítani”. Gyönyörűen bemutatja azt is, hogy a magyarok többsége (nem mindenki), hogyan viszonyul eleve a párkapcsolat fogalmához ("Majd lesz valahogy, kialakul, nem?" és a "Komolyan gondolom veled, építsünk együtt."). Nem azt látjuk, hogy milyen a másik, hanem azt, amilyennek mi elképzeljük azt az embert, akivel együtt SZERETNÉNK lenni.
Ami Tamás karakterét illeti szépen be lett mutatva milyen az, amikor valaki „alkoholista” játszmát folytat. A doktornő pedig belement a játszmába „megmentő” szerepben.
Bár jellemfejlődést a szereplők nem sokat mutatnak, de azt hiszem pont ettől lett (ebből a szempontból) zseniális a film. Mert legyünk őszinték, ezeket a játszmáinkat, a saját személyiségünket nagyon nehezen ismerjük ki és ismerjük fel. Könnyebb azt mondani, hogy „szar az élet” és nem tenni semmit, minden negatív dolgot, erre az egy mondatra fogni.
És bár nehezményeztem, amiért Viki olyan gyorsan haladt, de rájöttem, hogy ez egy üzenet a film készítőitől. Könnyű a szerelem mámoros ködében elveszni és direkt nem figyelni a jelekre. A filmben sorra vettük azokat az intő jeleket, amikre figyelnünk kellene, de általában nem tesszük. Például a hatodik érzékünk. Mikor azt mondjuk magunknak: „Nem lesz ez így jó., Ez így nem helyes. stb., stb.”, mégis félretesszük azt a kis hangot, ami figyelmeztet és fejjel megyünk annak a bizonyos falnak.
És lehetne még tovább sorolni.

Összevetve én azt mondom, hogy a karakterek jól ki lettek gondolva és a kivitelezés sem rossz, a hangulata valahogy mégsem az igazi. Nem éreztem azt a katartikus élményt, hogy: „Hú! Ez milyen jó film volt, és észrevetted, azt , hogy a mögöttes tartalom is….” Nem. Amiért jobb értékelést kapott tőlem, mint, amire eredetileg gondoltam az csakis a jellemrajzok és a pszichológiai felépítések miatt volt.

Nem, nem és nem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a stabból senkinek nem jutott eszébe és/vagy nem volt bátorsága megmondani a rendezőnek, hogy a forgatókönyv úgy sz@r, ahogy van. Abszolút logikátlan, néha mintha átugranánk eseményeket, tele van oltári nagy bakikkal, a szereplők jellemfejlődésen nem esnek át, mert jellemük sincsen. Nem tudom eldönteni, hogy Viki vagy Tamás volt a nagyobb idióta, de inkább hajlok arra, hogy a csaj. Két nap után megkérik a kezét, igent mond, majd a pasija egy óra múlva már leszarja, mert találkozott két másik csajjal, de azért másnap összeköltöznek, és a csaj még a bankkártyáját is odaadja neki, amiről a fickó rövid idő alatt elkölt egymillát. És a csaj továbbra sem ismeri fel, hogy lehet nem hozza való. Én sem Szabó Erika, sem Viktor Balázs játékával nem tudtam megbarátkozni, de Szabó legalább szép. A rendező meg hiába dolgozik az egészségügyben, a kórházas jelenetek hiteltelenek, hogy a Színház világának sablonosságáról már ne is beszéljek. Sajnos nagyon nehezen tudok bármi pozitívumot kiemelni, pedig vártam már ezt a filmet nagyon.