Két zűrös tinédzser felfedezi, hogy milyen személyes kapcsolatok kötik őket a Feltöltött Intelligenciához, egy új technológiához, ami komoly árat követel az emberektől.
(forrás: Netflix)
Pantheon (2022–2023) 11★
angol
Képek 5
Szereplők
Kedvencelte 3
Várólistára tette 51
Kiemelt értékelések
futtetenne
Nagyon kellemes meglepetés volt ez a sci-fi, bár gondoltam, hogy rossz nem lehet, ha már Ken Liu írta. (bár ez a könyve még a polcomon van, szóval valszeg lelőttem magamnak az egyik novellát)
Mostanában két olvasmányomban is szóba került a feltöltött emberi intelligencia és hogy mit kezdenek vele. Ez is kicsit más oldalról fogta meg a témát, bár nem lett túl informatikus, hogy ne értsem.
Az egész történet valójában inkább a gyászfeldolgozásról szól, mivel olyanok tudatát másolták le, akik a való világban meghaltak. Ezt pedig szerintem jól mutatja be a szülő-gyerek és a házastársak közötti viszony ábrázolásával.
A rajzstílust is kedveltem, nem volt egetrengető, de pont eléggé letisztult, hogy csupán pár vonással is jól el tudták kapni a szereplők arcainak változásait, ami gyakran megtörtént, mivel igencsak érzelmi hullámvasutakat éltek itt át egyesek.
Mostanában egész jó sci-fi adaptációk készülnek, a másik Ken Liu animációt is szerettem, annak még a rajzolása is fantasztikus volt (a Love, Death & Robots egyik korai részében van). Szóval nézek elébe a további feldolgozásoknak, remélem Ted Chiang is kap majd rajzfilmes adaptációt, nem csak élőszereplőset. „A pokol mint Isten hiánya” c. novellája szerintem pont alkalmas lenne erre.
FélszipókásŐsmoly
Különös meglepetés. Meglepett a mélysége és a komoly témaválasztása. Az elején nem értettem, miért anime formában mesélik ezt el: nem történt benne olyan, amit egy élőszereplősben nem lehetett volna megjeleníteni elevenebben, gördülékenyebben. Aztán jöttek a virtuális valóságos események meg a digitális világbeli változások, és ahhoz már valóban ez egy remek formátumnak bizonyult. A szereplők mozgása elég darabos, és egyszerű képeket alkalmaz, de kreatív és tiszteleg a nagy elődök (pl. GitS) előtt. 40+ percesek a részek, és elgondolkodtatósan lassú a cselekmény, ami tetszett.
Kár, hogy elkaszálták (anyagi okokra hivatkoztak), szívesen néztem volna bővebben kibontva ezt a témát. Ken Liu mesterien ábrázolta az emberi és az embertelen oldalát, és bámulatos távlatokat vázolt fel az utolsó részekben. De legalább kerek lett a második évad is, és ezzel az egész sorozat.
