Visszatérés Sohaországba (Pán Péter 2.) (2002) 76% 104★

Ez az egyik valaha volt legzseniálisabb folytatás. Azt hinnéd, hogy ha megpróbálnak kitalálni egy folytatást a Pán Péterhez, az csakis rossz lehet, pedig nem. Erre már évekkel ezelőtt rájöttem, és azóta is imádom ezt a filmet. Valahányszor csak megnézem, gombóc keletkezik a torkomban, míg végül elérek egy pontot, ahol nem bírom tovább és elerednek a könnyeim. Hihetetlen ez a film. Imádom benne, hogy meg merték lépni, meg merték kockáztatni azt, hogy a történetet a második világháború idejére tették, amikor az embereknek talán leginkább szükségük volt arra, hogy higgyenek. Szeretem, ahogyan Jane megpróbálja ellökni magától ezt a világot, ahogyan végül rájön, hogy hinnie kell. Na és azok a dalok… főként az I'll Try, ami az egyik legszebb dal az összes Sohaországos szám közül.

Aki esetleg attól félne, hogy Wendy nem jó felnőttként, annak is csak ajánlani tudom, mert szerintem csodás családot kapott. Ó, és aki esetleg végigbírná a film jelentős részét sírás nélkül, az se aggódjon, majd Péter és Wendy találkozása segít rajta! :D (Imádom azt a jelenetet.)

I can finally see it.
Now I have to believe:
All those precious stories.
All the world is made of faith,
And trust,
And pixie dust.

Gyerekkorom legkedvesebb meséje volt a Pán Péter, és a folytatása, ha lehet még jobban megszerettette magát velem. Felnőttebb fejjel is azt tudom mondani, hogy sokkal korrektebb, kerekebb, jobban kidolgozott mű, mint az előzmény.
Először is, a szinkron nem irritált halálra. Wendy magyar hangjától az eredeti mesében megőrülök, annyira visít, annyira kislányosra akarták csinálni, hogy elképesztően bosszantó lett. Itt viszont Jane-nek is kellemes, tolerálható hangja van, az anyjának is felnőttként, tehát teljesen passzoltak a hangok.
Végre van egy releváns probléma, az eseményeknek van súlya, a tetteknek következménye, a karakterek tanulnak és fejlődnek. Hook ugyan még mindig komolytalan, főgonosznak szinte teljesen alkalmatlan, a legkevésbé sem hátborzongató, de nem is az van a középpontban, hogy ő ki és mit csinált. Jane talpraesett, jól kitalált női karakter gyerekként is, van stílusa, és egy koravén világnézete, amiből kicsit ki kell gyógyulnia, de a problémái nem mondvacsináltak, a világháború közepén nem csoda, hogy nem tud gyerek maradni. Pán Péter pedig már az első filmben is az egyetlen igazán jól kezelt karakter volt, ez itt is megmaradt, mivel nagy kedvencemről van szó, ezért ennek örülök is.
A finálénak pedig külön plusz pont, hogy keserédes volt, végre éreztem, hogy nem olyan boldog, nem olyan szép a végkifejlet, hanem ehhez a történethez illő.
Az animáció szép, és ezúttal nem lett túl sok a betétdal sem, nem túl gyerekesek, hanem összesen kettő van, és azok közül az egyik nem a történet része, így ez is hagyja, hogy maradjon tér a komoly mondanivalónak. Persze, még mindig mese az eredeti műhöz képest, de megkockáztatom, talán már egy felnőttet is le tud ragasztani a képernyő elé.

Ritka esetek egyike, amikor a második rész jobban tetszett, mint az első. ^^
Plusz olyan kis picsogós lettem, az elején majdnem pityeregtem. xD
Jó volt újra nézni *-*

Ezt is jó volt újra. Borzasztóan tetszett, sőt ez a rész talán jobb is egy kicsit mint az eredeti. :)
A polipos jeleneteket imádtam :D Hook és Smee feje mindent vitt.
Jane karaktere jobban tetszett kicsivel, mint Wendy-é hiszen Jane semmit nem vett készpénznek ezért volt nehéz hinnie. Ez sokkal testközelibb, mint egy olyan karakter aki mindenben tud feltétel nélkül könnyen hinni. :)
Viszont ebben a részben a végén amikor Wendy és Péter újra találkoznak mindig bekönnyezek.. :(

Ez is a kedvenc folytatásom közé tartozik, és csakúgy, mint a Susi és Tekergő második részét, ezt is sokkal többet néztem gyerekkoromban, mint az elsőt. Tetszik, hogy a második világháború idejére tették a történetet. Jane helyenként idegesítő volt, de Pán Pétert meg sokkal kedvesebbnek találtam ebben a részben, mint az előzőben. Amúgy hangulatilag ugyanúgy hozta az első rész különleges atmoszféráját, ráadásul itt a Second Star c. dalt jobban kedveltem :)

Fényévekkel jobb, mint az első rész, de azért még mindig hagy maga után egy kis kívánnivalót.
Péter nem sokkal, de azért egy fokkal kedvesebb lett, de mindenesetre képes önkritikát gyakorolni. Csingilingre nem is emlékszem, mármint volt bármi szerepe azon kívül, hogy spoiler?
Jane-ben minden megvan, ami Wendyből hiányzott, de anyja jobb tulajdonságai közül is megtartott néhányat. Különösen tetszett a következő párbeszéd (emlékezetből idézem):
    Péter: – Ne törődj Csinggel, csak féltékeny. Az én közelemben minden nő az.
    Jane: – Egy kicsit el vagy kényeztetve.
A történeten sokat dobott a világháború behozatala, így lett valami tanulsága is a dolognak.

Bár nekem az első rész sem maximális csillagos, a színvonalat szerintem ugyanúgy hozta. Bár az előző részhez képest nagyon sok idő telt el. Itt már nem Wendyről van szó. spoiler, aki először szöges ellentéte az anyjának. Aztán végül mégis ő is Pán Péteréknél köt ki. Találkozik Hook kapitánnyal is, lesz egy igazán kellemetlen élménye vele, de spoiler. Sok újat nem hozott ez a rész, viszont a színvonal megmaradt. Az elvárásaimhoz hű volt, nem volt rosszabb. Továbbra is fenntartom azt a véleményem, miszerint nem lesz a kedvenc Disney mesém, viszont tényleg egy jó kis történet.

Majd ötven év gondolkodási idő elteltével se tudtak semmi olyat hozzátenni a történethez, amivel javítottak volna valamicskét a színvonalán. Még a polip sem lett menőbb, mint a krokodil…

A történet mondanivalója nagyon szép. Még a legrosszabb időkben is szükségünk van a képzeletünkre, mesékre, vágyakra és álmokra. Egy túl gyorsan felnövő gyermek látványa szomorú.

Nana 2 ezen hangosan felnevettem és persze róla se maradhatott el a fejfedő :D
Emlékszem mikor először (najo nem biztos de előtte lévő nézés nem maradt meg bennem) láttam ezt a mesét és azt hogy Jane ágya az ablak alatt van hatalmas vágyam lett évekig. Beteljesuletlen maradt biztos ezért nem vittel el Hookék sohaorszagba :D
Annyira szép ez a mese és ezt még jobban szeretem, mint az első részét. Egyszerre sírtam és nevettem rajta.