Owari no Seraph: Nagoya Kessen-hen (Owari no Seraph 5.) (2015–2015) 86% 19★

Szokásos értékelés újraírás, ha már elolvasgattam az előzmény light novel-eket is, és rádöbbentem, hogy alig írtam valamit a második évadról. Alapvetően nekem a Nagoya Kessen-hen több szempontból jobban tetszett, mint az első tizenkét rész. Egyrészt, a csapat végre összeszokott. Látszik, hogy milyen erős köztük a véd és dacszövetség, miközben szó szerint minden szétesik, ez a kis társaság egy pillanatig sem inog meg, kitartanak, küzdenek, együttműködnek, támogatják a főhőst. Yuu ingadozik, hibázik, de összességében tudja mit akar, motivált, tudatos döntéseket hoz – nem forrófejű kis pukkancs, mint korábban, hanem kiforrott főszereplő, aki tisztában van a szerepével a cselekményben, és a fő próbáira abszolút készen áll. Nem hittem volna, mert általában a klasszikus hőskarakterekkel nem tudok szimpatizálni, de az első pillanattól az utolsóig izgultam érte és hittem benne. Mika még mindig passzív, de önhibáján kívül, és próbál kikerülni a függésből, ahol csak tud, egyre szerethetőbb jellemmé válik. spoiler Guren szemszögébe rengeteg ponton látunk bele, az apa-fiú kapcsolata Yuu-val nagyon aranyos, néhol kicsit szívszorító, a háttértörténetéből pedig ugyan csak gondolatokat kapunk, de már ez nagyon megérthetővé teszi. spoiler
A zene még mindig szuper, és ott van az a kellemes plot-armor, a mesés elemek és gondolatok, amik az Owari világát valamilyen szinten jólesővé is teszik, hiába a vámpíros posztapokaliptika.
Az opening nem olyan hatásos, mint az első, de nem is rossz, végre kicsit elmosódott az a határ is, ami eddig élesen elválasztott jót és rosszat. Bővebben olvasható az elemzés a blogomon, „vámpírok, démonok, és gyerekkorunk kedvenc meséi” alcímmel:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/owari-no-serap…

A második évad egy az egyben az első folytatása, így értelemszerűen a megtekintése az előzmény nélkül nem ajánlott és nem értelmezhető. Gyakorlatilag ebben az évadban megkaptunk mindent, amit az elsőben nem: végre tisztább képet kaptunk a szeráfokról, és a háború is elkezdődött.

Igazából örülnöm kéne, hogy haladtunk a cselekménnyel és rengeteg dolog kiderült az évad során, ugyanakkor sikeresen tovább is bonyolítottak mindent, így egyrészt maga a történet még mindig nincs befejezve, másrészt kicsit elvesztettem a fonalat, hogy kivel mi van, harmadrészt az utolsó epizód végére mind az embereket, mind a vámpírokat utálatos rohadékoknak találtam.

Az első évad végén jobban szimpatizáltam a vámpírokkal, mint az emberekkel, és a humán vonalon az ellenszenvem csak még tovább nőtt, köszönhetően a sok lényegi információnak, ami kiderült a nagykutyákról. A vámpír szállal megrekedtem, bár az egyértelmű, hogy nagyon nem tetszik az az irány, ami felé erőteljesen elmozdultunk az utolsó résszel.

Cselekményileg a harcjelenetek jelentős része az utolsó pár epizódra koncentrálódik mind látványilag, mind pedig fontosságilag. Nagy csalódás viszont számomra, hogy a főszereplők közötti drámai részt nem éreztem annyira erőteljesnek és kihangsúlyozottnak ebben az évadban.

Így a végére azt mondhatom, most már tényleg minden van a repertoárban: ember, vámpír, szörny, démon, angyal, politika, emberkísérlet, árulás, barátság, kettős személyiség, stb.

Az érdeklődést persze még mindig fenntartja.

A technikai részről meg annyit, hogy az opening és az ending fele annyira sem ütősek, mint az első évadban, de azért bőven hallható jó zene a történet során.

Erre nem számítottam. Az első évad számomra elképesztően sablonos, átlagos és kicsit unalmas volt. Ehhez képest a második évad levett a lábamról. Az új karakterek nagyon tetszettek, az ed zseniális volt, a történet messze felülmúlta az első évadét. Nagyon örülök, hogy adtam a sorozatnak még egy esélyt, mert igazán megérdemelte.

Ennyi??????? Na ne szórakozzatok velem!!!!!

Mérges vagyok, mert ezt az évadot elcseszték nagyon is. Úgy húzták az elejét mint a rétestésztát. Aztán bumm már csak 4 rész van vissza így csapjunk össze mindent abba a 4 részbe. Nagyon nagy kár, több lehetőség volt benne.
A harcok viszont nagyon jók lettek, Yuu mindenkit megmentünk harcán kívül. Na azt kicsit húzhatták volna…
Hiragi Kureto pont olyan gonosz lett akit szívből lehet gyűlölni. Nagyon príma gonosz lett.
Guren, hát… Én nem kedveltem meg, főleg eme oldala miatt.
Nagy kedvencem maradt Shinoa, Kimizuki, Crowley és kedvencem lett Sinya és néha Mika is.
Összesítve: Jól indult, de a második évadban elvesztette mind azt ami az első évadban annyira tetszett. Pedig hiába volt a történet és a karakterek nagyja is sablonos, mégis valahogy úgy magába rántotta az embert az első évad.
A grafika nekem tetszett, a karakterek szépek voltak. S azok a ruhák! Bámulatosan lettek megtervezve, szívesen elfogadtam volna őket a saját ruhatáramba is.
A karakterek emberiek lettek, minden hibájukkal és idegesítő megmozdulásukkal együtt. Nagyon jól fel lettek építve.
Hibái ellenére mégis azt mondanám, hogy egy erős közepes anime. Aminek erősen várom a következő évadát:)