Ossakhan Yeonae (2011) 82% 18★

Ó ez nagyon jó volt! :)) Anno az elsők egyike, amely megszeretette velem a koreai filmeket: remek szereposztás (Lee Min Ki <3 ), leheletnyi horror ötvözve jó sok humorral, így keverve a sötétebb atmoszférát a könnyedebb hangulattal, ezáltal teljesen befogadhatóvá válik és nem lesz rémálma az embernek. A végén a kis szösszenetek zseniálisak, annyira tipikusan koreai, hogy ezzel oldja fel a film komor hangulatát és játékossá teszi az egészet. :DD
Valószínűleg elfogult vagyok, de én megadom neki a tíz csillagot. :)

Egyike azon filmeknek, melynek a plakátját kismilliószor láttam, de egyszerűen nem éreztem késztetést, hogy meg is nézzem. De mivel valaki volt oly' kedves és felnyomta nCore-ra, így letöltöttem és próbáltam olyan feliratot keresni hozzá, ami nem csúszik másodpercekkel és értelmesen van lefordítva (ez nem is tudjátok milyen nehéz az ázsiai műveknél… már komolyan mindenem kivan ezzel a problémával, mert most sem sikerült találnom elfogadhatót)
Maga a film meh, a felirat undorító, és én le is zárnám ennyivel a nagyon komoly értékelésemet. (Egyedül a first kiss miatt vagyok bezsongva, mert az baromi kekszi volt, de ennyi)

Az első koreai film volt, amit idén a Koreai Movie Road keretében láttam.
A randevúpartnerem barátai ajánlották, hogy nézzük meg. Hát beültünk és rövid idő múlva minden ellenérzésem kezdett elpárologni. Sosem hittem volna, hogy a koreaiak képesek könnyed és még kifejezetten szórakoztató filmet is alkotni. (Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy minden ázsiai filmben kell lennie harcnak meg sok-sok utalásnak a történelmükre.) Szóval kellemesen csalódtam, a randi pedig nagyszerűen sikerült. :)
Voltak ugyan a történetben ellentmondások, kritizáltuk is utána elég rendesen. Mégis azt kell mondjam, hogy míg zajlott a vetítés ezeket figyelmen kívül hagytam és szimplán átadtam magam a moziélménynek. :)
Nekem tetszett.

(Imádom, ahogy a koreai nők viszik a hangsúlyokat azon a csodálatos nyelvükön, már a mondataikba beleszerelmesedem, imádom, amikor igent vagy nemet horkantanak, mormolnak, motyognak, mert az igent meg a nemet nem mondják, hanem az előbb említett módokon hozzák tudomásunkra.)

Ez a film meg tökéletes, tökéletes, tökéletes! Pontosan az ilyen filmeket szeretem. Elképzelésem sem volt, hogyan akarják ötvözni a romantikát a horrorral, de sikerült remek vígjátékot csinálniuk — könnyed és nehezebb drámai elemekkel vegyítve. Son Ye-jin persze itt is egy csoda, természetesen a világ legszebbje, itt mindenképp, nincs olyan gesztusa vagy grimasza, amit ne találnék észvesztően bájosnak — a fiú pedig szintén nagyon jó választás volt. Nincs vita: „a“ tökéletes péntek esti kikapcsolódás!

Próbálom megfejteni, hogy mit láttam.
Egy romantikus vígjáték félét némi horroros beütéssel, de ez a beütés azért nem volt véresen komoly, ill. ijesztő.
Az alaptörténet, ötlet nem rossz, és bár tény és való, hogy ez volt előbb, én mégis a Master's Sun-t (https://snitt.hu/filmek/joogoonui-taeyang) láttam hamarabb, így önkéntelenül is ahhoz hasonlítgattam. Bár a hasonlóság nagyjából kimerül abban, hogy mindkét történetben a lány látja a szellemeket, birkózik meg a dologgal egyedül.

Ami tetszett:
– a kellemes, _cozy_ hangulat ezért is fura nekem a horror, mint műfajmegjelölés; de ezt javítani nem kell, mert a film minden fellelhető adatlapján ott van
– a film második felében rohamos egymásutánisággal megjelenő poénok spoiler
– Yeo RI barátnői és a csókfajták xD (Hamburger, Sliding, Air Cleaning, Candy, Wrestling)
– Pil Dong mintás kötött pulóverei :)(: megjelenési sorrendben: pandás, libás, kiskutyás, libás, jegesmacis, barnamacis

Ami nem tetszett:
– hogy nem lehetett tudni mi akar lenni a film
– nagyon peregtek az első percek, talán az első negyedóra is, de mégsem lehetett érezni, hogy tartana valahova a dolog
– ha nem is instalove, de majdnem
– a logika teljes hiánya…

A legutolsó ponthoz csak annyit fűznék hozzá, hogy oké, hogy ez nem egy sorozat tizenhat részen keresztül, de akkor is kéne legalább egy látszólagos világfelépítés, ha csak két szabállyal is… Ilyen kérdések merültek fel bennem:
– mitől függ, hogy ki látja a szellemeket?
– ill. az kiderül, hogy Yeo Ri miért látja őket, de hogy Jo Goo-nak a szellemek mutatkoznak meg, saját döntésük alapján, vagy ez Yeo Ri hatása?
– ezek a szellemek akkor egyszerre testtelenek, ill. van testük? mert hogy átlebegnek a tárgyakon, de közben meg besüllyed alattuk az ágy…
– milyen összefüggés van az aprítós kártyatrükk és a szellemek eltűnése közt?

Vagy ne tegyek fel ilyen kérdéseket?

A film első felében még nagyon a lehúzás fele hajlottam, de aztán a humor megmentette a filmet, és okozott nekem egy jó kis mosolygós délutánt. De ennyi…