Ördög bújt beléd (2009) 61% 163★

Gayest not so gay movie I've ever seen.
Meghaladta a korát, ha nem közel 10 éve mutatták volna be, akkor lehet nagyobb sikert aratott volna. Igaz, hogy csak egy D-listás horrorfilm, de haljak meg nekem tetszett. Egy kannibál queer pompomlány, aki férfiakat eszik? Sign me up. Also Jennifer and Needy are girlfriends you can't change my mind

Tetszett Megan fox, és az egy kis lmbt szál miatt néztem meg.

Ez mi ? :"D

Nem volt a világ legrosszabb filmje, igaz kissé kesze-kusza, tele klisével. A leglényegesebb pedig a vér-vér hátán és Megan Fox dögös teste.
Mégis ezek ellenére én nem untam.

Egy queer pomponlány, aki szukkubusszá változik?
Nem lenne rossz alapelgondolás, mi több, egészen forradalmi filmet lehetett volna belőle forgatni, hogyha jobban odafigyeltek volna a forgatókönyvre, alapvetően a karakterek kidolgozására. Fel lehet persze fogni úgy is, hogy direkt nem akar foglalkozni a film akár a műfajbeli szabályokkal, akár a filmkészítésre vonatkozó szabályokkal, de a meglátásom szerint ezt egy élvezhetőbb jelen idejű élmény életre hívásával is meg lehetett volna oldani némi technikai tudással. Hasonló típusú horror-vígjátékból a Zombi sztriptíz (2008) speciel sokkal ütősebb és szórakoztatóbb lett.

Az Ördög bújt beléddel az a gond, hogy bárminek is nevezzük, sok benne a logikai buktató. Ráadásul paródiának vagy szatírának nem elég vicces vagy elszállt, túl komolyan veszi magát, és nem csak látszatra. Horrornak egyrészt nem eléggé durva, másrészt túlságosan háttérfiguraként téblábol ez az emberevős, megszállós szál a legjobb barátnő szenvelgése közepette, hiába ez az, amire kíváncsi lenne, aki leül megnézni. Tinifilmnek meg alapvetően langyos és eseménytelen, se a karakterek közötti konfliktus, se maguk a lányok nem elég érdekesek hozzá, hogy ezen a fronton megállja a helyét – amin a legjobb barátnő tinglitangli, naplókoppintás narrációja se segít nyilván.
A Maroon 5-ra hasonlítani akaró, idétlen pop bandát rockzenekarnak titulálni elég megrázó, a rock és a sátánizmus közti összefüggés erőltetésére, és a sátánizmus ördögimádatot jelentésének az erőltetésére még rá lehet fogni, hogy gúnyolódás az emberek buta sztereotípiáin, de megkockáztatom, ez kevés buta sztereotípiákban hívő néző agyáig jutott el.

Az tetszett, és érdekes volt, ahogy kifigurázta, mennyire félelmetes, veszedelmes dolognak tartja a társadalom, hogyha egy lánynak megvannak hozzá az adottságai, hogy ne ő fusson a fiúk után, hanem folyamatosan érte álljanak sorban a pasik – akikkel még le is akar feküdni. Elvégre az egész szukkubusz mitológia azon alapul, hogy ha egy nő csak úgy karikagyűrű meg szaporodási célzat nélkül szexelni akar, az valami természetellenes sötét, alávaló és félelmetes szörnyűség lehet, amitől óvni kell szegény, védtelen embereket. A történetben elég sok a főszereplő ellen irányuló kettős mérce is. Valahogy úgy nézett ki, hogy ameddig Jennifert tárgyiasította mindenki, és írta le még ráadásként boszorkánynak, könnyűvérűnek meg utálatosnak, azzal nem volt semmi probléma, de amikor ő kezdte el tárgyiasítani a környezetét, tekintett rájuk prédaként, akkor már rögtön gonosz lett, akit meg kell állítani. Pusztán a szerepcseréből és abból a tényből kifolyólag, hogy az ő tárgyiasításának a hatásait nem érzékelte a közösség. Otthon, egyedül elpigyergett sminkelés közben vagy szedte a hashajtókat, de amikor elragadta a gyeplőt, azt már mindenki érzékelte.

Jennifer elég sok tapló beszólást ejtett el a szereplése alatt, de akadtak olyan meglátásai, amiknek volt igazságtartalma, és nem annyira ostoba, mint amilyennek be akarták állítani. A furgonban is észszerűen gondolkozva próbálta magát kivágni a készülődő szituációból, és a fiúkat is körültekintően, ravaszul csalta el a fák közé, nem csak vaktában rájuk vetette magát – ez a cserediáknál rajzolódott ki a legérzékletesebben. Azt láttam, hogy lehetett volna belőle sokkal több, hogyha hagyják kibontakozni, hogyha nem csak a mellei érdeklik az embereket. A barátsága vagy… plátói kapcsolata Needy-vel eléggé toxikus mind a két fél részéről. Elsősorban nem a különbözőségük miatt érthetetlen, hogy ezek ketten miért barátnők, hanem azért, mert nem úgy viselkednek egymással, mint akik őszintén kedvelik és tisztelik egymást. Jennifer részéről ki-kibukkant a cselekmény kibontakozásával egy stabilabb, rosszul kommunikált szeretetféleség, de inkább egy nagy frusztrációhalom, rengeteg elfojtás és burkolt versengés tartja őket ebben a se veled – se nélküled nyűglődésben, mint bármiféle meleg érzelem. Needy volt beállítva az okos, rendes lánynak, akit a bálkirálynő lenyom, de a viselkedésével – nagyon idegesített – rendre azt igazolta, hogy valamilyen kicsavart okból neki kell ez a basáskodás, és a cuki felszín alatt benne is munkálkodott alattomos ellenszenv a másik lánnyal szemben. Az önértékelési gondjaihoz is annyi volt a hozzáfűznivalója, hogy egy gyenge pillanatában bántotta vele. Segíteni véletlenül se akart volna, hogy ne legyen ilyen brutális evészavara, és ne tűrje, hogy mindenféle bunkó ingyen-prostinak tekintse. Valamint, hogyha az én barátnőmet megszállná egy démon, akkor nem az lenne az első problémamegoldási ötletem, hogy hogyan lehetne megölni, hanem, hogy hogyan lehetne kiűzni belőle úgy, hogy ő sértetlen maradjon. o.O De az évek során benne annyi ki nem adott düh növekedett még óvodáskori sérelmek miatt is, hogy a megszállás már csak kvázi egy jó ürügy volt, hogy kipenderítse az életéből.

Így az Ördög bújt beléd elég elkeserítő képet fest le a nők közötti barátságokról, versengés, érdekek, és a másik gyenge pontjainak a gondos kifigyelése, amiket a legmegfelelőbb pillanatban az orra alá lehet dörgölni. Nem csak Needy és Jennifer, hanem az emo lányok részéről is ugyanez mutatkozott meg. Én ezzel nem értek egyet egyáltalán, és talán elmondható, hogy a film is arra célzott vele, hogy a társadalom gondolja, sulykolja azt, hogy a nők nem szerethetik egymást igazán anélkül, hogy lenne valamilyen bizarr, apró betűs rész, ami kirívó esetté változtatja; Needy és Jennifer közeli kapcsolatát már akkor is abnormálisként kezelte az összes barát vagy osztálytárs pusztán a látszólagos szorossága miatt, amikor még úgy tűnt, jól megvannak.

Nehéz volt csillagozni. Egyrészt Megan Fox az ultimate girl crushom, egyszerűen odáig vagyok érte, ebben a filmben ő maga ér vagy 20 csillagot. Ugyanakkor a film maga nem olyan jó, van benne egy csomó kihagyott ziccer (bárcsak Jennifer valami szisztéma szerint gyilkolászna, és mi a helyzet J. K. Simmons karjával??, stb.), ugyanakkor vannak jó pillanatai is. (Szintén J. K. Simmons, az erdőben ordítós jelenet, sírva röhögtem rajta.) Tetszik az is, hogy teljesen klisé dichotómiákra épít (szőke a jó, fekete a rossz), amit a végén felrúg (a legvége). Needyt amúgy (miért lett ez a beceneve, én is Anita vagyok, tudni akarom!) sokkal jobban bírtam a diliházban, ebből a szempontból jót tett neki Jennifer. Szóval nem rossz film ez, csak olyan kis kiegyensúlyozatlan.

Horrorvígjáték. Minden horrorvígjáték a szerelmem. Vallom és terjesztem, hogy a horrorvígjáték a legjobb filmműfaj a világon. A Jennifer's Body-val úgy vagyok, hogy nem az időtlen értékei miatt szeretjük, hanem a Mean Girls-félesége miatt, magyarul egész egyszerűen ikonikus. Ennyi, és semmi több, ami lehetne akár szomorú is, de ne hagyjuk már, hogy az legyen. Ez a film nevetséges, pimasz, de azért mutat valamit a nők közötti állandó versengésről is, ami fontos téma, és nem utolsó sorban Megan Fox legjobb (nem tökéletes, de legjobb) alakítását láthatjuk. Nem kell komolyan venni, és elborzasztóan rosszból hirtelen szórakoztatóvá válik.

Jesszus a legzakkantabb horror amit eddig láttam. :D Meglepetés volt számomra, hogy Megan Fox nagyon jó benne. :D (És még szép is, ami azt jelenti itt még nem volt annyi pénze, hogy plasztikáztasson.)
A történet haláli. Persze kiszámítható, meg minden, de néha olyan abszurd és komolyan vehetetlen, hogy élvezet volt nézni. Jennifer akkor volt a legjobb amikor éhes volt. A megszólalásai ironikusak és viccesek voltak. Ez azt jelenti hogy Megan Fox igenis tud játszani. Vagyis tudott.
Amanda Seyfried hozta az okos, aranyos barátnő, aki a végén kicsit zakkant, de hogy mondják..badass karakter lett. :D Elbírna egy folytatás, szívesen megnézném mit tesz Needy a zenekarral. :D
Jó kis horror, tényleg nem kell komolyan venni. Egy csomót lehet rajta nevetni és néha még borzongani is. Megérte megnézni.

Megan Fox talán legértékelhetőbb alakítása látható ebben a filmben, a sztori maga pedig nem is olyan rossz, míg a zenéi a szokásos modern tinifilmek minőségét hozzák, ami szintén megfelelt nekem, bár a lezáratlanságát elég nagy hibának véltem folytatás híján, de így jártunk. Egyszer bőven nézhető darab.

Erről a filmről tudni kell, hogy vagy a legokosabb paródiák egyike, vagy a legbutább horrorfilmeké… és szerintem egyértelműen az előbbi. Olyan horror-paródia, ami elmegy horrornak, és betegre röhögheted magad rajta, miközben időnként borzongsz egy jót. A legmegdöbbentőbb, hogy Megan Fox jó benne, ami valószínűleg azért van, mert önmagát adja: a nem éppen bonyolult lelkű, szép, de finoman szólva is ostoba nőt. Ellenpólusa, Amanda Seyfried elképesztően jót alakít, a rendező pedig elég jó hozzá, hogy mindkettejükből tényleg kihozza a legjobbat.
Élvezetes film ez, csak tudni kell hova tenni. :) Komolyan venni viszont nem kell – nem is akarja, hogy komolyan vegyék.