Brazil western Cabeleiráról, a 40-es években Pernamabuco állam vidékén élő rettegett gyilkosról.
O Matador (2017) 2★
Képek 2
Szereposztás
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
O Matador (2017) 55%
Nehéz megmondanom, pontosan mit is gondolok, de az biztos, hogy egészen más, mint amiket eddig láttam és azért láttam már jópárat. Fentartotta a figyelmem, ugyanakkor a „hangulatos” kifejezést egyszerűen bizarr lenne használni hozzá. Hangulata az van, egészen egyedi atmoszféra, de korántsem nevezhető kellemes élménynek. Viszont maradandó. Kegyetlenül nyers és naturális. Az egyik énem most mondhatná, hogy ez csak öncélú erőszak, brutalitás, magamutogatás, a másik (a reálisabb) viszont azt mondja, hogy nem. Ha nem részleteiben, hanem kívülről tekintek rá nagy egészként, akkor azt mondom, mindennek oka volt. Mert egyszerűen ilyen mocsok kegyetlen volt ez a kor (függetlenül attól, hogy épp nem Texasban, hanem Brazíliában vagyunk). Nem szépít, nem takargat, nem hiteti el még szikrájában sem, hogy itt bárkinek is hosszútávon jó élete lehetett függetlenül nemtől, rangtól, kortól, bőrszíntől, bármitől. Gyakorlatilag a romantizált nyugatnak még a csíráját is kiírtja. És nem azért mert ad egy hős vagy éppen egy csúnyagonosz főszereplőt, akik néhány kegyetlen vérengzés közepette majd jól leszámolnak ezzel a mítosszal meg egymással. Ehelyett ad egy rakat mellékszereplőt, totálisan átlagos embereket, akiknek a története ötletesen vezet át egyikből a másikba spoiler és akik ugyan valóban kölcsönösen hentelik egymást, de nem ez a lényeg. Számomra az volt a „szép” az egészben, hogy mivel egy rövid időre mindenki megkapja a maga játékidejét, az pont elég arra, hogy mást se csináljak, mint két sokkoló képkocka közt azon elmélkedjek, az egyes szereplők cselekedetei morálisan vajon milyen kategóriába esnek – úgy, hogy emelett nem ad egyetlen olyan szereplőt sem, akit maximálisan támogatni lehetne vagy együttérezni vele spoiler. Persze nyilván vannak könnyebben és kevésbé és nem megbocsátható bűntettek, meg van, aki próbálkozik időnként a helyes úton járni, több kevesebb sikerrel, ugyanakkor meg: https://snitt.hu/idezetek/58013
Meg ez is eszembe jutott még: https://snitt.hu/idezetek/55695 És ez a film telis tele van ilyen emberekkel.
És ha már az emberek, hát külön köszönetem a castingos és a maszkmesterek munkájáért. Mert szintén egy megszokott elem, hogyha már az erkölcsöt sutba vágtuk a szereplőknél, akkor a minimum, hogy a főszereplő, de sokszor az utolsó mellékszereplő is jóképű, csinos, dekoratív (nemtől függetlenül), hogyha a józan eszed nem is kedveli őket, de legalább a szemed szimpatizáljon a látvánnyal. Hát itt ez sem igaz. Példának okáért itt van mindjárt Cabeleira, aki elméletileg így néz ki (http://media.philly.com/images/Son-of-God_2824505b_600x450.jpg) (https://snitt.hu/kepek/48550), de lett belőle egy ilyen: https://snitt.hu/kepek/147047
És szinte az egész szereplőgárdára jellemző, hogy telis tele van furcsa, kellemetlen, szándékosan torzított vagy egyszerűen csak teljesen átlagos arcokkal. És ez megint egy plusz pont nálam arra a valóságra, amit a műfaj és úgy általában a filmvilág állandóan torzít a szépség irányába. Ez a valóság.
És emellé a sok ocsmányság mellé meg amúgy grátiszba kapunk egy kreatív és szép kamerakezelést.
Szóval összességében (és részleteiben sem) egyáltalán nem kellemes filmélmény, ugyanakkor muszáj elismerésemet kinyilvánítani az egyediségéről és a belefektetett energiáról. Egy ideig biztosan elkísér az élmény.