No. 6 (2011–2011) 85% 55★

Egyik hatalmas kedvenc témámhoz, a disztópiához nyúlt az anime, amit ráadásul egy másik gyengeségemmel, a shounen ai műfajjal fűszerezett. Nagyon sajnálnám, ha valakit ez riasztana vissza a megtekintéstől, mert alapvetően leheletnyi a dolog.

Elsőre talán kevésnek tűnhet a tizenegy rész, én legalábbis szívesen néztem volna még dupla ennyi epizódon keresztül, de a cselekményhez megfelelő ez a mennyiség. Talán a végét jobban kibonthatták volna, meg az egésznek az ideológiája és a világ felépítése is megért volna még pár plusz részt.

A grafika nagyon szép, nem csak a karakterek szempontjából, hanem a város, a külterület és az épületek megvalósításában is. A zene területén kiemelném a fantasztikus openinget, aminek egércincogós jellege furcsa lehet az elején, de illik az animéhez, illetve az ending is gyönyörű. A köztes zenék közül érdemes megemlíteni a Meguriait, ami akár témavezetőként is felfogható, és nem elhanyagolható a fontos szerepet kapó Kaze no Requiem sem, amit Nezumi szép hangján is élvezhetünk.

Négy szereplőt emelnék ki a nem túl népes gárdából. Elsőnek említsük meg Shiont, a naiv és gyerekes zsenit, aki mindig másokat helyez önmaga elé, még akkor is, amikor az élete forog kockán. Ebből a szempontból nagyon szimpatikus fiú, ugyanakkor zónabeliségének betudható tudatlansága, hiszékenysége és már-már életképtelensége néha zavaró volt számomra, annak ellenére, hogy imádtam a kölyköt, leginkább azért a tiszta szeretetért, ami benne lakozott. Shionban lényegesen több van, mint amennyit mutattak belőle, fejlődőképes és szívesen vettem volna, ha még jobban kifejtik a karakterét. Bennem maradt kérdés vele kapcsolatban.

Nezumi az abszolút kedvenc karakterem, mindenben Shion szöges ellentéte. A gyönyörű srácot elég rendesen megviselte a való élet, bőven kijutott neki a kegyetlenségből, ezért jellemileg atomszilárdnak tűnő kőszikla, lelketlen-szívtelen jégember, aki nagy ívben tesz a környezetére és az ott lévő emberekre, vagyis első látásra úgy tűnik a dolog.

Női főszereplőnk is van, aki azért kell, hogy legyen magja a cselekményeknek, meg legyen benne egy kis bonyodalom is. Safu erős női karakter, de nem igazán tudtam hova tenni, szerintem viszonylag keveset szerepelt. Inukashi is nagyon érdekes személy, már maga a háttértörténete sem semmi.

Az anime szerintem elég szépen építi fel a cselekményt és még megoldást is kaptunk ilyen rövid játékidő alatt, szóval erre nem hiszem, hogy lehet panasz. A magyarázatok is korrektnek tűntnek, az egész ötletes. Viszont az akció helyett érdemesebb szerintem kiemelni a két fiú kapcsolatának alakulását; én nagyon gyorsan megszerettem Shiont és Nezumit, teljesen berántottak az ő kis világukba.

Vannak az animének hibái, lehetne hosszabb, maradtak bennem kérdések, de az elejétől az utolsó másodpercéig nagyon élveztem. Szerelmes lettem ebbe az univerzumba és a lakóiba.

Ritka gyenge volt a régi értékelésem, úgyhogy azt hiszem, itt az ideje egy újraírásnak: amúgy is eléggé rákaptam, hogy újraírom azokat a kritikákat, amikkel nem voltam kifejezetten megelégedve.
Az No.6 igazából egy elég különleges helyet foglal el a szívemben, mert egy-két gyerekkorban látott Ghibli filmet leszámítva AZ első anime, amit megnéztem. Még nem rántott be úgy, mint a Death Note, nem kezdtem utána komolyabban nézni ezeket a sorozatokat, de tetszett, megragadott, kellemes volt a látványvilága, és erős a története. Azóta már egy kicsit kopott a fénye a szememben, különösen, mert elkezdtem olvasni a regényt, és rá kellett döbbennem, hogy az azért sokkal jobb (különösen Shion karaktere az, akit kategóriákkal jobban kedveltem ott, de Nezumi személyiségébe, az egész helyzet mély sötétségébe sokkal jobban be lehetett látni általa), de ettől függetlenül jelenleg is merem ajánlani, nagyon hangulatos, igényes kis disztópia, szépen besimuló fantasy szállal.
A főszereplők közül, függetlenül attól, hogy igazából a szempontkarakter végig Shion, az ő lassú feleszmélései, ahogy egyre tisztábban látja, hogy mi lapul a felszín alatt a világában, számomra mindenképp Nezumi volt a szimpatikusabb – kifejező esetében a Patkány név, de nem negatív módon. Nezumi igazi túlélő, áldozata a környezetének, de egyben az, aki a jég hátán is megél, mert egyszerűen megtanulja, milyen értékrenddel, hozzáállással képes rá. Sok esetben bevállal helyzeteket, döntéseket, amik abszolút a morális szürke zóna, de legalábbis az emberi méltóságának némi feladását eredményezik, és nem lehet elítélni érte, mert maximálisan megérthető, mit miért tesz. Maga a főszereplők kapcsolata egyébként rendkívül bájos a helyzet brutalitása ellenére is: rengeteg aranyos, vagy szomorú jelenetük van, és annyira természetesen működik együtt a páros, hogy nem is gondolkodik rajtuk az ember, ők egyszerűen egy stabil pont az egészben. Kicsit amúgy ez is egy elem, amitől gyengébb lett az anime, mint a könyv: Shion és Nezumi kapcsolata annyira működik, és annyira bájos, hogy kicsit elvette az élét a történetnek, elvett a sötétebb, nyersebb hangulatból. Valahogy a regény meg tudta oldani, hogy ez a tompítás ne legyen jelen, de az animénél nem egészen sikerült.
Az animáció alapvetően kellemes, nincs ott a legszebbek között, amiket valaha láttam, de azért jó volt nézni, a történet maga van annyira izgalmas, hogy a képernyő előtt tartson tizenegy részre. Külön kiemelném még a betétdalokat: Hosoya Yoshimasa énekel pár nagyon szépet.

Nálam ez tízes. :) Azonnal megfogott az anime és a legvégéig nem is eresztett. A két fiú nagyon jó volt együtt, de Inukashi és az öreg karaktere is bejött. spoiler Szívesen néztem volna még dupla ennyi részt is. Egy leheletnyit gyorsnak éreztem a lezárást, bár maga a megoldás tetszett. Simán lehetne ennek több évadot csinálni, van ebben még fantázia. :)
Annyit megjegyeznék, hogy azért nem volt semmi ez az disztopikus ábrázolás. Néhány helyen igencsak forgott az ember gyomra a látottaktól.
Szerencsére nem ezek a jelenetek a meghatározók, így nem zavartak meg annyira. :)
Összességében ez egy gyors lefolyású anime, szerintem lehetett volna kicsit hosszabb is, több témát is jobban kifejtve, de nagyon örülök, hogy megnéztem végre. :)

Nagyon tetszett *-* spoiler A történet nagyon jó, a szereplők még jobbak. Az op meg az ed nekem nem tetszett, viszont Nezumi dalát szerintem még sokáig fogom halgatni :D

Régen (naaagyon régen) mikor láttam, egyáltalán nem értettem. Most megöregedtem hozzá, azt hiszem. Így viszont kicsit többet vártam volna. Az alap történet nem lett volna rossz, de kellett volna neki a tér, hogy kibontakozhasson. A szereplők nekem túl picsogósak voltak. Senkit nem lehetett úgy igazán megismerni, és rejtett utalások is maradtak a levegőben.

Évekkel korábban már láttam, de már nem igazán emlékeztem a történetre, csak pillanatok ugrottak be, szóval gondoltam úgy is rövid, megér egy nézést.
Ugyanúgy szerettem, mint régen. *-*
Shion ugyan kicsit esetlen, meg naiv, aki semmit nem tud a világról, szóval nagyon jó hatással van rá Nezumi és az ő élettapasztalatai.
A történet egyébként nem siet el semmit, ami a hosszát tekintve fura ugyan, de az érzelmek kibontakozásának nagyon kedvez. Megszereti az ember ezt a két fiút.
Még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nagyon-nagyon örülnék egy második évadnak. Ki van még így ezzel?

U.I.: Nezumi dalát képtelenség megunni <3 spoiler

Nagyon akartam szeretni, de sajnos nem sikerült.
Nezumi és Shion is sokszor csak idegesített, Shion anyától pedig egyenesen a falnak mentem. Bár a két fiú közötti shounen ai-szál jól működött, legtöbbször még sem értettem a viselkedésüket, egyszerűen nem tudtam rájuk hangolódni. A közös szerencsétlenkedéseik csak rontottak az összhatáson.
A sci-fi rész azonban baromi jó volt, kétségtelenül az vitte a hátán az egész történetet. A világ, a társadalom mind lenyűgözött. Örültem volna, hogy ha még többet meg tudok róla, ha még jobban részletezik, hogyan is működik a 6-os zóna.
Az opening szörnyű volt, viszont az ending és Nezumi dala szép volt, azokat szívesen hallgattam többször.

Tetszett, mert nagyon érdekes és izgalmas a történet, de erős hiányérzet maradt bennem. Ráadásul sokszor elkalandoztak a gondolataim, nem tudott teljesen lekötni. Mégis ahogy véget ért egy rész, rögtön nézni akartam a következőt. Az utolsó rész különösen izgalmas volt, engem rendesen szíven is ütött. Simán el tudnék képzelni folytatást.

(Enyhén spoileres értékelés lesz.)
Hát, hát. Nem vagyok maradéktalanul elégedett… De kezdjük az elejéről.
Ez volt az egyik legkülönlegesebb történettel rendelkező shounen ai anime, amit valaha néztem, nagyon tetszett ez a disztópiás vonal. A két főszereplőnk közül Nezumit éreztem erősebb karakternek és őt is szerettem jobban végig. Az is tetszett, hogy nem volt erőltetve a szerelmi szál, nagyon szépen, szinte láthatatlanul alakultak ki az érzelmek közöttük és nem ezen volt a hangsúly teljes egészében, hanem a történeten, a nyomozáson, a különféle konfliktusokon.
Viszont.
Ami nem tetszett, az a vége. Lezáratlannak éreztem és elkapkodottnak, ráadásul teljesen logikátlannak is. Egy kicsit olyan volt, mintha direkt nem akartak volna boldog befejezést. Aminek nem vagyok ellenére, szeretem a szép tragédiákat, viszont itt nem éreztem egyáltalán indokoltnak a végét. Az animáció sem vett le annyira a lábamról, az opening pedig szerintem hallgathatatlan, úgyhogy mindig áttekertem, annak ellenére, hogy az alatta futó képes montázs viszont szerintem szépen sikerült.
Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem, biztosan nem lesz a kedvencem, de az egyedisége és a szép románc miatt azért jó emlék marad.

Mindentől függetlenül elég sok mindent hiányoltam… Túl gyorsan ledarálták, a sztori bár eredeti és érdekes, de nekem nem egészen állt össze. :/ Nagyon keveset kaptunk belőle. Ami a végét illeti, nem tudom, miért kellett spoiler