Ne zha zhi mo tong jiang shi (2019) 82% 21★

Annak ellenére, hogy a rendező és az animációs stúdió is ezzel a filmmel debütált, valamint a szinkronhangok között sincsenek ismertebb nevek, a Nezha a kínai mozi egyik legnagyobb dobása volt 2019-ben, és egyáltalán nem csak véletlenül. Számos rekordot megdöntött, és például a világ második legmagasabb bevételt hozó nem angol nyelvű filmje vált belőle. A rendező összesen két évet töltött a forgatókönyv megírásával, maga a film pedig három év alatt készült el. Több mint 1318 speciális effekt található benne, melyek elkészítésében közel 20 stúdió 1600+ alkalmazottja vett részt.

Már rengetegszer láttam, hol családdal, hol egyedül, de még mindig ugyanazt a hatást gyakorolja rám. Egyszerűen nem tudom megunni ezt a filmet, és sokadjára is rengeteget tudok sírni rajta. A film látványvilága szerintem gyönyörű, nagyon részletesen van kidolgozva. Egyik karakter se néz ki ugyanúgy, mindegyik különbözik a másiktól. Még a random mellékszereplők közül is a legtöbb egyedi karakterdizájnt kapott. Nekem a sárkányok kinézete volt a kedvencem, mivel hihetetlenül részletgazdag rajzolást kaptak. A két főszereplő nagyon szimpatikus volt. Nezha gyerek-alakja eleinte nem tetszett, de a végére rájöttem, hogy éppen így volt tökéletes. Mert a film egyik üzenete is ez: Nem a külső számít igazán, hanem az, ami belül van. Kicsit esetlen, kicsit vad… de Nezha igazából jószándékú és nagyon szerethető. A korábbi adaptációkban rendre egy jóképű ifjú képében jelenítették meg, de a rendező itt direkt nem így tett, ezzel is hangsúlyozva a fentebb említett üzenetet. A démoni/felnőtt alakja pedig nagyon dögös, kér, hogy nem sokat láthattuk. Ao Bing-et is imádom. Egy becsületes, tiszta személyiség, akinek szintén nincs egyszerű dolga. Nehéz döntéseket kell neki is meghoznia. Maga a történet pedig végig lekötött. A harcjelenetek különösen tetszettek, nagyon kreatívan koreografálták meg őket. Egyetlen negatívumának a néha túlzásba vitt komikus jeleneteket tudnám megemlíteni, azonban ezek sem annyira zavaróak, és szerencsére viszonylag kevés van belőlük.

Már egy ideje bele akartam némileg ásni magam a kínai mitológiába, mert szégyenteljes hiányosságaim vannak (lassan már két kezemen nem tudok felsorolni, hány mitológiát fújok változatokkal együtt kívülről, de ez még nagyon felületes), szóval úgy döntöttem, hogy egy kellemes mese, és mellé az eredeti elolvasása pont jó kezdet lesz.
Annyit azért elmondhatok, erre is igaz, ami a Herkulesre és a görög mitológiára: nyilván ezerszer gyerekbarátabb, mint az eredeti, de nagyon okosan írták át. Nezha ugyebár az eredeti mitológia szerint védelmező istenség (különösen a kamaszok és a sofőrök védő istenének tartják – ez utóbbit a kerekek miatt kapta, amiken utazik), aki a legtöbb kalandját gyerekként élte át (tekintve, hogy már születése után tudott járni és beszélni): ezek közé tartozik az is (a legelterjedtebb változat szerint), hogy egyszer a parton találkozott a tengeri sárkánykirály fiával, akit véletlenül halálra perzselt a játékos harcuk közben. Ezzel magára haragította a sárkánykirályt, aki az életét követelte a fiáért: Nezha pedig feláldozta magát a falujáért, ezzel kiérdemelve a védelmező isten státuszát is.
A mesében már eleve az alaphelyzet kicsit változik: Nezha nem egy megmagyarázhatatlan születésű, isteni erejű gyermek, hanem egy démoni gyöngy hatására létrejövő, részben démoni lény, akit csak a szülei szeretete ment meg attól, hogy már gyerekként meghaljon. Ao Bing nem egy egyszerű sárkánygyerek, akinek esélye sincs az általa generált tűz ellen, hanem egy isteni gyöngyből született, vele egyenlő (sőt, kezdetben inkább nála is erősebb) partner, barát és rivális. A sárkánykirály mellékszereplő, Nezha harcai jellemzően inkább Ao Binggel zajlanak, akinek magának is megvannak a problémái és a dilemmái, de végig egy központi téma a bullying, amivel a karakter küzd, a szülő-gyermek és mester-tanítvány kapcsolatok is, egy sokkal aktuálisabb, és gyerekeknek sokkal átérezhetőbb történetet eredményezve.
Az animáció nagyon kellemes, és őszintén, simán az amerikai animációs filmek mellé állítható minőségben. A mozdulatok elképesztően igényesek: Nezha durvasága gyönyörűen ellentétben áll Ao Bing mozgásának lágyságával és eleganciájával, tényleg hozzák a tűz és víz/sötétség és fény dinamikát. Imádtam a sárkányokat, Ao Bing sárkánypikkely páncélját, ahogy megtört rajta a fény, az egész festményvilágot. A zene szintén jó, bár kiemelkedőnek azért nem mondanám.
De a karakterek. Nezha a maga módján elképesztően bájos főhős. Egy kiközösített, zaklatott kisgyerek, aki persze, rossz természetű, és iszonyúan nagy ereje van, de nem rossz ember. A szüleivel való kapcsolata tündéri (különösen az anyját imádtam – egy vagány démonűző, aki a fél világgal szembeszáll a fiáért, elintézi, hogy márpedig legyen szülinapi bulija, játszik vele annak ellenére, hogy a kissrác ereje miatt ez azért tényleg erős életveszély), Ao Binggel pedig nyilvánvalóvá válik, hogy abban a pillanatban, hogy valaki nyit felé, és törődik vele, egy nagyon szeretetteljes, nagyon hűséges barát. Néhol önző ugyan, és nagyon gyerek még, de közben elképesztően ravasz is – nagyon jókat nevettem rajta, ahogy borsot tört a rosszindulatú emberek orra alá. A felnőtt karakterdizájnja pedig zseniálisan néz ki.
Ao Bing abszolút a fénysugár az egészben – iszonyú helyzetben van, a családja, a népe, és a barátság, a helyes cselekedet közé szorul. A mestere manipulálja, és ugyan átlát rajta, de effektíven nem tud lépni, ezáltal ő válik az egyik antagonistává is a történetben. Közben részéről is látjuk, hogy szembe kell néznie a kiközösítéssel, a sárkányok lenézettségével (egyébként kifejezetten aranyos elemei a karakterdizájnnak a szarvai), és pont ezért alakul ki nagyon erős kötelék közte és Nezha között – mindketten jót akarnak, és mindketten lenézettek, csak más okból.
A szülőkön kívül Taiyi Zhenren, Nezha mestere is zseniális, nagyon szórakoztató személyiség, illetve, ha alig jutott neki szerep, akkor is kedveltem a sárkánykirályt: volt egy ironikus humora, amit nagyon értékeltem, és szívesen láttam volna többet az Ao Binggel való kapcsolatából is.
Az egyetlen, ami kicsit sok volt, azok a tipikusan gyerekes poénok – maradjunk annyiban, hogy fing egy túlságosan elterjedt és túlságosan sikeres problémamegoldó eszközt jelentett a történetben. Szintén volt egy-két kisebb logikátlanság a cselekményben spoiler
Összességében bátran ajánlom, ha valaki mitológiás, keleti mesét szeretne. Nagyon kellemes szórakozás.

A grafika annyira nem jött be, de illett az egészhez. Viszont le sem tagadhatja, hogy kínai, mert a sárkányok nagyon különlegesek voltak. A nagy része inkább a bunyóról szólt, de mindezt nagyon jól oldották a jó poénok. Azért jól megfért mindezek mellett a mondanivalója is. Viszont folytatásért kiált.

Meglepődtem, hogy a történet milyen sok humort tartalmazott. Már eleve ahogy kezdődött, először azt hittem rossz filmet kezdtem el nézni. :D
Az animáció egész jó volt, Nezha gyerekként veszedelmes vigyort tudott elereszteni, de közben mégis cuki maradt. xD
Viszont a történet kicsit megkavart, mert ez egyáltalán nem az a sztori volt, amit Nezha-val kapcsolatban vártam. De mivel a stáblista végén volt egy plusz jelenet, gondolom várható folytatás, ahol megkapjuk az igazi sztorit.
Mert ez így igazából happy end-del és barátsággal végződött. Aminek örültem, mert Ao Bing nagyon jófej volt, és tetszett ahogy Nezhaval egymásra találtak. :) De még jobban fog fájni, ha mégis utoléri őket a Sors. :(
A sárkányok gyönyörűek voltak, a felnőtt Nezha-t pedig elbírtam volna nézni sokkal tovább is.

És ha már Nezha alakja: Furcsálltam ezt a sok kéz és fej dolgot nála, ez sokkal inkább az indiai istenekre jellemző, mint a kínaiakra. Ahogy utána olvastam, kiderült, hogy Nezha valóban két indiai isten összeolvadásából jött létre Kínában a buddhizmus terjedésének köszönhetően.

Elkezdtem, mert a sárkány sárkány volt. Valaki mutassa ezt meg a Disney-nek, szerintem engem traumatizáltak a Raya-val. Donghuából még filmet úgyse láttam.
Most ámulok és bámulok. Megnézem a folytatást, aztán megyek nyavalyogni a rokonaimnak, hogy miért nincs több ilyen rajzfilm.

Másodjára se tudok sokkal többet hozzátenni. Kétszer kezdtem öklendezni, így is rajongok érte.
Ao Bing egy Runyu: spoiler Merje valaki azt mondani, hogy nem.

Nos… szép a grafikája, de a harcjelenetek pörgőssége miatt sokszor szinte követhetetlen.
Jó humorú, nem szokványos történet, nem kevés mitológiával nyakon öntve.

Negatívum:
– már az első percben elegem lett az altesti humorból, és egészen a legvégéig fenntartotta, hányás, hugyba esés, tökönrúgás, fing, minden van

Pozitívum:
– Ne Zha egy 5 éves srác, amikor örül, akkor nagyon örül, amikor csalódik akkor nagyon csalódik, egyszerűen jó nézni
– amikor letargikus, akkor verseket ír
– Ne Zha és Au Bing barátsága
– a főgonoszok motivációja
– rengeteg jelenet nagyon tetszett, külön kiemelném azt, amikor csapdát állítanak a démonvadászok
– a harcjelenetek is elég látványosak, mondjuk ez már lassan alap lesz mindenhol