Az újjászületett Nezha (2021) 73% 19★

Oké. Erre a filmre több szinten is mérges vagyok. Nem csak azért, mert nem jó, hanem mert lehetne nagyon jó is. De sikerült valahogy egy kimondottan negatív üzenetű darabot kitermelni, amiért nagy kár.
Kezdjük az elején, a történet szerint az eredeti Nezha mítosz végén, mikor Nezha öngyilkos lesz, hogy megkímélje a városát a sárkánykirály haragjától, akinek véletlenül megölte a fiát (azért itt ezen is változtatunk kicsit), nem hal meg, hanem elkezd újjászületni, és mint az avatár, testből testbe vándorol. Háromezer év telik el, a világ fejlődik, egy klasszikus cyberpunk jellegű városban éldegél egy átlagos fiatalember, akiről persze kiderül, hogy ő Nezha aktuális inkarnációja, és természetesen megint harcba kell mennie a sárkányokkal.
A helyzet az, hogy az alapgondolat szerintem zseniális. Mindig imádtam a modern világba született istenek gondolatát, nem véletlenül vagyok odáig mondjuk a Percy Jacksonért is, de közben annyira ritkán csinálják meg jól (igen, Earth Maiden Arjuna, rád, és az általad okozott traumára nézek!). Itt a világ is, kicsit az FFVII-et idézte bennem, azt meg szeretem, szóval kifejezetten könnyen elkapott a hangulat. De aztán minden szétesik.
Nezha karaktere végtelenül irritáló. Az aktuális inkarnáció tipikus, kiválasztott szindrómás YA főhős, aki kínlódik, meg nem akar kiválasztott lenni, de közben azért mégis, és olyan kliséket puffogtat, hogy azt fáj hallgatni. A karaktere egyszerű mint a faék, a vívódásai hiába épülnek néha valós problémákra, de nem lehet igazán átérezni őket, a random szerelmi szál is nagyon vérszegény. Ezen kívül maga a mitológiai Nezha, az első inkarnáció is jelentősen át lett írva: a védelmező istenség itt tényleg gonosz gyerek, aki brutálisan meggyilkolt valakit (Ao Binget nem egy tűzgolyóval találja el, hanem kitépi a gerincét. Valakinek nem tudod véletlenül kitépni a gerincét), és utána az öngyilkossága sem tényleges, átérzett vezeklés, hanem egy aktív lázadás és kigúnyolása a sárkányoknak. Abszolút semmi nincs, amiért ő lenne a hős, amiért neki állna följebb és sajnos ezt a film maga nem hangsúlyozza ki – a főhős egy idő után elfogadja, és büszkén mondja, hogy „ő Nezha”, miközben Nezha az egyik legantipatikusabb figura, akit el lehet képzelni. Lehetett volna ebből fejlődéstörténetet kihozni, egy utat, amin jobb emberré válik, megvilágosodik, tudom is én, de ne ez legyen már a vége!
Ao Bingért vérzett a szívem. Amikor először megjelenik ez a karakter, igazi rohadék (Nezha nővére megsebesül miatta, megöl egy kiscicát), de utána, mintha elfelejtettük volna, hogy kegyetlen szadistaként kezdett, a film elkezdi egy tényleg érdekes irányba építeni. Az apja, a Sárkánykirály (aki itt egy maffiavezér) kifejezetten abúzív vele (verbálisan és esetenként fizikailag is), Ao Bing minden pillanatban kapja tőle a megaláztatásokat, és látszik, hogy noha ő az egyetlen, akinek tényleg van egy jogos oka gyűlölni Nezhát, tekintve, hogy meghalt miatta, sokkal fontosabb számára, hogy az apjának megfeleljen, mint a tényleges bosszú. Van pár nagyon erős monológja, például ahogy az árulókkal bánik, azon kaptam magam, hogy a szörnyű kezdés után kezd érdekelni a srác, ezzel pedig egyedül volt az egész szereplőgárdában. És kitaláljátok, mit kezdünk ezzel? spoiler Nagyon dühítő és szomorú, hogy mennyire elbántak ezzel a figurával.
A majomkirály nem tudom, mit keresett ebben a filmben (és mondjuk miért nem egy olyan figura került Nezha mellé, aki tényleg szerepel is a mítoszban, mondjuk Taiyi Zhenren), de mondjuk a motivációit sem igazán értettem meg, szóval ez már nem oszt, nem szoroz. A mellékszereplők, akik nem inkarnációk voltak, csak átlagemberek, jellemzően elég papírmasé figurák – a szerelmi szálban láttam némi potenciált, de nagyon nem használták ki, szegény lány egy idő után vagány motoroscsajból a klasszikus bajbajutott hősnő lett.
A látványvilág egyébként szép, igazi CGI parádé, de azért a látvány még mindig kevés ahhoz, hogy elvigyen egy ennyire csúnya üzenetű, és a mitológiát ennyire gyengén kezelő filmet.

A cyberpunk stílus nem az én világom, de kétségtelen, hogy nagyon oda tud hatni, ahogy ebben a történetben is jól állt a világnak, a ruháknak, és zenéknek.
Az animáció nekem a Sims játékot idézte, de összességében nem zavart. Talán csak a lassításoknál, amikor valaki bekapott egy ütést, és totálban mutatták ahogy lassan oldalra bicsaklik a feje, miközben nyál és vér fröcsköl mindenfelé. De ezt semmilyen filmben nem szeretem, mert szerintem tökre megakasztja a jelenet dinamikáját.
Viszont azt imádtam, mikor Yunxiang előhívta Nezha-t. *-* De azt mindenkinél imádtam, ahogy az igazi isteni alakjuk megjelent a fejük felett segítette őket a harcban. Látványos volt, az biztos.
Yunxiang a tipikus jólelkű hős, úgy hogy hozza a szokásos hősi dolgokat, de örültem volna ha kicsit több van benne Nezha pökhendiségéből. Jót tett volna neki. A nőkhöz meg béna. Miért Dr Su, amikor egyértelműen Kasha… De végül is itt most nem a szerelem volt a lényeg.
A történet nekem tetszett, nézhető volt, izgalmas, és abszolút nyitott vagyok a folytatásra. Látni akarom, ahogy Nezha megszerzi a többi varázs tárgyát.

Hát ez érdekes volt. A karakterdesign nekem személy szerint nem tetszett annyira, (szupermodell testek és Bambi szemek nnnyeh, egyedül a mellékszereplőknél engedtek meg maguknak bármi érdekesebbet, és a hajak fuh, FUHH) és Yungxiang bakancsától egyszerűen nem tudtam elnézni, nekem is ugyanilyenem volt valamikor 2014 környékén, folyton megláttam és ÁÁÁ a bakancsom!!! :D

A sztori nem markol különösen sokat, – értsd, jó alaposan elmagyaráznak mindent, amit egyébként is értenél ha legalább fél szemmel nézed a filmet – és bár néhány kivételtől eltekintve – pl. Kasha éneklős jeleneténél egészen zavarbaejtően Barbie filmeket idéző mozgáskultúrát sikerült rittyenteni, ami szerintem zseniális, és elképesztően szórakoztatott, de tény, hogy nem feltétlenül bók, mert ezek a szereplők elméletileg nem Barbie babák – az animáció kifogástalan, kevés igazán kreatív, vagy egyedi dolog van benne. Viszont a garnélarákfogatok szerintem zseniálisak voltak, a medúzavárosok szintén (még ha a medúza verőember elég meh is volt).

A hős útja jelzés szerűen van felskiccelve: történik pár tragédia, van egy edzős montázs, de ezek alapján nem épül a főhős karakteríve, minden egyes kihívásba beleállt eddig is, értelmezhetetlen az, hogy miért nyűglődik a nagy végső harc előtt, hogy jajmilegyen. Nem rossz, csak nem hat meg, meg egy kicsit azért elkezdi az ember sajnálni a jégsárkányt, mert oké, egy rohadék, de egyébként már másodjára spoiler és apukája se szereti. Azért remélem, a svájcibicska karú kalóz szemkötős nőci jól van, őt egészen bírtam.

A világ érdekes, de alig látunk belőle valamit, a mellékszereplők érdekesek, de alig szerepelnek, a mitológia izgi (bár az elején pár percig elhittem, hogy ezúttal megússzuk, de nem) de alig látunk belőle valamit. Kicsit fájlalom, hogy azzal, ami miatt az egész banzáj elindul, hogy Nezha egyébként egy kis görény, és nem kér bocsánatot a tetteiért, nem kezdtek semmit. Szóval jól néz ki, meg hozza az összes látványos akciójelenetet, drámát és a többi kötelező elemet, de ennyiben ki is fújt. Videojátékként rommá játszanám, filmként egyszer nézős sajnos.

Az eleje nagyon tetszett. Éppen ideális mértékben foglalkozott a háttérszereplőkkel (nem mentek az agyamra), bemutatta Donghai (Most komolyan? Mást kitalálni túl bonyolult?) városát és annak lakóit. Aztán ahogyan Nezha élete lejtmenetbe került, az még jobban tetszett. Igazából egy érzés jött át az egész donghua alatt, Yunxiang tehetetlen dühe, mert itt minden rosszért ő felelős, még véletlenül sem az, aki elkövette. Ő a hibás, mert megölte a harmadik herceget, amiért az meg akarta enni őt, az egyik kislányt pedig meg is ették a sárkányok. Ő hozott katasztrófát Chengtang-ra, nem a gonosz sárkányok. Ő a halál csókja, nem a félszemű nő nővére, aki démonokat szült. Itt Nezha az önző kölyök. ಠ_ಠ

Sajnos ebben kimerült. Yunxiang fejjel ment a falnak, csúnyán megjárta, ment tovább fejjel a falnak, végül a szerettei meghaltak vagy egy életre sérültek maradtak, hogy ő meg a nője jól nézzenek ki egymás mellett a Happy End-nél. Ez pont az ellentéte a Nezha-ként hozott áldozatnak. Olyan szintű ostobaság, amit én donghuában még nem láttam. Nem tudom, milyen értéket közvetít. Azt sem tudom, miért beszéltek a nézőhöz a szereplők, de zavaró volt, majd egyszer csak – szerencsére – abbahagyták. Új cselekmény nem igazán van, eljátszották ugyanazt, mint 2000 éve, mindössze a sárkányok már nem esznek gyerekeket, és nem Yunxiang hal meg másokért, hanem mások miatta. Sok szereplő volt gyökér, az élükön Ao Bing-gel, mások üresek, mint egy tiszta, 2D-s papírlap. A gonoszokkal nem tudom, mit kezdjek. Általában szeretem őket, régi Disney meséket is miattuk nézek, de itt valahogy elérték, hogy ütném őket. Értékelhető szereplő egyedül Yunxiang, de ő a végére csak megverte/megölte, akit kellett, érdembeli megoldás, kommunikáció nulla. A tanulság az, hogyha az utunkban állnak, vagy hamisan vádolnak, ne tisztázzuk magunkat, ne keressük az igazságot, csak pusztítsuk el őket. Jó történet rémes végkifejlettel.

Az animáció egyrészt gyönyörű CGI, másrészt sokat merített a Nezha felforgatja a tengert c. rajzfilmből a tengeri lények és az újjászületett személyek terén, és ezt értékelem spoiler, harmadrészt az arcok furák. Emberszerűek, ez tetszik, de valahányszor sírnak, nem látszik, hogy sírnának, és ez baj, mert sokszor sírnak. Ráadásul a főszereplők arcai stilizáltak, mint egy játékbaba.

Ez nem az a Ne Zha, hanem egy másik.
Fél óra után abbahagyva.

A kínai mitológiából merített mese, de nem klasszikus anime formában, hanem a fehér ember számára is fogyasztható képi és érzelmi világgal. A kezdeti valóságalapok hamar meseszerűvé válnak, és egyre több istenség és különleges képességgel felruházott lény jelenik meg. Aztán a felétől már inkább a modern világba ágyazott mitologikus istenharc válik dominánssá. Végül egy heroikus küzdelemben testesedik ki a végkifejlett.

Előrevetítem, hogy előzetes kínai mondavilág-ismeret nélkül tulajdonképpen esélytelen értelmezni, hogy mik az előzmények és mik a háttértartalmak. Szóval az a legegyszerűbb, ha az ember hátradől, élvezi az akciódús jeleneteket, a közepesen kidolgozott dialógusokat és a látványvilágot. A végén pedig levonja a konklúziókat, hogy kb. mi is történhetett. A többit egy rizspálinka mellett…

A stáblista utáni első és második jelenet sem túl izgalmas, de vicces, hogy külön kiírják mandarin nyelven, nehogy másképp cselekedjen az engedelmes ázsiai néző.