Mindent egy lapra (2022) 79% 132★

Nekem nagyon tetszett, bírom Adam Sandlert, bírom a humorát, és ebben a filmben is elképesztő volt. Szerethető, és szórakoztató is, olykor egész vicces volt, a tőle megszokható poénokkal. :-) Tetszett, hogy tudott komoly is maradni, nem poénkodta el az egészet, és kiállt Bo mellett, meg amiben hitt. :-D Jó páros voltak, Bo-t is nagyon bírtam, tök szimpi volt nekem, és az ő karaktere is szerethető volt. :-) spoiler A zenék is jók voltak, meg a kislány is tök cuki. Szórakoztató volt, pörgős is, nekem nagyon tetszett. :-)

Nem vagyok egy kifejezetten nagy Sandler rajongó, de be kell ismernem, hogy a drámai szerepek nagyon jól állnak neki. Így mikor megláttam legújabb filmjét, ami nem a tőle megszokott vígjáték kategóriában indul – igaz ez nem kőkemény dráma, hanem inkább a viccesebb dramedy –, nagy reményekkel ültem le megnézni az alkotást.
Egy sportfilmről/felemelkedés történetről van szó, tehát hazudnék, ha azt mondanám – írnám –, hogy nem klisés és sablonos kissé a történet, de ennek ellenére mégis van annyira eredeti és reális, hogy kiemelkedjen a hasonló témákat boncolgató filmek tengeréből.
Az alakítások páratlanok voltak – egy-két mellékszereplő kivételével –, de a két főszereplő dinamikája és alakítása a szememben ellopta a show-t – főleg, hogy a kosarast alakító férfi, nem is színész.
A drámai hangulatot oldani hívatott humor nagyon el van találva, egy percig nem éreztem a poénokat erőltetettnek és fárasztónak vagy kínosnak, mindegyik megmosolyogtatott.

Egyáltalán nem értek a kosárhoz, de ez nagyon inspiráló és meglepően izgi film. Egy délutáni nézésre talán a legjobb. Nem kérkedik, nem akar több lenni a film annál, mint hogy megmutassa, erőfeszítéssel akár még el is lehet érni valamit.

Nagyon egyszerű indokom volt arra, miért kezdtem el nézni ezt a filmet: szeretem a sportfilmeket.
Engem lekötött, annak ellenére is élveztem az egészet, hogy nem sokat konyítok a kosárlabdához. De jó volt látni, ahogy kemény munkával felszínre jön az a tehetség, ami mindig is megvolt Bo-ban csak éppen egy szegény városrészben ez az életben nem tűnt volna fel senkinek. Ehhez kellett Stan karaktere és a szeme: hogy már akkor észrevegye, mennyi lehetőség van ebben a fiúban, amikor még senki nem látta meg.
Hogy Stant a saját előrelépésének lehetősége hajtotta-e az elején? Szinte biztos, hogy igen. De nem csak Bo, hanem ő is sokat fejlődött és nagyon is észrevehető az a pillanat, amikor megváltozott a motivációja.
Összességében tetszett, egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Szerettem nézni. Szeretem, ha valaki ennyire hisz valakiben. Vagy magában. Vagy csak önző és visszaigazolás kellett az egykori 22-nek,a jelenlegi majdnem segédedzőnek? Mindegy is. A kosárlabdázást nem igazán ismerem, de ez emberi történeteket kedvelem. Tetszett.