Mickey egér, Donald kacsa és Goofy Csodaországban (1947) 78% 16★

Talán nem volt meg a kellő hangulatom és energiám a filmhez, de nem tudtam élvezni. Viszont Walt Disney-t, mint Mickey Mouse és C. Nasht, mint Donald Duck egy élmény volt hallgatni.
Happily ever after oh yeah

Érdekesnek tartom hogy a régebbi filmekben egyáltalán nem féltek agressziót használni. Donald a mindig is egy agresszívebb karakter volt, de mikor [spoiler]fejszével akart nekiesni a tehénnek/spoiler] , az még engem is megijesztett.
Bongo igazán bájos volt, a betétzenék nagyon tetszettek.
Bármikor újranézném:)

Egy igencsak jól sikerült klasszikus a 40-es évekből. A film ugyan nem riad vissza a sötétebb konfliktusok és kalandok ábrázolásától sem, de mégis mindvégig vidám és optimista marad. Alapvetően két történetet tartalmaz a film, mindkettőhöz saját kerettel, amely a Pinokkió egyik főszereplője, Jiminy tücsök narrálásában jelenik meg, a másodikban ráadásul egy fura, bábos-mesélős élőszereplős esemény során. Az első történet Sinclair Lewis Little Bear Bongo című mesekönyvének feldolgozása, egy egyszerű, de nagyon aranyos és határozottan jópofa történet. A másik pedig a Varázspaszuly története, de kicsit másképp: most Mickey, Goofy és Donald kalandjai jelennek meg előttünk, problémájukat pedig az okozza, hogy ellopják országuk varázshárfáját, ami nyomorba dönti világukat (természetesen a végén a hárfa az óriásnál van). Az animáció kiváló, a hangjáték nagyon tetszett, és az élőszereplős rész, ha egy kicsit fura is volt azokkal a bábukkal, is jól sikerült, Edgar Bergen nagyon jól alakította a mesélőt.