Mi lett volna, ha… (2022) 77% 16★

Barátokkal ültem be nézni és emlékszem, hogy utána mennyit beszélgettünk azokról a nehézségekről, amiket felvetett. Julia-val és az életének más, párhuzamos szálaival a huszas évei elején találkozunk, pontosan ezért volt találó társalgásnyitó. Voltak egészen emlékezetes pillanatai, mint például amikor a fiatal Julia eljut megnézni, hogyan döntik le a Berlin-i falat és a tömeg érzelmeitől elragadtatva zongorázni kezd. Olykor talán nehezen lehetett követni, melyik szálnál is tartunk éppen, de tetszett, hogy ebben a filmben nem egy idealizált és sorsszerű találkozást hajszol a forgatókönyv. Vannak elszalajsztott lehetőségek, egyes párhuzamos életek más kapcsolatokat, traumákat jelentenek. Ezenkívül fontos szerepe van a szülőkkel való kapcsolatnak, illetve a karrier lehetőségeknek, amiket a főszereplő a különböző életeiben vállal. A film sodorja a nézőt az eseményekkel, sok klisével operál, de egy-két kivételt, erőltetettebb jelenetet leszámítva jól állt neki.

Finoman lavirozik a konnyed, romantikus, drama jelzok kozott, hogy egyik se legyen tulsulyban, de azert megis tobbszor szorul el az ember torka, mint nevetesre a szája.
Kellemesen jolesos mozi.

Az alapötlet nem földtől elrugaszkodott, van olyan világképem, amelybe ez simán belefér, de (durva spoiler követezik!): spoiler Nekem iszonyú hosszú volt a két óra.