Mezítlábas lakótárs (1971) 70% 5★

Sokak szerint a Disney manapság története talán legnagyobb válságát éli éppen át – szerintem is –, amit remekül megerősít az akár véletlenszerű találkozás néhány régi produkciójukkal. Nem kell törvényszerűen a régi hercegnő-meséket összevetni a modern élőszereplős/CGI feldolgozásaikkal, hogy ez világossá váljon, elég a régi családbarát vígjátékok mellé odatenni a képregénymozikat és a módszeresen megnyúzott SW-franchise-t. A Mezítlábas lakótársban például a nagy elődök ténylegesen létrehoztak egy minden korosztályt megszólítani tudó, a világról valamit mondani akaró, végtelenül szórakoztató, jövőbemutató filmet – ami még csak klasszikus sem lett, pedig tökéletes generációs kedvenc lehetne belőle.

A film lényegében két dologgal adja magát el a nézőnek. Egyrészt mint állatos vígjáték, természetszerűen működik jól: valaha az ilyesminek nagy divatja volt, és tényleg sokan is szerették az olyan filmeket, amikben egy állattartásra amúgy alkalmatlan fickó (itt pont nem a fiatal Tom Hanks vagy James Belushi, hanem a fiatal Kurt Russell) megkap a nyakába egy állatot (itt pont nem egy kutyát, hanem egy majmot), mely állat körül aztán kavaroghatnak az események. Félreértés ne essék, ez nem a szórakoztató televíziózás csimborasszója, de bevált és régi recept, nem lehet elrontani, és itt is működni látszik. Különösen Russell esetében, akit felüdítő ennyire fiatalon, kicsit még formátlanul, de abszolút vállalható módon játszani látni – hasra ütős példának okáért, nagyon erős a kontraszt közte és a kortárs Mark Hamill között.
A mozi másik, inkább a felnőtt nézőknek szóló sugallata a szatirikus gondolat, miszerint a görcsösen nézettségi adatokat kutató kreatív fők és pénzemberek helyett egy majom érez rá a legeslegjobban a nézői igényekre. Lássuk be, ez azért kemény állítás, hogy egy majom ízlése tökéletesen passzoljon a nagy amerikai tévénéző közönség ízléséhez – pedig hát, ötven év elteltével már teljesen világos, hogy a különböző médiumok nagyjából a lehető legmélyebb, de még vállalható(?) szellemi színvonalra lőnek, és ezen az internet sem segített, sőt, ott vagyunk csak igazán szőrös kis állatkának nézve…

Minden létező nézői igényt kielégítő film, már abból a célközönségből, aminek anno készítették. Nincs benne semmiféle különös extra, kellemesen nézeti magát, és a fiatal Russell mellett feltűnik néhány régisulis szórakoztató figura is. Tisztességes, abszolút ajánlható hetes.