Menni vagy meghalni (1977) 69% 22★

Ez nem az a fajta háborús film, ami végig pörög. Az eleje például kifejezetten lassú.
Végigkövethetjük a bajtársias Marco Segrain légiós idejét. Terrence Hillt ritkán látom komoly szerepben, itt is csak egy kicsit humoros. Igazából a film nagy részét az ő, és Deneuve szála teszi ki, ahogy Marokkóban tartanak az ásatásra.
A többi szereplő annyira nem érdekes.
A végére azért megkapjuk a csatát az arabokkal, de ez eléggé egyoldalú.
Van benne pár kegyetlenebb jelenet.

Rejtő nélkül is vannak légiós történetek… de minek? Azért próbálkozni érdemes. A mostoha katonaélet kötelező bemutatása közben (elég durva jelenetek is akadnak) sajnos por került a gépezetbe – a kosztümös zsáner ellenére komoly film akart lenni, de beleszuszakolták az éppen ez idő tájt csúcsra járatott Bud Spencer-filmek Paprikajancsiba oltott Chuck Norris-át: Terence Hillt – s főleg: a már unalomig ismert ripacs szerepét ("karakterben maradt", így mondja a szakma, azt hiszem. Charlie Firpo rossz stúdióba nyitott be forgatás előtt, az adásrendező meg alighanem beletörődött). Úgy mutat ő Catherine Deneuve, Gene Hackman, Max von Sydow és Ian Holm (és szerepeik) mellett, mint… az jut eszembe, hogy egyszer – ha jól tudom – egy Lukács Sándor játszott együtt Vad Katival… ha értitek (és nem, nem 18+-osban. És nem M. Wild a probléma, hanem az összeterelésük. Valahogy olyan ez, mint mikor a diavetítőn elcsúsznak az egymásra tett fóliák és valami torzított, párhuzamos valóság jön létre… na mindegy.) Gene H. tisztje kissé összetettebb karakter, a kiégett szadista (vagy csak szabálykövető?) mélyén még él némi emberi benne, de rosszul eltemetve, hiszen ellenzi, hogy egy rosszkor elkezdett ásatásért hulljanak el a katonái. Az pedig nem véletlen, hogy Indiana Jones szerepét ezután nem osztották von Sydow-ra… :)

Félve álltam neki, de egész jó volt. Jó a szereplőgárda, és a történet sem vészes, annak ellenére, hogy nem nagyon csípem a háborús filmeket.