Még mindig itt vagyunk (2015) 46% 9★

A legégetőbb kérdés számomra az, hogy egy középkorú pár, akinek se kutyája, se macskája, minek költözik be egy két szintes, hatalmas családi házba?
Paul elmondása szerint olcsó volt, tény, hogy a nem tehetős családok igyekszenek minél olcsóbban szert tenni egy pofás lakásra, de ezen kívül semmi nyomós okot nem találok, hogy miért pont ide költöztek. Egy ekkora ház tisztán tartása eleve megterhelő, aztán ott van még a felújítás és a fűtés.
Ahogy elnéztem, még nem is dolgoznak, vagy teljesen nyugodt szívvel vehetnek ki szabadságot két hétre.
A Sacchetti házaspár helyében meglehetősen gyanakvóan kezeltem volna Dave-et és a feleségét, – azon kívül, hogy a feleség határozottan leírta egy cetlire, hogy menjenek el a házból – ugyanis a normális emberek nem ugranak át a szomszédhoz bemutatkozni, majd közölni, hogy milyen múlttal rendelkezik a ház, aztán sürgősen olajra lépni.
Az anyuka, Anne meglehetősen maga alatt van a fia halála óta, gyászolja és egyebek (majd ez is háttérbe kerül), ezzel szemben, mintha Pault egyáltalán nem érintette volna meg Bobby elvesztése, így jogosan gondolom azt, hogy a rendező bizonyára annyira zöldfülű, hogy a gyászt szinte teljesen elfelejtette, miközben erre kellene épülnie a filmnek.
Emellett a film komplett kliséhalmaz, szinte percről-percre meg tudtam mondani, hogy mi fog következni, nem értek váratlanul az első halálok, majd az azt következőek sem. A film végi mészárlást nem tudtam hová tenni, ha a háznak egy családra van szüksége, teljesen felesleges volt mészárszéket kreálni szerencsétlen Sacchettiék körül, bár szépen kidekorálták a falat, a padlót és a lépcsőt is, rémesen untam.