Matilda, a kiskorú boszorkány (1996) 78% 160★

Aranyos, csak ahhoz képest, hogy gyerekeknek szóló film, eléggé elszaladt a szinkronnal a ló és csak úgy záporoznak a csúnyábbnál csúnyább kifejezések. (A húzzátok ki a beleteket a kanapémról még a kedvesebb és enyhébb a mondatok között.)

A magyar cím gáz, semmi boszorkányos nincs benne, mindössze az elméjével mozgat dolgokat, de nem is ez a fő motívum. És nem emlékeztem, hogy amerikai. A könyvre emlékeztem, az meg angol. :/

Nagyon szeretjük Matildát és Roald Dahlt is.

Nagyon bájos történet… kár, hogy rém egyszerű, mint egy faék (tudom, hogy mesekönyvből lett adaptálva, de akkor is…)

Bájos volt, imádtam.
Már értem a tumblr-t Miss Honey kapcsán. Igazuk van.

Aranyos kis film, de egyszerre mégse aranyos. Vannak benne szépen hajmeresztő részek. A mai kor ingerküszöbének szinte megmosolyogtató eszközöket alkalmaztak egyes jeleneteknél, de akkoriban biztos király volt. Helyes dolognak tartom, hogy a „fantasy” jelzőt is megkapta – és nem csak a varázslat miatt, hanem az is képtelenség, hogy aki egy ilyen környezetből jön, ne legyen predesztinálva a szülői szociális környezete által. Ellenben vannak benne nagyon találó oldalak is.

Nagyon aranyos film, 2-szer is láttam.

Régen is láttam már, de újra megnéztem, most is tetszett spoiler. Nagyon idegesít Matilda családja, de pont ezért olyan életszerű számomra a film. Kb. én is úgy érzem magam, mint ő, igaz nem a családom körében, hanem egyáltalán a társadalomban.

A Matilda az egyik legkedvesebb Roald Dahl-regényem a Szofi és HABÓ mellett. A filmet nem hiszem, hogy láttam gyerekként, mert akkor biztos, hogy imádtam volna, és többször is megnéztem volna. Így felnőttfejjel, egyszer élvezhető és szerethető volt, de nem hiszem, hogy magamtól újra megnézném. Viszonylag hűen követi az eredeti történetet, és bájos ez is, de azért teljes egészében nem tudja átadni azt a humort, ami a könyvet jellemzi.