Martin Eden (2019) 60% 12★

Martin Eden viszontagságos élete, íróvá válásának nehézségei, bonyolult szerelmi élete..
Nem könnyű film, de megérte megnézni..

Varázslatos filmélmény, az alkotás (ebben az esetben: a filmezés) örömét, eufóriáját tapasztalhatjuk meg a nézése közben (16 mm-es filmre forgatták, egyszerűen gyönyörű). Ebben a tekintetben lehengerlő. Amíg nagyjából követi London regényét, az elmúlt idők legjobb filmjei közé sorolható, az utolsó 20-30 percre azonban rendesen leül. A lelkesedés, az alkotói láz sokkal megkapóbb, mint a csömör, a spleen – utóbbival nem igazán boldogult Marcello. Talán egy újabb megtekintés még közelebb hozza, de így is nagyon erősen ajánlott film.

Lehetett volna több vagy jobb is ez a film, de egyszerűen a darabjaira hullik szét.
Persze gyönyörű volt a régi fényképeket idéző színek és tájak, és olykor-olykor felvillant valami nagyon is emberi a főszereplő apró mozdulataiban, amiket imádtam.
De telt a film és lassan elhalt az érdeklődésem, hogy hova fut ki vajon.
A szerelmi szál egy borzalom. Semmi vonzó vagy érthető jellemvonással nem rendelkezik a lány. Olyan mint egy darab sós keksz, és ettől erőltetetté válik a köztük lévő kapcsolat.
Ráadásul szörnyen bosszantó is és ez személyes vélemény, de utálom az ilyen gyáva senkiket. Tudom, tudom a korrajz meg egyebek!
De könyörgöm okkal nem ezekről az emberekről maradtak fenn többségében regények, darabok és más művészi alkotások!
Kár érte… a könyv biztos jobb.

Egyszerűen olyan érzésem volt, mintha egy szétszabdalt, aztán kockáról kockára sebtiben újra összerakott diafilmet néztem volna. Nem volt meg benne az az ív, ami a filmet/regény/bármilyen alkotást azzá teszi, ami. A film fő fókusza Martin Eden személye volt inkább, mint az élete, az, ahogyan azzá az alkotóvá vált, aki. De szépen fokozatosan elvesztettem iránta minden szimpátiámat (hogy a főszereplő nőről ne is beszéljünk!), és ezután nehezen tudtam szurkolni neki, vagy egyáltalán kapcsolódni a drámájához. (Ami viszont érdekes volt, ahogy azok a negatív jegyei, amik az elején is benne voltak, a végére minden elé domborodtak és teljesen eluralták a személyiségét.) Az egész történetet áthatotta valami általános nyűglődés, és ezt sajni sajni még a régi fotográfiákra hasonlító, gyönyörű fényképezés vagy a szépséges zenék sem tudták velem feledtetni.