Mars Red (2021–2021) 80% 5★

A Suwabe Junichi kihíváshoz kerestem egy harmadik animét, és nézegetve a listát, megakadt a szemem ezen. Először úgy gondoltam, hogy „ah ez valami katonai cucc”, szóval kihagyom, aztán láttam, hogy Ishida Akira is a seiyuuk közt van, és ott a vámpír címke is, ami már fel is dobja a számomra olyan száraznak gondolt katonai cuccot, úgyhogy mondom, miért is ne, teszek vele egy próbát, és végül nem bántam meg.
Az első rész kissé zavaros volt, de mégis érdekes, ráadásul gyönyörű grafikát kapott az anime, úgyhogy folytattam. Nem mindent értettem, néha kicsi összecsapottnak tűnt, de a főszereplőket hamar megkedveltem, és kíváncsi voltam, mi lesz velük a végén. Nem mindennel voltam elégedett, néhol hiányosnak éreztem a látottakat, mintha kitéptek volna pár lapot egy könyvből, de ennek ellenére tetszett az anime, tényleg nagyon jó karakterek voltak benne, érdekes volt a történet, tetszett a színház bevonása, a vámpíros szál, a mondanivaló. Gyönyörű a grafika (a cgi vámpír egységet leszámítva), és a zenék is nagyon ütősek, főleg az op-end páros. Ahogy néztem, eszembe jutott a Hakuouki is, mintha annak a folytatása lenne, ami évekkel később játszódik. Persze semmi köze a kettőnek egymáshoz, csak a vámpírrá alakító „vámpír betegség elleni” vakcina miatt éreztem ezt. :D Biztos, hogy újra fogom még nézni, hátha akkor majd jobban megértem azokat a részeket is, amik most kissé zavarosnak tűntek.

Újrázás után még jobban felértékelődött bennem ez a kriminálisan alulértékelt remekmű. A Mars Red az első olyan anime, ami egy színdarabot dolgoz fel (ha a romeoxjulia-t nem számítjuk). A történet elkalauzolja a nézőt egy alternatív Taisho-korba, ahol a vámpírokat katonai fegyverként használják. A korhű ábrázolás mellett a vámpíros szál is rendkívül kidolgozott; igazából (asszem) ez az első általam látott vámpíros sztori, ami nem egy fanfiction szintjén van / nem a fantasy kedvéért léteznek vámpírok, hanem tényleg fontos szerepük van a történetben. A sorozat hű maradt a gyökereihez, szinte minden egyes részben találunk utalásokat vagy akár meghökkentően jó párhuzamokat klasszikus drámákhoz (az első rész még mindig a legjobb). A szélesvásznú filmes felbontás remek választás volt, na és ott vannak még azok a tökéletes beállítások, a fényekkel való játék, a hangok letisztultsága a legapróbb koppanásig… nagyon kevés animét ismerek, ami ilyen magas szinten van, ha filmművészetről beszélünk. A látványvilág alapjáraton is gyönyörű, hátterek és karakterdizájn tekintetében. Az OST-ről is lehetne prédikálni bőven.
A Mars Red esetében a tartalom és a forma szétválaszthatatlan. A drámai koncepció, a sok utalás, a képarány, a profi beállítások, még a vámpírok is ugyanazt a célt szolgálják: Pátosz és színpadiasság. Nagyon kész van.
Nem egy könnyen követhető mű, az biztos. Itt nincsenek felesleges jelenetek, minden egyes kép jelent valamit. Nincsen pihenőidő vagy szájbarágás. Az anime kicsit sem segít nekünk, sőt, sok minden off-screen történik, és a nézőnek kell rájönni, hogy itt bizony történt valami a vörös függönyök mögött, amibe minket nem avattak be. A legtöbb lehúzó vélemény is emiatt született, mert azt sem vették észre, hogy valamiről lemaradtak. Szóval csak 100%-os odafigyeléssel szabad nézni.
Az anime második felében kerül középpontba a fő történetszál (addig semmit nem szabad elfelejteni az előtte lévő alapozásból), plusz hozzájön még a karakterek személyes drámái. Amit a tökéletes látványból – pár ronda CGI miatt – elveszít, azt tökéletesen kompenzálja azzal, hogy mennyire zseniálisan van megírva mind történet, mind karakterek szempontjából. A befejezés az egyik legkatartikusabb, amivel idáig találkoztam. Aztán rájöttem, hogy az ending dal után még van valami. A(z így már második) híres Shakespeare idézet átalakítása csak…wow. Hidegrázós.
Elszomorító, hogy mennyire elhanyagolt alkotásról van szó, pedig mindenkinek érdemes megnézni, aki érdeklődik a filmművészet iránt. Az évtized legjobb animéi között lesz a helye nálam, annyi szent.

– How does it end?
– It's a tragedy.