Mama (2013) 68% 140★

Nem ez Jessica Chastain legjobb szerepe. Az elején mondjuk rá sem ismertem, de ez a punk figura nagyon nem jött át. A történet izgalmasnak tűnt, de az a baj, hogy hamarabb láttam paródiában, szóval mindig az ugrott be, így nem tudott se meghatni, se megijeszteni, se semmi. Egyszer azért nézhető.

Nagy elvárásokkal indultam neki a filmnek, annak ellenére, hogy igen alacsony pontokat kapott porton meg snitten. Most már értem is, hogy miért…

Az elő sztorival semmi gondom nincs, tényleg megadja az alapot a filmnek. spoiler

A főszereplők nagyon ígéretesnek tűntek: „átlagosak”, de mégse az a tipikus szülőpáros a hippi grafikus és a rock bandában éneklős anyuci (Fogalmam nem volt ki a csaj, nem ismertem meg „Mööööörphöt” így fekete rövid hajjal! Csillagok között, Mentőexpedíció, na dereng? ).

Viszont kezdődtek a gondok a lányok megtalálásával. spoiler

Basszus, tényleg muszáj mindig éjszakát csinálni? A fél film éjszaka játszódik, továbbá értelmetlen és szükségetlen átvágások vannak éjszakába (nem mellesleg egy 8 és egy 6 éves lány hol van fent este 11-kor meg hajnali 2-kor? Sose alszanak ezek?) spoiler

spoiler

A film hihetetlen értelmetlen dolgokat követ el (mint azt részleteztem), és az egész történet teljesen következetlen. spoiler

Nem csak következetlenek, de kiszámíthatóak is … spoiler

Egy valamit ne hagyjak ki: a szellem! Ígéretesnek indul, aztán nem csinál semmit. Nem félelmetes. Persze, megpróbáljuk megmagyarázni a motivációját, de saját magának ellentmond a történet. spoiler

Ígéretes kezdés, indokolatlanul sok éjszaka, rossz történetvezetési döntések, kiszámítható, nem félelmetes szellem, „nem rendes horrorfilmes befejezés”.

Érdekes film volt nekem tetszett. Jó volt az alap története végig a lányokról és a Mamáról szólt és szerintem ez így volt jó. A vége nagyon jó volt de kicsit szomorú is.

Valami ütőset vártam, de igazából 2, max. 3 alkalommal sikerült rám ijesztenie a Mamának… Ha horrorról van szó, ez no bueno – hogy Clevelandet idézzem…

Kifejezetten tetszett, holott egyáltalán nem szeretem a horrorokat. Viszont nem volt ez annyira vészes.Nik nagyon jó volt spoiler :3

Emlékszem, mikor először láttam, mennyire kirázott a hideg a Mamától. Nemrég újra néztem és rájöttem, hogy ez a film inkább dráma, mint horror, amibe tettek néhány ijesztő jelenetet, és kész. Az első ismeretlen hatás végett tartottam tőle, de rájöttem, hogy már láttam ijesztőbb filmet. Néha már kicsit unalmas volt, de azért ajánlom mert mint mondtam, első nézésre ijesztő volt tudatlanul nézni.

Életem egyik legjobb horrorfilmje! Pedig nem is szeretem a horrorokat…

Átlagos, sőt az elején még lejjebb is minősítettem volna. A végére azért voltak benne szép pillanatok, de sok újat nem tudott adni.

Anya csak egy van… hát a Mama szerint ennek az elméletén lehetne vitatkozni. Andrés Muschietti Mamá című rövidfilmje nem több 3 percnél, mégis a frászt hozta rám és valószínűleg Guillermo del Toro is így érzett, hiszen az ő közbenjárásával sikerült ezt a 3 percet bő másfél órára dagasztva összehozni a 2010-es évek egyik leghangulatosabb mainstream horrorját, melynek egyik nagy előnye az, hogy az amerikai film jellemzőihez az európai filmes ízvilágból csepegtet nem kis adagot. Persze itt is megtaláljuk ugyanazokat a közhelyes horror-elemeket, melyek egy hollywoodi moziban is visszaköszönnek ránk, de a teljes filmet tekintve nálam a mérleg pozitív irányba dől.

Mitől is működik jól a Mama? Először is: a (gyerek)színészek. Régen láttam ennyire megható, érzékeny és profi színészi játékot gyerekektől. Mindketten tökéletesen alakítják zavart karaktereiket. Cselekedeteik, mimikájuk, reakcióik, ahogy a múlt hatással van személyiségük alakulására, pszichológiailag is hitelesnek tűnik. Le a kalappal előttük. Remélem, hallunk még róluk.

Mellettük Jesscica Chastain és Coster-Waldau, de főleg utóbbi már inkább tűnik amolyan tölteléknek, de maradjunk annyiban, hogy korrekten játszanak. Ez persze nem feltétlenül róható fel kizárólag nekik, hiszen a forgatókönyv inkább a gyerekekre koncentrál.

Az operatőri munka szintén megérdemel egy-két szót: a fenyegető légkörű, elhagyott kis ház az őszi erdő közepén nagyon hangulatos, vagy a flashback jelenet technikailag is tökéletes képei mind hozzátesznek az élményhez.

A zenénél azért már tetten érhető néhány ismerős dallam, de tulajdonképpen szépen alátámasztja a cselekményt, némely tétel egészen érdekes. Pl. mikor a kislányok rajzain keresztül szerzünk tudomást a múltban történtekről.

Végig a film hangulatában valami jellemzően szomorkás jegy érezhető, ami – mindegy, hogy épp egy szekrényt látunk, vagy egy dialógust hallunk – mindenhol ott van, és ettől is különb a Mama egy újabb lerágott csont kísértet filmnél. A gyerekek instruálása mellett szintén nagy érdeme ez a rendezőnek.

Ami nem tetszett: a film utolsó harmadánál képkockára pontosan tetten érhető del Toro kézjegye, stílusa. Ami önmagában véve nem lenne baj, de bizonyos dolgok nagyon is meseszerűek és bár az egész film tulajdonképpen felfogható egy felnőttmesének, mégis számomra zavaró volt, durván elütött a hirtelen stílusváltás. Összességében a Mama egy többször fogyasztható, szolidan rémisztő, érdekes horror telitalálat hangulattal és gyerekszínészekkel.

Nem az a szokványos horror, a borzongás is meg volt helyenként, bár a végén a mama nekem inkább nevetséges volt, mint félelmetes, főleg a feje… A történet nem volt rossz és értem is, hogy a kicsi lány miért maradt a mamával és azt is, hogy Victoria miért nem. Azt sajnáltam, hogy a pszichológust nem találják meg a házban, ott lehetett volna még egy feszültségfokozó szál, így egy kicsit hiányom is volt emiatt.