Madougushi Dahliya wa Utsumukanai (2024–) 67% 3★

Egy kicsit bajban vagyok most ezzel az animével, mert öszintén szólva nem teljesen azt kaptam, mint amire számítottam. Nem volt rossz, de mégis valahogy borzasztóan lapos lett az egész. Teljesen azt hittem, hogy Dahlia feltalálásain és annak folyamatán lesz a hangsúly, és egy bizonyos szinten így is volt, de mégis beletettek olyan dolgokat, amik kissé más irányba is elvitték a történetet. A világról és annak felépítéséröl szinte semmi nem derült ki. Vannak szörnyvadászok, akik a palotában állomásoznak, és ráadásul lovagok is. Elmennek küldetésekre, de ezekre pontosan miért is van szükség? Csak a varázsláshoz szükséges alapanyagok miatt, vagy ezek a lények megtámadják az embereket? Ha csak alapanyag miatt, akkor miért a palota lovagjai intézik? Na mindegy is.
Az elején volt a bevezetés, család megismerése, kis feltalálásos rész és az eljegyzéses bonyodalom. Jött a kereskedelmi rész, ami számomra túlságosan elvitte ezt az egészet és nem volt izgalmas. Majd volt megint egy kis felatálós rész, közben meg ez a “romantikus” szál, amit nem is tudom, hogy lehet e egyáltalán annak nevezni. Vicces rész pedig talán csak egyszer volt.
Szóval nem tudom…

Aranyoska volt. Semmi világrengető, de egy hideg és borús napon jó érzés csak leülni és nézni anélkül, hogy nagyon gondolkodni kéne. Mert ezen a sorozaton nem kellett gondolkodni. Az események lassú patakként csordogáltak előre, nem volt egy kimondottan feszült pillanat se, nem voltak valóságtól elrugaszkodottan drámai események, semmiből nem csináltak nagy ügyet. A rajzok szépek, de sokszor látszik, mennyire kerülik az animációt, a zenék úgyszintén aranyoskák. Ami tetszett, az a 12 részhez képest meglepően színes és nagy szereplőgárda.
Viszont bármennyire nyugtató hatású volt, egy dolgon egyszerűen nem tudom túltenni magam: miért van az, hogy az összes ilyen feltalálósdis/kereskedősdis fantasy animében, ahol a világ alapja valahol a késő középkorra tehető, a kapitalizmus túlgyártását és kereskedelmi stratégiáit veszik alapnak???? Én értem, hogy a mai nézőnek az a természetes, hogy minél többet minél gyorsabban kell gyártani, de abban a világban egyszerűen kinek van szüksége több tízezer zoknira, ha egyszer a teljes fővárosa a királyságnak nem nagyobb Budapest egy kerületénél? Nem véletlen, hogy abban a korszakban, amikorra ez alapozva van nem csak azért nem csináltak minden termékből rengeteget, mert nem volt meg hozzá a kellő technika, hanem mert egyszerűen nem volt felvevőpiac, a céheknek ügyelniük kellett arra, hogy magukat és egymást védjék azzal, hogy minden drága és minőségi, különben nem lett volna kinek eladni. Mindegy, ez nem ennek a sorozatnak a hibája, hanem az alap fantasy beállításnak ebben az iparágban, csak most telt be a pohár.

Ha valaki vágyik egy kis kikapcsolódásra, amiben tényleg semmilyen komolyabb inger nem éri, annak nagyon tudom ajánlani ezt a sorozatot.