Leszámolás Kis-Tokióban (1991) 73% 80★

Bőven voltak ennél jobb akciófilmek a ’80-as és ’90-e években, sőt a 6 évvel korábbi Kommandó is jobban működött a maga egyszerűségével.
A film legnagyobb baja, hogy fapadosnak éreztem. Tudom, ezt nehéz érzékeltetni, de az akciójelenetek valahogy nagyon műnek tűntek. Nem voltak eléggé dinamikusak, szinte láttam a koreográfiát.
A Lundgren-Lee páros jól működött, és Tagawa is jól hozta a kötelező morcos szerepét.
Carrere viszont megint a szép nőt alakította, ezen kívül sok szerepe nem volt.

Ez volt az én guilty pleasure-öm xD Brandon Lee eleve nagy kedvenc, és Dolph Lundgrennel is ki vagyok békülve, de sosem gondoltam volna, hogy ezek ketten ennyire jók. Nem tipikusan a jó és rossz zsarut hozták, és nem is a mentor-tanítványt, sokkalta inkább a kisöcsi-bátyó párost, ami hihetetlenül jól állt nekik. A történet egyszerű volt, de végig lekötött, volt benne szex, drog, vér, minden, ami egy ’90-es évekbeli akciófilmbe kell.
Azt meg mellékeljük, hogy shippeltem Brandont meg Dolph-ot, azt meg főleg, hogy a két karakter alá feküdt a gondolatomnak spoiler

Ezt most úgy csillagoztam, hogy figyelembe vettem mikor készült a film. A jóképű zsarupáros bejött, jól kiegészítették egymást. Láttam pár hasonló karakterű filmet anno, nem is értem ez hogy maradhatott ki nekem :D

A 80-as és 90-es évek ZS-akcióifilmjeinek esszenciája ez a film…
Istenem, de rossz volt… (Valahogy jobbra emlékeztem.)

Egy bizonyos mennyiségű marhaságot és pózőrséget boldogan elviselek, no de ez…

A történet sablonos, oké, ez még nem baj. Ami viszont már baj:
– A karakterek fájdalmasak. Lundgren a zsaruk gyöngye, tör és zúz, mint egy veszett, hiperaktív elefánt a porcelánboltban, házkutatási parancs nála nem létezik, random embereket végez ki. Brandon akár egy félkegyelmű…és soha nem tud semmit. Tia Carrere meg azon kívül, hogy sikoltozik és testdublőrrel pucérkodik, nem igazán csinál semmit. (Az egyetlen üde színfolt Cary-Hiroyuki Tagawa volt, mert bár ő is papírmasé figurát játszik, irtó jól gonoszkodik. )
– A verekedések gagyik. Kedvencem, amikor Johnny felugrik az asztalra, csak azért, hogy utána látványosan hátraszaltót csinálhasson róla.
– A szexjelenet nevetséges.
– Lundgren japánkodása elég…röhejes. :D
– A kivégzés a végén pedig megkoronázza ezt a Zs halmazt, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek…

Igazából minden egyes jelenetét darabjaira lehetne cincálni, annyira gagyi az egész, az évjáratot is figyelembe véve. (Amúgy eredeti hanggal néztem.)
Azt a pár csillagot azért kapja, mert voltak benne jó dumák.

És a végére: ennyi pucérkodást is ritkán látni akciófilmben.

A 90-es évek egyik legjobb akciófilmje, nekem a tinikorom egyik legmeghatározóbb darabja. Alig 77 perc, de egy igazi akciófilm két nagyon is kedvelhető zsaruval, akik szétverik a rosszfiúkat. Valószínű ezt a filmet láttam legtöbbször, mert amikor annak idején felvettem VHS-re, akkor volt hogy egymás utáni napokon megnéztem. Néha tényleg olyan érzés volt, „mint egy videójáték”. A szereposztás is nagyon jó, Dolph Lundgren és Brandon Lee duója kiváló, Cary-Hiroyuki Tagawa iszonyat jól tud negatív karaktert megformálni és Tia Carrere szép.

Ez az egyik legrégebben látott filmem Dolph Lundgren szereplésével, ugyanakkor ez az egyik kedvencem is vele. Százszor is megnézhetném, akkor sem tudnám megunni. Cary-Hiroyuki Tagawa meg a világ egyik legjobb fő gonosza ebben a filmben.
Igazából nem tudok rosszat írni erről a filmről.

Ó, én ezt már láttam valamikor! Ahogy jöttek a jelenetek, minden beugrott. Valahol azért aggasztó, hogy az agytekervényeimben az összes filmélmény ott kavarodik. Csak ne kelljen kiraknom a megtelt táblát…
Nem tudom, annak idején hogy voltam képes röhögés nélkül befogadnom az ilyen slow motion-ös elnyújtott női sikolyos ütök-vágok filmeket. Most nem jött össze. Képtelenség fapofával végignézni, hogy a 90-es években ez volt a trend. Lehet, hogy nem vagyok normális, de szívesen megnéznék ebből egy remake-et. Csak hogy lássam a bizonyítékot, hogy jó irányba halad a filmvilág.

Gyerekkorom egyik filmje, jobban emlékszem rá, mint egy-két filmre, amit tavaly láttam. Végül is nem is rossz ez az egész, inkább nyolcvanas évek feeling, hiába 91-es, főleg a sok pucér csaj miatt. Brandon Lee itt csak másodhegedűs, annak elég jó ugyan, de Dolph simán elviszi kigyúrt vállain ezt a filmet.

Volt benne egy-két félresikerült csihi-puhi jelenet, de ettől függetlenül jól szórakoztam rajta. :D