Lebujzenész (1982) 70% 13★

Sajnos elég gyenge melodárma, egy regényből készült. Érdekes, hogy Eastwood korábban már rendezett ennél két jobb filmet is.
Az igazi főszereplő itt a kissrác, Eastwood idősebbik fia, aki 1968-ban született és talán nem véletlenül, később neves jazz zenész vált belőle. Saját zenekarai mellett apja több filmjében is dolgozott zeneszerzőként, zenészként.
Ami az itteni zenét illeti, Linda Hopkins fekete énekesnő, és Marty Robbins énekes énekelt a legjobban, két rövid jelenetben.

Örülök, hogy ezután a próbálkozás után Clint Eastwood nem adta fel rendezői álmait, mert ettől a filmtől, akár fel is adhatta volna.
Mindenképp dicséretes, hogy Eastwood maga énekel a filmben és ő is gitározik, de ha ez összesen háromszor ha megtörténik az egész film során, akkor lehet, hogy sokat mondtam. Annak ellenére, hogy egy zenészről szól a film, túl sok zene nincs benne, bár őszintén szólva, abból a kevésből kiindulva, ami van, ez talán nem is baj. Emellett, az ifjabbik Eastwood karaktere sokkal érdekesebb, mint az apjáé, de azon sem lepődnék meg, ha ebben is lett volna egy kis tudatosság. Kicsit olyan, mintha apa rendezett volna a fiának egy bemutatkozó filmet. A dolog pikantériáját az adja, hogy Kyle végül tényleg mégis csak zenész lett.
Összességében, szerintem a film unalmas, a főszereplő gyökér, a kisfiú az egyetlen érdekes karakter, a kislány pedig annyira idegesítő volt, hogy egy pohár vízben meg tudtam volna fojtani.