Lang Dian Xia (2020–2020) 75% 11★

A várva várt dráma végre megérkezett! Be kell vallanom, hogy az első 2 rész nem igazán tetszett de aztán magára talált a dráma bár voltak benne tulnyújtott dolgok. A színészek mind jók voltak és a kémia fantasztikus volt a főszereplő páros között. A látványra sem volt panasz bár a CGI nem volt a legjobb. Az OST egyszerűen fantasztikus volt és nekem a végével sem volt semmi gondom, szerintem tökéletes lezárást kaptunk.

Látványra, hangulatra és filmtechnikailag szerintem csodás volt. A CGI-ért kínai sorozatoknál nem szoktam harapni, minden más nagyon tetszett benne. A zene a főcímet kivéve szép volt és passzolt is a sorozathoz, a vágás nagyon jól lett megoldva, és a szimbólumokat szépen használták. A színészeket is eltalálták, az alakításukkal sem volt nagyobb baj.

De a történet, ami engem legjobban vonz a sorozatokban, hát…

Hogy őszinte legyek, körülbelül az eleje volt az, ami lekötött. Az utolsó epizód tetszett. A 10-20. epizód környékén még nézhető volt. De közben minél többet láttam belőle, annál nagyobb kínszenvedésen mentem keresztül, és már csak becsületből spoiler néztem végig. Általában nem szoktam odalenni a szerelmi sokszögekért, de itt még csak nem is az zavart. Egyszerűen szinte mindegyik romantikus kapcsolat abból áll, hogy manipulációval fölöslegesen bántják egymást – mikor az igazság sokkal egyszerűbb és felszabadítóbb lenne. Hemzseg a toxikus kapcsolatoktól, legyen az romantikus vagy sem.

A karakterek két-három kivétellel kedvelhetetlenek. A főhősnőnek fokozatosan tűnik el a személyisége, és nem értem, miért akar mindenki a kedvében járni, mikor semmit sem ad nekik cserébe, sőt. A többi háttérszál sem húzta fel egyáltalán, vagy logikátlanok, vagy kiszámíthatóak voltak. spoiler

Hogy ezt a rantelést összegezzem: inspirációforrásnak egész jó, de ebből egyszeri nézés is bőven sok volt nekem.

Életem első történelmi doramája, de ez rá is döbbentett, ez nem az én műfajom. El sem hiszem, hogy (végre) vége van, nagyon-nagyon elhúzták, a szerelmi sokszög és az érzelmi „viharok” miatt tiszta szappanopera. Eleinte szerettem Ma Zhai Xing karakterét, de „felnőtt” és szó szerint elvette az eszét a szerelem. Agyamra ment az epekedésével, Farkasfiú így Farkasfiú úgy, de te a Bo herceg vagy és én csak a Farkasfiút szeretem…de azért Bo herceget is szeretem… egy kicsit (ááá katasztrófa). Bár Bo herceg sokkal rosszabb volt, mindig annak a „pártját” fogta, akivel éppen volt. Őrlődött az apja (a király) és a szerelme között, nagyon mérges voltam rá, hogy nem képes átlátni a palota ármánykodásain, hogy a „császári apja” csak zsinóron rángatja és kihasználja. Ő hűséges kutya módján követte az elvetemült, kegyetlen parancsokat, a végén meg olyan bűnökért is kárhoztatta magát, amit el sem követett, a mártírkodása sem jött be. Nagyon-nagyon vártam már, hogy történjen valami előrelépés a történetben. Aztán szépen lassan a nagy szerelemből éktelen gyűlölet lett, megkezdődött a taktikázás, szövetkezés, hogy megtörjék Chu Kui rémuralmát, ami nem úgy történt, ahogy vártam. A készítők a technikai dolgokra jobban odafigyelhettek volna, mert az odamontázsolt farkasok irtó bénák, a harcjelenetek meg csak akrobatika bemutatók. A betétdalok viszont tetszettek, passzoltak is a sorozat hangulatához.

Ji Chong, ah! Nem titok, miatta néztem meg a sorozatot, de nem bántam meg. Tetszett a farkasos szál, bár a főpáros olyan idegesítő volt néha, hogy kedvem lett volna különböző dolgokat hozzájuk vágni. A vége is lehetne vidámabb, de végül is felkészítettek a dologra. A zenéje nagyon megkapó, azóta is hallgatom.

Hol untam, hol idegesített. Ami még rosszabb, hogy a legtöbb részből tíz-húsz-harminc perceket hagytam ki, mert egy idő után csak Xiao Zhan érdekelt, és így sincs hiányérzetem.
Ma Zhaixing az elejétől bosszantott. Valamiért a többi szereplő rajong az eszéért, valójában egy ostoba liba. Egyfolytában nyivákol, átverni könnyű, mint egy kisgyereket, és teljes átgondolatlanságuk miatt még jószándékú ötletei is csak kárt okoznak. Ráadásul, mikor nem tetszik neki valami, a kedves külső összetörik, és teljesen önző parancsokat kezd osztogatni anélkül, hogy az érte harcoló emberekkel törődne. Bo herceg már egy fokkal jobb: egyszerűen nem értettem, miért hűséges a királyhoz, és untam. Ja, és azt se értem, Ma Zhaixing-nal mit szerettek a másikban. A legtöbb mellékszereplő buta, a hasznuk támogatás vagy akadályozás, ezért önállóan értéktelenek. A történetben nagyon sokszor fordul elő, hogy a spoiler.

Szerelmi sokszög, abból is a rosszabb fajta.

Teljesen vagy félig-meddig jó dolgok:
– A CGI- t kivéve a képi világ teljesen rendben van.
– A részek openingje tetszett, de a rappet kivehették volna, szerintem az nem illik történelmi drámához.
– A második herceg és a felesége szála megható, habár kevés képernyőidejük van. Habár a nőt egyszer csak kiírták, és nem tudni, hova lett.
– Xiao Zhan, mert Xiao Zhan más nem lehet, mint fénypont. Megjelent, egyből megkedveltem. Minél több időt tölt képernyőn, Ji Chong karaktere annál szerethetőbb. Arról, hogy szerepe szerint szerelmesnek kell lennie a női főszereplőbe, nem ő tehet. Egyik legértelmesebb karakterként legalább nem halt meg az idegbajtól, de attól még szerelme érthetetlen, és a spoiler.
– A Yao Ji-t játszó Xin Zhilei. A színésznő van annyira tehetséges, hogy élveztem a játékát. Viszont a börtöne… Van egy nagy vasrács a sötét barlangban, a vasrácsban egy nagy fa. Azt hogy? És hova megy el árnyékszékre vagy hol fürdik? Mert kinézetre jól ápolt. Szóval unalmamban ilyeneken gondolkodtam.
– Yao Ji segítője. Egyszerűen szimpatikus a színész.
– Bao Na. A lány eleinte iszonyúan idegesített, de legalább kapott magyarázatot a viselkedésére. Hajtja a vágy, hogy jobb legyen, örül a kritikának, és egyedül nála tapasztaltam karakterfejlődést. A hála nevű érzést pedig ismeri, sőt gyakorlatban alkalmazza.

Egyedül azért fejeztem be, mert spoiler
Ez a sorozat nagyon ostobának feltételezi a nézőit, és szájbarágós. Nem ajánlom. –_–