Kótyagos szerelem (2002) 62% 77★

Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb Adam Sandler film, ha nincs jobb egyszer meglehet nézni.

Inkább dráma, és romantikus, mint vígjáték, nem az amit tőle megszoktunk.

Borzalmas. Nagyon szeretem Adam Sandler filmjeit, és a különc színészi játékát is, évek óta nagy kedvencem – de ezt egész egyszerűen nem bírtuk végignézni (kicsivel több, mint felét néztük meg a filmnek, ott végképp elszakadt a cérna…). Nagyon ritkán csinálunk ilyet, de ez tényleg ennyire szörnyű volt… :/ Nagyon elvont, és még ha az alaptörténet nem is lett volna rossz (mert tényleg nem!), de rémesen esetlenek voltak benne a színészek, bugyuták a jelenetek… A zenékről nem is beszélve – volt olyan, ami egyenesen az agyunkra ment (egészen pontosan Shelley Duvall „He Needs Me” című remeke…). Az volt az a jelenet, aminél kikapcsoltuk, hogy nem kínozzuk tovább ezzel magunkat, semmilyen téren…-.-

Bájos és bumfordian ügyetlenke. Emma, mint mindig, elbűvölő. Bár lehet, hogy csak atropint tolnak a szemébe, de az egyik legigézőbb tekintet az övé. Sandler pedig az egyik legszomorúbb szemű bohóc. Ketten mégis (épp ezért?) remek páros. Sandler játszik majd (pár év múlva) egy hasonlóan depressziós, teszetosza fickót az Üres városban, abban 09/11-t próbálja feldolgozni, itt pedig azt, hogy van 7 nővére… (Melyik nagyobb trauma? Pláne, hogy mindegyikük zsarnoki módon anyáskodik felette, szóval vécépumpa-ügynökünknek itt is van mivel megbirkóznia bőven: képzeljünk el egy Woody Allan-filmet, ahol hét anya egyengeti felnőtt kisfia sorsát…) De mivel mégse egy Woody-produkció – mondjuk rá, hogy olyan, mintha egy főiskolás (értsd: kezdő elsőfilmes) vizsgafilmje lenne, egy olyan tételt húzva, hogy készítsen egy tisztelgő Woody-paródiát :)

A Los A.-címke amúgy vicces a filmen, csupán egyetlen utat látunk belőle, meg egy zsákutcát, mindegyik jó koszos és kietlen, néha átrobog a színen egy kamion… A garázsban berendezett vécépumpa-nagyker a fő helyszín, illetve a végén egy kis Hawaii-val. (Vagy Hawaii-jal, már nem is tudom, hogy ejtjük.)

Az az idézet pedig, hogy „Minek a puding? Minek a zongora?” – ezennel bevonul az élet nagy kérdései közé.