Kono Oto Tomare! (Kono Oto Tomare! 1.) (2019–2019) 87% 9★

1. évad
Szeretem az olyan animéket, melyek a zenéről szólnak. Ez meg mellé még egy különleges tradicionális hangszerről is szól. Jók a darabok, és jó a sztori is, bár nem egyedi; mikor egy szedett-vedett bandából igazi zenekar válik és a különbözőségeik erősítik egymást.
Ami viszont kis sunyi dolog volt a készítőktől, hogy eleve két évaddal készültek, így az évadzáró olyannyira nyitott, hogy kvázi fene essen beléjük, hogy csak októberben jön a következő évad. Legalább valami látszólagos lezárást adhattak volna neki… Persze ez mit sem von le az animéből, csak az oldalamon lesz egy lyuk a kíváncsiságtól.

Igazából semmilyen nagyobb elvárásom nem volt, de mivel szeretem a zenével foglalkozó animéket, ezt is meg szerettem volna nézni. Hétről hétre nem ütött volna ennyire, de így egyben nagyon hatásos volt nekem. A történet maga kissé klisés, viszont ez nem jelenti azt, hogy rossz volt. A főszereplő csajszi pedig meglepő módon egyáltalán nem volt idegesítő, sőt kifejezetten szimpatikus volt. A klub többi tagja sem volt vészes, bár egy kis jellem tényleg nem ártana nekik. Jó pár másik iskola koto klubbos kölykei kaptak tragikus háttérsztorit, de ők kb semmit… Igazából a végére már kicsit kezdett nekem sok lenni a nagy drámázás, a sorozat rendesen betárazott magának a tragikus háttérsztori mindenkinek akcióból. Ha ilyen tragikus dolgok kellenek ahhoz, hogy vki jól tudjon játszani vmi hangszeren, akkor már értem, hogy én miért nem voltam jó a hangszerek terén. Jó, ez már inkább irónia, de annyit picsogtak benne, a végén pedig az a húzás tényleg nagyon klisés volt, hogy majdnem lefejeltem valamit. De ennek ellenére is azt mondom, hogy tetszett, Chika és a nagyapjának a kapcsolata megható volt, a klubtagok barátsága és összetarozása pedig aranyos. Kár, hogy nem sokszor hallhattuk benne a koto-t, pedig én még szívesen elviseltem volna több/hosszabb előadást is, mert tényleg gyönyörű a hangja.
És Chika egy hatalmas cukorfalat, nagyon megszerettem.

Szeretem a zenés animéket, úgyhogy erre is kíváncsi voltam. Fogalmam sem volt róla, milyen hangszer ez a koto, de nagyon szépen néz ki, és a hangja meg…. sokkal többet játszhattak volna rajta a sok dráma helyett. A gondolat amögött, hogy a koto miért egy sárkányra hasonlít, eléggé megfogott.
A szereplőkkel kicsit gondban vagyok, mert akit igazán megkedveltem, az csak Chika. Nagyon aranyos ez a srác. Sokszor félreértették, úgy kezelték, mint egy bűnözőt, de végre talált barátokat, akiknek a segítségével kitörhetett az ördögi körből. Az pedig nagyon tetszett, hogy a nagyapját ennyire szereti. spoiler
A többiek is szimpatikusak, de 1-2 fiú közülük annyira felejthető, hogy a nevüket(!) sem jegyeztem meg. Chikán kívül még Kuratát és Hozukit kedveltem meg, de azért hálát adok az égnek, hogy mindketten elkezdtek változni jó irányba.
Szerintem eléggé sok klisé volt benne, ezek egy idő után kezdtek idegesíteni a fellépés előtt csak fogtam a fejem, hogy "Tényleg?!", de azért szerethető egy anime. :)