Kölcsönlakás (2019) 60% 210★

Vannak filmek, amiket azért jobb moziban nézni, mert így kénytelen vagy egy helyben végigülni az egészet, ahelyett, hogy a felénél/negyedénél kikapcsolnád. Sajnálja az ember a jegy árát, pláne ha otthon hagyta a kapcsolatkártyát, amivel még egészen tűrhetőre jött volna ki a dolog. De hát magyar film, a Filmalap támogatta, fontos, hogy megnézzük, támogassuk mi is. És persze fontos, hogy néha rossz filmeket is lássunk, hogy meg tudjuk állapítani, hogy mitől volt rossz.

Nézzük a pozitívumokat:
– A színészi játék egy-két szereplőtől eltekintve kiváló, ők próbálták menteni a menthetőt.
– Van kb. négy élvezhető poén a filmben (amiből kettő elhangzik az előzetesben is).

…és igen, itt kimerültünk. Ez a film másfél órányi tömény szekunder szégyenérzet, rossz forgatókönyvvel és olyan redundanciával, hogy a néző úgy érzi, mintha a készítők ostobának néznék. Nem érzem, hogy sikerült volna jól filmre vinni egy színpadi művet (bár ezek után abban sem vagyok biztos, hogy színházban működik a dolog). Az effektekről már nem is beszélek inkább, mert érzem, ahogy megint elönt a szekunder szégyen…

Voltak páran a teremben, akik nagyon élvezték a filmet, szóval az ódákat rájuk hagyom.

Az alapötlet nem rossz és még egy pár jó poén is volt benne, de valahogy olyan vérszegény volt az egész. Egy ilyen sztorinak sokkal jobban kellene pörögnie.

Ablakon kidobott pénz. Elég szomorú, hogy az ilyenekre bezzeg van pénz. El kellene már ezt a Dobó Kata vonalat engedni, és belátni, hogy tehetségtelen színésznőnek és rendezőnek is. Ez van.

Érezhető hogy színpadi adaptáció. Talán jó is lehetett volna, de ez most nem jött össze. Nem volt kegyetlenül rossz, de ha kimarad az életemből sem lett volna bajom. Sajnos az ilyen helyzetkomikumokra építő alkotások kiszámíthatók.

Úristen! Muszáj leszek megnézni a Kincsemet, hogy visszaszerezzem a magyar filmekbe vetett hitem.
Talán 20 perce ment a film, mikor már a végét vártuk. Egyszerűen frusztráló volt ez a rengeteg megoldatlan konfliktus, meg titok.
– Balázstól a hideg rázott, soha ilyen hisztis férjem ne legyen…
– Henriket egészen bírtam, de, hogy miért…
– Márió és Márió, a mopsz kapja a 2 csillagot, és közülük az egyik még csak nem is szerepelt a filmben.
– „Nem találkozhatsz vele, elfogytak a szerepek.” De, hát… lehetett volna mondjuk az első őszinte pillant a filmben, hogy „ő a húgom”, hiszen ilyen még nem volt, és legalább nem lett volna hazugság… :'D
Na, mindegy, soha többé nem akarom látni, örülök, hogy nem adtam ki rá pénzt, hogy moziban nézzem, és emelem kalapom magunk előtt, hogy becsületesen végignéztük. Nem érte meg.

Csak azért merem ilyen bátran kiírni a véleményem, mert ahogy látom, sok embernek volt az a meglátása, mint ami nekem most.
Alapjáraton imádom a magyar filmeket és, ha más miatt nem is, legalább azért megnézem, hogy támogassam őket egy megtekintéssel, vagy kicsit képben legyek a magyar színészekkel, mert vannak nagyon jó és ígéretes színművészek.
Ez a film viszont sajnos arra sem volt jó, hogy az ember egy jót nevessen rajta. Egy nagy kavarc volt az egész, nem is igazán értettem, hogy mi történik, ki kinek a kije, vagy mit is akarnak ezzel a filmmel mondani vagy mutatni.
Az állandó egymás félreértése az mondjuk eléggé aktuális, de ezzel sem éreztem azt, hogy azért van benne a filmben, mert valamit akar mutatni vagy tanítani.
Szóval sajnos nem tudom feljebbhúzni a film százalékos elégedettségi mutatóját, de remélem, hogy ez egy jelzés is lesz arra, hogy Dobó Kata maradjon inkább a színészetnél, mert a Csak szex és más semmiben szerintem egész jól alakított. Bár, ahogy olvasgattam a véleményeket, sokaknak a színészi munkája sem tetszik, nemhogy a rendezői..

Az eleje fura és primitív, de utána nagyon élvezhető ahogy a szállak bonyolódnak és egyre szövevényesebb lesz, amit jól megfűszereztek némi magyarhumorral'. Amivel legjobban tudnám jellemezni a filmet: mint egy rossz álom

Régen láttam ennyire tökéletesen érdektelen filmet…
Egy pillanatra sem tudott bevonni, még csak fel sem mérgesített, simán csak untam.

Nem kifejezetten hallottam/olvasta róla jó kritikákat, de egész jó volt. Két pohár rosé fröccs mellett,én jókat röhögtem.
Nem volt az a tipikus „magyar szagú” film. A karakterek kedvelhetőek voltak. Szabó Simont imádom a Tóth János óta.

Sokkal rosszabbra és gagyibbra számítottam, bár azért hagy némi kívánnivalót… Én egyébként jól szórakoztam és többször hangosan nevettem a moziban. Maga a történetszál egész jó, a végére olyan katyvasz lesz, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hogy most akkor mi is van. Balázst nehezebben tudták volna idegesítőbbre megcsinálni, és furcsa, de pont a személyiségileg legantipatikusabb srác alakított talán a legjobban, Henriket kedveltem meg a film végére. Egy délutáni limonádénak megfelel, többre azért nem kell számítani.