Kísértet Lublón (1976) 80% 16★

Történelmi témakörben a magyar film valaha rettentően erős volt – akkor is, ha epikus méretekben gondolkodott, akkor is, ha éppen hogy csak átlépte a tévéfilmes kereteket. Tehetett erről vélhetően az irodalmi hagyatékunk nagyrészt valóban történelmi időkre fókuszáló kincsestára, meg az a remek érzék és ízlés, amivel a XX. századi filmes szakemberek hozzányúltak ezekhez a történetekhez, amikor forgatókönyveket vagy szövegeket írtak belőlük. Hogy a rendszerváltás után miért és miként veszett el ez a remek adottság, nem tudom, de idestova harminc éve mintha nem akarna működni ez az egész történelmi műfaj, pedig ötlet van bőven, és a pénz is ömlik a témába vágó projektekbe.

Mondjuk mindennek nincs sok köze ahhoz, mennyire zseniális film a Kísértet Lublón a maga egyszerűségében és kiforrottságában. Nem egy katarzist kiváltó, a bemutatott történelmi tablójával a nézőt sokkoló és sokáig a hatása alatt tartó darab ez, hanem egy teljesen kifogástalanul levezényelt kalandfilm, amiben egyszerűen nem lelünk hibát. Zseniálisak a színészek, remek a rendezés, a kiválasztott irodalmi mű bombabiztos alapot ad, szép és lényegre törő, gyakorlatias a kivitelezés, Petrovics Emil zenéje elképesztően jó. Ha nem lenne ez kissé nevetséges felvetés, lehetne ez a film a magyar A rózsa neve, de legalábbis okulásul szolgálhatna sokaknak, miként kell jól ötvözni a krimit és a történelmi közeget, hogyan lehet olyan párbeszédeket írni, amik egyszerre archaikusak és élvezhetőek, miként kell színészeket instruálni, hogy egyszerre legyenek régiesek és motivációikban jól követhetőek, érthetőek.
A legszebb azonban talán mégis az az egészben, hogy a Kísértet Lublón minőségén és technikai kivitelezésén nem látszik igazán a kora. Petrovics zenéje persze ma nem kerülne be semmilyen film alá, és a cselekmény nyugodtsága, akciómentessége is egyértelműen jelzi, mennyire nem korunk terméke ez a film, mégis kikezdhetetlennek tűnik a benne felépített parányi kis 18. század. Aki belecsöppen ebbe a világba, az bizonyosan benne is fog tudni maradni az események végéig, a történet szórakoztat, a mögöttes tartalom mondanivalóját és tanulságait (babona és reália szembenállása, Spinoza állandó felidézése, a felvilágosult világszemlélet elszánt harca a tömeggel szemben) értjük, tudunk gyönyörködni a színészi játékban, együtt gondolkodni a képernyőre rakott alakokkal. Nem Garas Dezsőt és Cserhalmi Györgyöt, hanem Strangot és Kaszpereket figyeljük-követjük – ez talán a legerősebb bizonyítéka annak, hogy ez nem egy retró, hanem valid és maximális, saját lábon álló filmélmény.

Nagyon és maximálisan ajánlom, remek film a Kísértet Lublón, a történelmi témájú magyar mozik egyik sokat, de még így sem eleget hivatkozott példánya!

Imádtam ezt a filmet, szellemes, humoros, a maga módján izgalmas is, maga a Mikszáth-regény is jó volt, de a film sem rosszabb semmivel. Jók a színészek, Garas Dezső remek erre a szerepre (is), igazi gyöngyszem, az egyik legjobb a könnyedebb magyar filmek közül.