Kino no Tabi (Kino no Tabi 1.) (2003–2003) 93% 9★

Egyszerrre könnyű és nehéz is ezt a sorozatot nézni. Könnyű, mert az epizodikus történetek csak úgy nézetik magukat, és nehéz, mert maga a mű elég sok kérdést boncolgat. Kino egy utazó, aki minden városban csak 3 napot tölt el, ezalatt a három nap alatt pedig betekintést nyer az adott ország életébe (és problémáiba). Kino nem ítélkezik, ha meg is van a véleménye az egészről nem mondja ki, nem élvez másokat bántani, de ha muszáj, akár gyilkol is, hogy megvédje magát. Olykor elég sokkoló történések is voltak benne, és nem feltétlenül csak erőszakosak.
A látvány főleg ahhoz képest, hogy 2003-mas sorozat elég szép, a végére még Maeda Ai hangját is megkedveltem, bár nekem eddig Kino hangja egyet jelentett Yuuko Aoival, aki kissé cinikusabb hangot kölcsönöz neki. Ez a sorozat ellentétben a 2017-es remake-kel csak Kino-ra fókuszál, így a Shizu-Riku páros csak két részben tűnik fel, Tifa meg sehol, amit azért kicsit sajnálok. Én mindkét változatot tudom ajánlani, mert egy nagyon hangulatos és egyedi sorozatról van szó, és bár ugyanazt a történetet dolgozzák fel, mégis más városokat és sorsokat ismerhetünk meg bennük. Talán ami mindkettőben benne van, az a banditák (bár nem teljesen ugyanúgy), a gladiátoros, Sakura, és Kino múltja.

Nagyon szerettem ezt a sorozatot. Első blikkre elég könnyed, hiszen két utazó (egy nagyon fiatal valaki és egy beszélő motor) mennek különböző országokba, hogy megnézzék őket. Ebből akár még valaki jó kis feel-good sorozat is lehetne, de „sajnos” hőseink a létező legsötétebb helyekre jutnak el, kalandjaik nyugtalanítóak, ijesztőek. Hiszen minden egyes állomás ezen a talán soha véget nem érő úton egy megválaszolhatatlan filozófiai kérdés, ami aztán sokáig velünk marad. Mindeközben világának sötét kreativitása és a jó stílus miatt mégis könnyen belerázódtam és jó volt nézni, mégha sokszor kísértett is egy-egy rész.