Két játszma (2009) 90% 1★

1964-et írunk, amikor Mina az „È l'uomo per me”-t énekelte. Négy fiatal nő kártyapartira gyül össze minden héten, ahol megbeszélik az élet nagy dolgait: szerelem, házasság, célok, gyerekek, szeretők, félrelépések, csalódások, álmok stb.
Megvitatják a szüleik és saját helyüket a társadalomban. Nevetnek, sírnak, összevesznek, kibékülnek.
Gyerekeik ezalatt a másik szobában játszanak, édesanyjukat utánozzák: teát isznak játék teáskészletből, Grace hercegnő képét vágják ki divatlapokból, ékszereket aggatnak magukra, rúzst meg pudert használnak.
A forgatókönyvíró lapoz egyet a történelemkönyven. Huszonvalahány évvel később, ugyanabban a szobában, ugyanannál az asztalnál viszontlátjuk a négy lányt, akik valaha a másik szobában játszadoztak, míg édesanyjuk kártyázott. (Az egyik később született, ugyanis édesanyja akkor volt várandós, amikor a kártyapartik zajlottak.) Most rajtuk a sor, hogy megbeszéljék az élet nagy dolgait: szüleik életét, a sajátjukat, a társadalmi problémákat, álmokat, vágyakat, csalódásokat stb.
Nagyon érdekes és mélyreható a történet.