Két félidő a pokolban (1961) 85% 60★

Az egyik kedvenc magyar filmem!
Őszintén mondom azt, hogy nincs tökéletes film, csak ezt a fokozatot megközelítő alkotás létezik. Igaz, ízlések és pofonok! Fábri Zoltán pedig ez esetben nagyon közel hozta a tökéletességet.
A téma nem habkönnyű és valószínűleg sokak számára jelentős nehézséget okoz a megtekintése, de én edzett vagyok. A drámai műfaj(ok) sokkal közelebb állnak az ízlésemnek, mint a komédiák. Itt pedig aztán nincs hiány drámában. Az emberi szenvedés és kegyetlenség bemutatása olyan remekül sikerült, hogy a film szinte minden egyes jelenete valamilyen komoly érzelmi hatást vált ki. Legtöbbször szomorúságot és dühöt, hogy ilyen események megtörténhettek.
A film a 60-as években, a kommunista „megszállás” idején került megvalósításra és a nagyszerű alkotók (Fábri, Bacsó, Sinkovits) képesek voltak a minimumra csökkenteni, -illetve megtehették ezt,- a film propaganda jellegét, ami az akkori államhatalom nagyszerőségét dicsőitette volna. Ez manapság is nagy szó!
A film Magyarország egyik legsötétebb korszakában a nyilas hatalom idején játszódik magyar munkaszolgálatosok története, akiket valódi vagy mondacsinált bűnük miatt keményen büntetnek.
Fizikailag és szellemileg is nagyon rossz állapotban dolgoznak és szenvednek és halnak meg.
Aztán egyszer csak egy német tiszt kitalálja, hogy Adolf születésnapján a magyar rabok játszanak egy focimeccset a németek csapatával a Sinkovits által játszott egykori focista vezetésével. Ők így jelentős kedvezményeket kapva a többi fogoly szemében árulókká válnak, így a saját „közösségükben” is ellenséggé válnak.
A karakterközpontú film megköveteli a nagyszerű színészek szerepeltetését, hogy a történet igazán ütős legyen. Szinte mindenki a legjobbját nyújtja, nekem speciel Garas Dezső alakítása tetszett a legjobban.
Két extra dolog miatt is érdekes számomra a film. Az egyik nagyon sokat olvastam az akkori történelemről, főképp azért is hogy megtudjam, hogyan lehetünk ekkora hülyék, mármint mi emberek, hogy olyan rettenetes dolgok megtörténtek akkoriban. Bár én manapság is elég pesszimista vagyok az emberi tevékenységekkel kapcsolatba. Szoktam volt mondani inkább állatbarát vagyok, mint emberbarát.
A másik dolog a foci. Régebben nekem is olyan szent dolog volt mint Ónódi II számára. Nemcsak a teljes gyerekkoromat, de a felnőtt létem nagyrészét is végig fociztam. Tehetségem nem sok volt, rendkívül lelkes voltam. Kár, hogy nem lettem focista; több pénzem lenne és eszem is megvan hozzá! ;)
Fábri talán a legjobb és legjobban elismert magyar filmrendező, amit nagyon sok esetben bizonyított és ezt itt is megmutatja. A hangulatteremtés nagyszerű, ami jelen esetben elég lehangoló, de ez volt a cél. Happy endet ne várjon senki, ez a film nem arról szól! Technikailag is nagyszerű. Van egy jelenet, amit egy farönkre szerelt (?) kamera segítségével rögzítettek, ami szerintem nem csak az akkori honi filmgyártásban, de a maiban is megsüvegelendő mutatvány.
Nagyszerű film, az érzékenyebb embereknek óvatosan ajánlható, de mindenképpen érdemes megnézni. Nekem A tanú után a második kedvenc magyar filmem.

Vajna és Sly papa csinált belőle egy amerikai változatot, amelyből pont a leglényegesebb dolgok hiányoznak és természetesen ott „boldog a vég”!

Rossz értelemben vagyok elfogult a magyar filmekkel, mondhatjuk úgy is, hogy finnyás vagyok, nagyon kevés tetszik, általában csak a klasszikusok. Ez a film is az, és egyszerűen fantasztikus. Nem tudok sokat mondani róla, megrázó élmény volt, csodás színészekkel. Ajánlom!

Fábri Zoltán a valaha élt legnagyobb magyar rendező és ez nem túlzás. Életem talán első filmje (úgy 6 évesen) a Pál utcai fiúk volt, amit azóta is majdnem minden évben megnézek. A Két félidő a pokolban is egy nagyszerű Fábri film, zseniális színészekkel. A történet már a fülszöveg alapján megragadott, „munkatáborban focizniuk kell” ezt látnom kell. Mozgalmas és szórakoztató alkotás, amely ugyan dráma, de a humort sem nélkülözi és a vége … annyira tudtam. Tíz kedvenc magyar filmjeim közé bekerült.

Egy kérdés: ma már miért nem készülnek, ilyen jó magyar filmek?

Fábri+Sinkovits páros a magyar film vonóereje volt. Nekem nagyon tetszett a film, a hangulat és a lékör ismérve nagyon érezhető volt a filmen, és beszippantott.

Sejthető a végkifejlet, az ember mégis reménykedik…