Keménykalap és krumpliorr (1974–1974) 87% 95★

A gyermekkori gondtalanság, szárnyaló fantáziája és a színtiszta barátság elképesztő köntösben tálalva. Mind a négy rész zseniális, igazi retro hangulattal, olyan poénokkal, melyektől garantáltan begörcsölnek az arcizmaid, eszement karakterekkel és hihetetlen alakításokkal.
A főszereplő srácok aranyosak, jópofák és természetesek a kamera előtt. Süt róluk, hogy élvezték a forgatást, és felnőtt kollégáik méltó partnereivé válnak.
Muszáj látni, legalább egyszer az életben. Ez a 4x60 perc legalább addig is kiszakít a felnőttkor gondterhelt napjaiból, és erre a kis időre mindenki önfeledt gyermeknek érezheti magát.

Valahányszor ment a tévében a sorozat, tekintet nélkül az éppen aktuális koromra, végignéztem. Alfonzó felejthetetlen volt.

Sima liba!
Mi van?!
Jaa… Hogy értékelés? Arra mondtam! :D
Gondolkoznom sem kell szinte.
Gyerekkorom egy darabja és felnőtt korom legkedvesebb sorozata.
A történet egyszerű. Nincs benne mélyebb jelentés. (Hacsak a barátság megbecsülését annak nem nevezhetjük. :P) A lényeg az volt, hogy minden jó, ha a vége jó.
Abban egészen biztos vagyok, hogy a szereplő gárda egyszerűen zseniális. A gyerekek… azok gyerekek. Nem volt velük baj.
Alfonsó pedig korának legjobbja. Ha lehet így mondani, akkor úgy mondanám, hogy Johnny Depp az a külföldi Alfonsó. <3 Olyan szinten el tudja maszkírozni magát, hogy az elképesztő. A többpólusú tehetség pedig már csak hab a tortán. <3 ^^
Szegény Szilágyi István pedig…. Isten nyugtassa! :'(
A főcímdal fülbemászó, az egyik legjobb zene, amit kitalálhattak a sorozat számára. :)
Nagyon örülök, hogy tesómmal megnéztük. Én már sokadjára, Ő pedig azt mondta először. Nekem nagyon tetszett, de tesóm is dicsérte.
10/10, már csak az értéke miatt is. ^w^

Sokszor-sokszor fogom újranézni. :) Férjem beszámolója a helyszínen tett sétáról: http://evszakfigyelo.blogspot.hu/2017/04/budapest-titko…

Szórakoztató és humoros, régi kedvenc :)

tény, hogy elsőre, nyáron, gondok nélkül jobban tetszett, de a fenébe is, megnéztem újra, főleg, hogy mostanában magyar filmek/rajzfilmek délutánokat tartanak…… :)

Megszámolni sem tudom, hányszor lattam gyerekként ezt a kis sorozatot. Emlékszem, a TV minden nyáron leadta, és sose hagytuk volna ki a vakáció alatt. A családban rengeteget idézgetünk belőle. Szóval az életem fontos része a Keménykalap és Krumpliorr.
Most a napokban végre elolvastam a regényt is, amit szintén szerettem, jó volt megismerni Csukás István eredeti művét. Az olvasás utan egyértelmű, hogy a sorozat – főképp az utolsó epizód – válójában jutalomjáték volt Alfonzó számára, aki egyértelműen a magyar komédia egyik kiemelkedően legendás alakja. De az utolsó rész ugyancsak tisztelgés volt (vagy csak lett több évtized távlatából visszatekintve) olyan nagy nevek előtt, mint Páger Antal, Szilágyi István vagy épp Haumann Péter és sorolhatnám. Megható látni a magyar színjátszás nagyjait, főképp, mert a legtöbbjük már rég nincs közöttünk.
Szóval szeretem, minden szépséghibájával együtt, és megnézem meg újra meg újra, es a végén mindig meghatódom majd egy kicsit.

Anno olvastam könyvben is, az is zseniális alkotás, de a film kiváló adaptáció. Ez persze főleg Alfonzó érdeme, brillírozik Bagaméri szerepében, de a jól eljátszott gyerekszereplők, és a megannyi jópofa mellékszereplő is kellett a sikerhez. Akárhányszor újranézős minisorozat, amelynek minden perce arany.

Nekem kimaradt ez a gyerekkoromból. Nem hiába, hiszen ’98-as születésű vagyok, de a szüleim, se a nagyszüleim nem propagálták, hogy nézzem meg. (Noha néha utaltak Bagamérire kiskoormban, például ha olyan fagyit ettünk.) A barátnőm viszont számos alkalommal látta már eme alkotást, ezért meg is néztük gyorsan mind a négy részt. Nagyon aranyosak a gyerekek, látszódik minden szereplőn, hogy a film óvodásoknak, és kisiskolásoknak fog szólni, ezért úgy is játszák saját karaktereiket. Világszám!