Karate kölyök (Karate kölyök 1.) (1984) 77% 140★

Nem kifejezetten kedvelem a harcművészetekkel foglalkozó filmeket, de ez kellemes csalódás volt, ugyanis nagyon élveztem a filmet. Izgalmas, szórakoztató és kedvelhetőek a szereplők is. Főleg Mr. Miyagi. Kellemes, kedves kikapcsolódást nyújtott.

Hogy imádtam én ezt ennyire?

Egy sablon underdog sztori kiszámítható végkimenetellel és gyengécske forgatókönyvvel – de mégis van benne valami annyira bájos és szívhez szóló, ami teljesen átváltoztatja az egész filmet. Én minden percét élveztem. (Sőt, titkon még reménykedtem is, hogy egy kicsit tovább tart).

Jó kis tanmese.

Ez a maga kategóriájában egy nagyon jó film. Persze voltak benne felnőtt szemmel nézve ciki és sablonos dolgok, de nem nekünk készült. Miyagi humorát nagyon bírtam.

Gyerekkoromban nagyon szerettem. Legfőképp azért, mert mindig is szerettem volna tudni karatézni vagy valami küldősportot űzni. Emellett gyerekként lenyűgözött, hogy a senki, béna fiúból a szeszélyes öreg nagyszerű harcost farag anélkül, hogy különösebben megerőltetné magát. Azt viszont a mai napig nem értem, hogy a főszereplő srác miért tartotta olyan idiótán a kezét, mármint az ujjait, amikor felvette a küzdőpózt. Vajon direkt ,vagy a forgatáson senki nem mert szólni neki, hogy így nagyon hülyén néz ki?!

Ez is fölösen két órás. 30-45 percet ki lehetne vágni.
Idősebb srácra emlékszek. Vagy csak én voltam kicsi amikor utoljára láttam ? :)

A banális alaptéma ellenére egész jól van összerakva.