Takahata Shun egy hétköznapi, középiskolás diák, aki éli mindennapi, unalmas, egyhangú életét, miközben azt kívánja, bár ez megváltozna. Shun közeli barátságban van osztálytársnőjével, a szomszédban lakó Akimoto Ichikával, akibe titokban szerelmes. Ám nem meri bevallani a lánynak.
Egy… [tovább]
| Kamiki Ryuunosuke | Amaya Takeru |
|---|---|
| Fukushi Sota | Takahata Shun |
| Yamazaki Hirona | Akimoto Ichika |
| Sometani Shota | Satake |
| Yuuki Mio | Takase Shouko |
| Omori Nao | Takumi |
| Murakami Nijiro | Yoshikawa Haruhiko |
Mondjuk úgy, hogy ez is meg volt.
Egy pár percre még sikerült is komolyan vennem. :D Amolyan szabadulós „játék” japán módra. Nem volt rossz, egy párszor felnevettem rajta. :D Elég sok WTF pillanat van benne. Igazából az egész filmet az jellemzi, hogy az ember megkérdezi magától, hogy mi a francot néz. De azt kell mondjam élvezhető. Aki hozzá van szokva a stílushoz, annak meg sem kottyan. A komolyságát elvileg az adja, hogy halomra hullanak az emberek. De sokszor olyan nevetséges módon, hogy képtelenség átérezni. Szóval inkább nevettem, de volt, hogy izgultam is a szereplőkért, ami igen csak meglepett a kezdés után. És tök véletlenül még Fukushi Souta is itt volt, akire nem számítottam, de annál inkább örültem. :D
Nem mondanám, hogy ajánlom, de egy délutáni agykikapcsolásra alkalmas lehet. Csak ne horrort várjatok! Vannak véres jelenetek, egy még nekem is rosszul esett, de a többit szinte észre vettem. Mondhatni átlagos japán. :D
Nem sok ázsiai horrort láttam, de annyit tudok róluk, hogy fosatósabbak, mint a többi nemzet ijesztő filmjei, így bátorkodtam egy elég jó értékeléssel (6,5 nekem már annak számít) rendelkező darabhoz nyúlni – hátha sikerül az atmoszférával libabőrössé varázsolni és nem a jumpscare-ekkel halálra rémíteni… :D
Első gondolat: mi a f*szom ez a sz*r? >< De most komolyan… spoiler Szóval egy óriási WTF-fel kezdődött számomra a film…
Második gondolat: kész, ezt imádni fogom. Vicces, de van benne valami gusztustalan művészi vonal, ráadásul érdekes megoldás… Meg elég kreatív, mit ne mondjak. spoiler
Harmadik gondolat: ez olyan, mintha a Japán Fűrész lenne. :D Csak… Hmmm… Japánosak és röhejesek a „feladatok”. Nem rosszak, csak nevetségesek ~
Negyedik gondolat: Amaya Takeru… DAMN SON! (És a színész csak 23 éves *-* WAHAHAHAHAHA) Miért mindig az ilyen pszichopatákra bukok? MIÉRT? Hát hogy lehet ilyen dögös egy gyilkos, mi? xD
http://68.media.tumblr.com/39e5e51a68f91a7d4fba01c9fe63…
És ez a laza, alig észrevehető bromance? Köszönöm, így teljes az életem :D
AZT A ROHADT! TUDJÁTOK MI VOLT AZ EGÉSZ LÉNYEGE? AZ, HOGY spoiler xDDDDDDDDD Tipikus Japán túlzások, mit is vártam. :D
Na, összesítsünk. Tudom, hogy van manga belőle, de nem ismerem, nem olvastam, így összehasonlítással nem tudok szolgálni. Maga a mű szerintem nem rossz, csak borzasztóan elvont és 10-ből 8 embernek egyáltalán nem fog tetszeni. A karakterek nem bosszantóak annyira, de kedvelni csak egyet, maximum kettőt tud a néző, mert egyikük sincs túlságosan kidolgozva, személyiségük sablonos, csak a szokásos. A sztori meglepően fordulatos, néha olyan dolog történik, amire nem számítasz, például mikor az spoiler. Senki sem számított volna rá szerintem.:D Vagy mikor spoiler. KI A FRANC GONDOLTA VOLNA?
Az egyetlen nagyon bosszantó dolog, hogy függővége van. Van második rész? Ha nincs akkor fúúú, ha nem is lesz, akkor meg fúúúúú! ><
Miike Takashi death game-es horroragymenése: nagyon jó volt! Aki nem ismeri a rendezőt, és a cím meg a leírás alapján számít valamire amikor elkezdi a filmet, meg fog lepődni, bármire is készül. (Akkor is, ha már ismeri a rendezőt, mint én… Miike Takashi filmjein nem lehet nem sokkolódni, több okból sem). Mindegy mire számítasz, nem azt fogod kapni. Ez a film sem hasonlít semmihez, esetleg csak egy másik filmhez a rendezőtől: a hangulata nekem a Terra Formarsben köszön vissza, de maga a film teljesen más.
Jó esetben nem hagyod azonnal abba a filmet az első képkockák után. Ha folytatod, jól fogsz szórakozni. (Már persze ha bírod az ilyen teljesen a feje tetejére állított abszurd dolgokat). A filmnek van remek, ámde eléggé beteg humora (hangosan röhögtem), és az a fajta intelligens horrorszerűség, ami nem olcsó jump scare-rel ijesztget, hanem tényleg odateszi magát forgatókönyvileg, látványban és rendezésben is, és mondanivalója is van. Fölhívnám a figyelmet a címre és a párbeszédekre, a látvány mellett érdemes ezekre is figyelni, és a film zenéje is érdemes említésre. A színészek közül a két főbb főszereplőt emelném ki, Fukushi Sota (aki díjat is kapott az alakításáért) és Kamiki Ryuunosuke is jó volt.
És a vége!! Már-már szimbolikus. Ha most azonnal nem is, de a közeljövőben újra meg fogom nézni, a végét ismerve, tudva, hogy mi lesz, mert így jobban tudok majd figyelni pl. a fényképezésre, ami szintén remek.
Néha azért még meglepődök, hogy milyen beteg filmeket tudnak készíteni a japánok. Egyébként szeretem az ilyen „death game típusú” filmeket és sorozatokat és ez is kifejezetten tetszett. Illetve a színészek is jól alakították a rájuk szabott szerepeket. Lehet hogy egyszer még újra „előveszem” ezt a filmet.
Az As the Gods Will kiemelkedik a death game műfajú filmek közül. Sokkal többről szól, minthogy középiskolások baltával kergetik egymást. A felszínen kapunk egy elképesztően látványos és izgalmas akció-horrort, ami nem spórol a groteszk eszközökkel. Folyamatosan gúnyt űz a halálból vagy épp feldíszíti a holttesteket.
Egy mélyebb réteg azonban azt sejteti, hogy mindaz, ami történik a valóság helyett sokkal inkább egy középiskolás fiú elszabadult fantáziája csupán, aki nem tud megbirkózni korosztályának kihívásaival: a mértéktelen unalommal és közönnyel, illetve, hogy valamit már igazán tennie kellene a szerelemért is.
Van viszont egy még mélyebb szintje a filmnek, amire kortól függetlenül sokan rá tudnak csatlakozni: ha nincs isten, akkor mi értelme az életnek? Mit számít, hogy mit kezdünk vele? Egyáltalán, létezik bármi, ami fontos? Mit lennénk képesek megtenni azért, hogy akár csak egy rövid időre is élőnek-elevennek érezzük magunkat? Egyáltalán hogyan és ugyan miért kerüljük el a totális nihilt?
Hogy is szokták mondani? Annyira rossz, hogy már jó. Rettentően abszurd és beteg film. Olyan igazi japán módra. Vannak meglepő fordulatok, szomorú jelenetek és sírva röhögősek is. Aki írta nem lehet semmi figura, hogy egy ilyen kipattant a fejéből. Tipikusan az a filmnézés, amikor csak bámulod és nem érted mi a fene történik.. Lehet pont ezért tetszett.
