Jin Qian Nan Hai (2021) 100% 1★

És íme, egy újabb érvágós hangulatú tajvani dráma…
Piszok jó volt. Tök véletlenül találtam, megláttam Kai Ko nevét a stáblistán, és már indítottam is. (A Bad Education óta ha Kai Ko, akkor már kattintok is….)

Hú, miről is szólt ez a film? A prostitúcióról? A homoszexuálisokról? Hogy tisztességes munkával semmire se viszed? Hogy a pénz önmagában nem boldogít? Hogy ne a társadalmi elvárásokat helyezd előtérbe, meg a család elvárásait, hanem saját magadat, ha boldog akarsz lenni? Hogy ha egyszer megbélyegeznek, az örökre rajtad is marad? Egyszerre mindről.

Tudjátok mi volt a legjobb az egészben? Hogy bár távol áll tőlem ez a világ, és ezek a karakterek, mégis sokszor azonosulni tudtam a problémáikkal. A vidám családi vacsorák. A családtagok „csak jót akarunk neked, azért mondjuk” szúrkálódásai, amikkel megmérgezik az életedet. ("Megnyugtató", hogy Tajvanon is egy rakás sz.r vagy, ha 30 fölött nem vagy házas, és nincs gyereked, nem csak Magyarországon.) Hogy nincs kedved meglátogatni a rokonságot, mert a kezdeti kedveskedés után rögtön jön a számonkérés, az indiszkrét kérdések.

Borús hangulatú, nyomasztó, nagyon szép képi világú film, remek színészi játékkal.
Vannak benne szaftos részek, de nem túl sok.
A két utolsó jelenetért külön gratula a rendezőnek.