István, a király (2023) 63% 12★

Csak egy kérsédem maradt: MIÉRT?!

Lehetsz akármilyen nagy fan, két hatalmas hibát nem lehet figyelmen kívül hagyni.
1: egyértelműen tévére tervezték. Ez pedig egy színházi előadásnál nem valami szerencsés. A fenti képernyőkön feltételezem a tévés felvétel ment fekete-fehéren, ami valóban nagyon menő volt, de magából az arénából csak a zene és a cast tette élvezhetővé. Ez pedig egy színházi előadásnál nem valami szerencsés.
2: A készítők pontosan tudták, hogy mivel István, a királyt csinálnak, gyakorlatilag akármilyen bűnt elkövethetnek, a nép szeretni fogja, már persze amennyiben a zene jó és a szöveg változatlan. Azt nem tudom, hogy Horányi, vagy a jelmezeket kivitelező cégek akartak nagyon spórolni, vagy pedig eleve nem kapott elég pénzt az előadás arra, hogy minden tökéletes legyen, de akárhogy is, a végeredmény mindenképp az egyik legkevésbé látványos és figyelemfelkeltő tánckar, István és Koppány huszárnak öltözve, illetve Schell Judit Horizon Zero Dawn cosplayben, néhány klasszikus magyar giccs iskolapéldával megfűszerezve. Valószínűleg a díszletek sem csak azért hiányoztak, mert a színpad kialakítása miatt (ami egyébként fantasztikus) csak így férnek el a színészek és a táncosok, hanem mert úgyis mindegy, a nézők szeretni fogják anélkül is, ne vesződjünk vele (mondjuk azt megjegyezném, hogy az a kevés, ami a plafonról lógott igazán korrekten sikeredett).
De nem volt azért mind „rossz, de legalább” kategória.
A szereposztás nagyszerű volt. Orosz Ákos nekem az egyik kedvenc „ismeretlen” színészem, és az első alkalmon, amikor élőben láttam a színpadon határozottan nem okozott csalódást. A mellettem ülő fénytechnikus rendszeresen úgy érezte, közölnie kéne velem, hogy milyen jó a fénytechnika, meg milyen márkájúak a lámpák, meg szegény technikusoknak milyen fárasztó meg kemény munka lehetett mindet felszerelni. Szakszerű véleményem erről nincs, de asszem igaza van. Azt is mondta, hogy Schell Judit az eddigi legjobb Sarlot, amit szintén nem tudok sem megcáfolni, sem megerősíteni, de bajom a jelmezen kívül nem volt vele. Az talán nem lesz népszerű vélemény, hogy a főurak voltak olyan jók, hogyha neadjisten az egyikük lett volna ’83-ban is, akkor talán nem romlana annak a minősége. Az is tetszett, hogy Baricz Gergő nem csak leutánozta Vikidál alakítását, hanem a saját verziójában adta elő a karaktert, ami összességében azért ugyan nem olyan zseniális, mint Vikidál Gyuláé, de mindenképp jó és értékelendő. Herczku Ágnesről ugyanez szerintem nem mondható el, ő nem megformálta Réka karakterét, hanem eljátszotta Rékát az eredeti István, a királyból. De nem minden változtatás segít, a Te vagy a legszebb álmunk jelenet ugyan látványos, de túl sok kérdést felvet.
A legtöbb negatív kritika teljesen jogos, de nem hinném, hogy a problémák eleget vonnának le a értékéből ahhoz, hogy utálni lehessen, de mindenképpen el kell ismerni a létezésüket.
Csillagot egyelőre nem adok rá, mert ez az adatlap a felvételé, amit nem láttam, csak az előadást. Amint ezt pótoltam, talán az értékelést is kiegészítem.

És itt is volna a kiegészítés:
Először is: Kezdem megint megkérdőjelezni az épelméjűségemet; a teljes, majd kétórás előadás alatt nem tűnt fel, hogy Horányinak rózsaszín a haja. Pedig én nem is ittam sokat abból a fröccsből, ami minden környező embert úgy kiütött (mi a franc volt az a kotyvalék, egyébként?).
Mindegy.
Attól még, hogy tévére tervezték, a felvétel nem lett valami jó (bár enyhítő körülmény, hogy élőben kellett mindent összehozni).
A három főúr jelenetei alatt a színpadra kiírt dalszöveg nem látszódott valami sokat, mert nem igazán volt kamera közvetlenül fölötte.
Helyenként elég hamis volt, amit Koltai-Nagy Balázs énekelt, olyankor is, amikor ennek a valóságban csak az ellenkezőjét lehetett érezni.
Herczku Ágnesről továbbra is azt gondolom, hogy az eredetit „másolta”, de ő máshogy énekel. Ezt egy kicsit nehéz megfogalmazni, valami olyasmire akarok kilyukadni, hogy attól még, hogy az általános éneklési stílusa más, szándékosan nem alakította a karaktert. Persze attól még nem volt rossz.
Sok szempontból előrelépés az eredetihez képest, konkrétan jobb, de mégis bármikor inkább nézném/hallgatnám azt.

    Eddig ez volt a legrosszabb előadás, amit láttam… (Bár nem az elejétől, de talán jobb is!) Számomra vizuális förtelem és audiális gyötrelem ez a feldolgozás. A szereposztás, a gyerekkórus, az önelégült nézőközönség tobzódása, mind egyformán viszolyogtató. Istvánnak sokszor elcsuklott a hangja, mintha meghatódott volna saját magától, Koppány pedig lelkesültségében fülsértően hamisan kiabált. Szabályosan beleborzongtam ahogy hallgattam, és nem jó értelemben! Vicces, hogy ránézésre Gizella István anyja is lehetne (bár „csak” 10 évvel idősebb, többnek tűnt!); Koppány lánya, Réka viszont tényleg úgy 30 évvel idősebb az apukánál, haha. Kései örökbefogadás? Tordát mintha az ufók pottyantották volna le, hihetetlen ellenszenves és idegenszerű jelenség volt (és nem is énekel/ordibál jól, amit legalább leplezett valamelyest a gitározásával). A sámánasszony meg egy afféle Netflixes hableány jelenség, ami végül is tényleg felfogható egyfajta reflexiónak korunkra… Koppány háreme vagy 30 fősre bővült – ezek szerint jól bírja potenciával.
Az a jelenet az óriás maszkokkal nem tudom, mire volt jó, modernnek modern, de ocsmány szerintem. Ennél már csak az lett volna „jobb”, ha Koppány Gy. F., István pedig O. V. álarccal ugrabugrált volna. (Remélem, ezzel nem adtam ötletet a következő feldolgozáshoz!…) Huhh.