Az István, a király egy családi viszály története: Géza fejedelem halála után fia örökölné a hatalmat, de a hagyományokra hivatkozva nagybátyja, Koppány is tömegeket gyűjt maga köré. István külföldi támogatással megszilárdíthatja a pozícióját, de a véres összecsapás elkerülhetetlen. Szörényi… [tovább]
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
Szerintem mondhatom, hogy a legjobb István, a király, amit valaha láttam. Dolhai-Sándor Peti szereposztásban sikerült megtekinteni, és te jó ég, mennyire kreatív és zeneileg mennyire korrekt ez a darab.
Ellentétben az eredetivel, ebben a változatban Istvánt egészen fiatalnak és bizonytalannak ábrázolják, rengeteg érzelemmel. Kapaszkodik az anyjába, vívódik Gizella és Réka között, egyértelműen szereti és a nagybátyjaként kezeli Koppányt (aki szintén, általában jóval idősebbnek és kicsit elveszített mentorfigurának van ábrázolva). Nagyon hangsúlyozza a darab, hogy a konfliktus kirobbanásakor – középkor ide vagy oda – István még tizenéves volt, és nem tapasztalt király. Az Oly távol vagy tőlem minden esetben egy összeomlás, egy érzékenyebb vallomás arról, hogy mennyire nem akarja a konfliktust, Sarolt száma előtt ő maga veszi el Laborc testét a támadóitól, látványosan törekszik a legkevesebb áldozatra, és csak a koronázásra vállalja fel a tényleges, véreskezű király szerepét – ahol pedig látszanak a könnyek a szemében. Nagyon érzékeny, nagyon mély karakterábrázolás volt, amit nekem sem az eredeti, sem az azóta látott feldolgozások nem tudtak megugrani. Mellette pedig Sándor Péter hangja önmagában egy hatalmas pont – elképesztő, hogy énekel ez a színész. Mintha a teste kilencven százalékát a tüdeje töltené ki, minden hangja erős, tiszta, bármilyen szerepben képes vagyok hallgatni.
Ugyanez igaz Dolhai Koppányára – nem annyira erős és karizmatikus, mint Vikidál ábrázolása, de zseniális hangja van, és érzelmi szinten nagyon jól működik. Egyszerre látjuk ténylegesen István nagybátyjaként, a népét szerető vezérként, még Rékával is vannak tényleg érzékeny és tényleg apai pillanatai. Vannak rétegei, meg tudtam szeretni mint karaktert, és ez nagyon sokat adott az élményhez.
Mellette Kerényi Miklós Máté Laborca, vagy Szomor György Tordája is nagyon erős lett, az egész színpadkép a szürke alapszíneket néha megtörő jelmezekkel, a tűzzel és a táncokkal egészen vad és szürreális hangulatot teremtett. Olyanoknak is merem ajánlani, akik alapvetően nem akkora rajongói az István, a királynak, és az eredeti verziónak, mert tényleg egy olyan feldolgozás, ami rengeteget hozzátesz.
Nikolett_Varga
István a Király, ami az első meghatározó színházi élményem volt. 2021 július 12-én láttam először a darabot, a színház újranyitását követően. Bár tisztában voltam a történettel és ismertem a dalokat is, mégsem állt közel hozzám a darab, egészen addig, míg meg nem tekintettem az Operettszínházban. A rendezés zseniális, a koreaográfia és a jelmezek egyszerre modernek és korhűek.
Az eddigi három alkalommal Istvánt Kocsis Dénes játszotta és elképzelni nem tudom hogy mással is lássam. Nagyon szépen formálja meg Istvánt aki a darab elején még kvázi egy gyerek, aki az előadás végére felnő, igazi Király lesz belőle. Igazán érzékeny előadást láthatunk tőle.
Koppányt az első előadásban Mészáros Árpád Zsolt játszotta, aki bár szintén nagyon jól megoldotta a feladatot, számomra mégis Dolhai Attila az igazi Koppány. Attila tökéletesen hozza a vagány, szabadszellemű vezért aki a darab közben mégis mutat némi gyengédséget főleg lánya Réka iránt.
Rékát a három alkalommal más-más színésznő játszotta, számomra mégis Gubik Petra emelkedett ki. A Dénessel való kémia nagyon átjött és igazán szívhezszólóan jelenítette meg a két tűz közé keveredett lányt.
Aki viszont számomra minden előadásban az igazi sztár volt az Szomor György Tordája. Elementáris erővel énekli a dalait, igazán feltűzeli a közönséget, igazi Koppány teamet hoz létre.
Mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani a darabot, érdemes legalább egyszer de inkább többször megnézni. :)
