Io-sziget (1977) 80% 2★

Ez a film olyan szempontból iszonyat nehéz, hogy a cenzúra élesen és vastagon fogó ollója miatt hihetetlen lyukak vannak a történetben. (maradhatott a meztelen női mell, meg egy kis nekrofília) Ugyanakkor még így is hihetetlen sokrétegű alkotásról van szó.
KIm Kijong legendás dél-koreai filmrendező, akinek A cseléd c. klasszikust is köszönhetjük. A koreai háború után indult be a karrierje és a dél-koreai mozi első aranykorának egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Pár kritikus úgy tartja, hogy ő indította el a koreai filmekre jellemző műfajkeverést. Majd persze elfelejtették egy időre, de újra felfedezték.
A mozi sok rétege között találjuk Kim egyik kedvencét a nemek témáját. A henjók, búvárnők keresnek sokat, mégis ki vannak szolgáltatva a maroknyi férfinak és nem is igen tesznek ellenük semmit. A koreai házasság hagyományaira is ujjal mutogat. A nőket kihasználják, adják könnyen magukat a férfiaknak, ugyanakkor legyenek erényesek. Nem is tudom, honnan szedik ezeket az elképzeléseket a férfiak.
Ami engem kicsit meglepett a környezetvédelem fontossága melletti vaskos kiállás. A gyárak a szennyvizet a tengerbe engedik, pusztulnak a halak és a környezet, ezért tenni kell ellene, meg kell büntetni őket. Van benne egy fél jelenet, amikor Cshon Namszok kvázi ökoterroristának áll és betör egy gyárba, hogy elpusztítsa, mert nem lát más megoldást. De mivel a filmet a csebolokot igencsak támogató Pak Csong Hi érában forgatták, itt is erősen használták az ollót és alig pár mondatnyi kritika maradhatott meg.

Az egyetlen baja a filmnek, hogy szerintem kétszer kell megnézni, hogy egyszer felfogja az ember a mondandóját. A cenzúra nem mindig jó. Ennek a filmnek például kifejezetten rosszat tett.