Insidious: A vörös ajtó (Insidious 5.) (2023) 60% 97★

Csak az első részt láttam, az nagyon béna volt. (Sőt, meg voltam győződve róla, hogy ez a második rész, erre látom, hogy az ötödik, no mindegy.:D)

Nekem ez most nagyon tetszett. És egyáltalán NEM a horror-faktor miatt, hanem, mert:
– hangulatos
– képzőművészeti vonal is van (én is képzőművészeti suliba jártam, szóval jó húrokat pendített meg)
– nagyon szimpatikus volt a főszereplő srác (nem valami kinyalt ficsúr vagy életképtelen emós)
– hogy a srác és a szobatársa között sima haveri kapcsolat volt (*taps*) és a csaj akkor is segített neki, mikor nagyon furcsán kezdett viselkedni
– a chat ablakok :D
– hogy az idősebb korosztály, az apuka és az ő traumái, problémái is ugyanannyi hangsúlyt kaptak spoiler
– hogy volt egy pozitív üzenete

Ami nem tetszett:
– a rajztanárnő egy s*ggfej és senki nem tette helyre
– a szobatársnő néha kicsit ripacs

Öszességében: nagyon kellemes meglepetés volt!

Egeszen elkepesztoen gyenge volt. Nem volt benne semmi, teljesen ures volt. Nem volt lelke, nem volt epitkezes, nem volt feszultseg, nem volt felelmetes. Gyenge szineszi jatek, gyenge sztori, gyenge kepi vilag.
Egyszeruen szegyen hogy milyen rossz volt. Nem is tudom mikor lattam utoljara ilyen rosszat; de tenyleg.

13 év és négy film után megérkeztünk a Vörös Ajtóhoz. Illene ezt a misztikus 13-at különleges módon megünnepelni, mondjuk egy bombajó ötödik epizóddal. Valami olyasmivel, amit eddig nem láttunk, olyannal, ami túlszárnyalja az elvárásokat… meglep, félelmet gerjeszt, és ismeretlen mélységekbe visz minket. Vajon ennek a filmnek az alkotói is így gondolkodtak? …Hát nem igazán.

Meglepetés helyett kapunk egy nem túl eredeti, bár viszonylag korrekt sztorit, ahol az első részben megnyílt kör ezennel bezárul(ni látszik). Alapvetően nem is rossz ez a back to basics megközelítés. Kicsit még azért agyalhattak volna rajta, de rendben van. Aztán itt van az is, hogy ha már horrort nézek, szeretnék megijedni, de leginkább félni, azt akarom, hogy borzongjon a hátam. Utóbbi kettő nem nagyon jött össze, tehát marad az ijesztgetés, ami pedig nagyjából sikerült is. Igaz, hogy szinte kivétel nélkül jump scare-ektől rakhatjuk tele a nadrágot, de ezek legalább nem ócska módon lettek kitalálva. spoiler Túl mélyre nem ás le a forgatókönyv, leginkább a Josh és Dalton közötti apa-fiú kapcsolatot kapargatja, amivel ugyan egy plusz érzelmi löketet kap a film, de eközben találkozhatunk néhány tökfelesleges sidekick-figurával, akik semmit nem adnak a történethez. Végül megérkezünk a nem túl acélos fináléig, ahol isspoiler Ennyi.

Szóval A vörös ajtó az előző résznél talán egy fokkal jobb, nézhető, korrekt iparosmunka, de meglepetést nem fog okozni. A stáblista alatt felcsendülő keserédes dal viszont remek választás volt.

Jobb lett mint vártam :-) tetszett a lassabb építkezés + a visszacsatolások a kezdetekhez. Simán jobb mint az előző volt.

Nem volt ez rossz, mondjuk annyira jó sem, de nekem hozta a sorozathoz illő hangulatot. Más filmekhez képest még szórakoztató is volt a maga para módján. Kissé hosszúra sikerült a bevezetés, úgyhogy a lényeg 40 percbe lett sűrítve. A legparább nem is a spoiler voltak, hanem a festmény, amit Dalton készített spoiler

Na, végére értem az Insidious franchisenak és azt kell, hogy mondjam összességében élveztem, jól összerakott kis történetek lettek bemutatva. Nem mondanom, hogy mindegyikért odáig voltam, de nem bántam meg hogy belekezdtem és azt sem hogy befejeztem.
A Vörös Ajtó lett számomra a leggyengébb és ahogy látom ezzel kicsit közelítek a többség ízléséhez. A lezárás viszont tetszett, szép lett, Patrick Wilsonnak is sikerült felébrednie, az ő alakítása az első két részben valahog nekem nagon fura volt, de itt tetszett. Viszont a sztori halál unalmas volt, érdektelen és kicsit sem volt ijesztő, csak a szokásos jump scare parádé, de még azok sem tudtak ütni.
Ha rangsorolnom kéne a legrosszabbtól a legjobbig a franchise filmjeit, akkor a következőképp nézne ki a dolog:
5. – A Vörös Ajtó ( jó a lezárás, Patrick Wilsonnnak eszébe jutott, hogy forog a kamera, de nagyon unalmas maga a történet)
4. – Insidious 2 ( erősen kezd, de fokozatosan ellaposodik míg végül totál unalomba fullad)
3. – Insidious 1 ( erős sztori, hátborzongató atmoszféra, de a színészek alakításával nem vagyok kibékülve)
2. Insidious 3 ( erős sztori, erős színészi alakítás és nagyon parás is)
1. Insidious – Az utolsó kulcs ( erős sztori, erős színészi alakítás, parás atmoszféra, fordulatos (!!!) és ebben szerepel a legtöbbet a szelleműzőnéni, akit nagyon megkedveltem és betekintést nyerhettünk a gyerekkorába is)

Maga a sztori egy nulla, de el kell ismernem, hogy az Insidious filmek közül ez a legijesztőbb – folyamatosan szorongattuk egymás kezét a barátnőmmel.
Mostanában sokkal félősebb vagyok… Lehet, hogy a korral jár. Már a Nun 2 előzetesénél felsikoltottam. :D Ha ott voltál az Etele mozitermében tegnap este, akkor nem, nem voltál ott és nem, nem emlékszel rám…

Nesze semmi fogd meg jól.
Néhány ijesztgetés… hirtelen előbukkanó rémpofákon kívül nem sok mindent tudott.
Gyorsan fessük le a képet feketére és akkor eltűnik a monster. Hú… Egy darabig hanyagolom a mozit.

Először is azt leszögezném, hogy nem a világ legpocsékabb filmje, kb egy szintre tenném az előző résszel DE, hát mit is mondjak unalmas volt. Majdnem két órás film és sokkolva vettem észre, hogy még a felénél sem történt semmi csak a sok huza-vona. Ijesztő jelenet alig, csak a tipikus ijesztő hangeffekt, ami azért egy elégé olcsó húzás. spoiler
Amúgy poén hogy ugyanaz a színész játszotta Daltont, mint aki régen. Nem tudom miért de meglepett.

Ez egy nagyon aranyos apa-fiú történet lett így a végére, már úgy is, hogy a jelenben távol voltak egymástól. Ennél jobb befejező rész már nem is lehetne. Itt is volt ugrálás egy kicsit az időben, inkább csak visszaemlékezések, amik dobtak rajta. Az első rész után ez a legjobb rész. Az igazat megvallva én vártam, hogy kezdődjön el a történet, és mire végre elkezdődött, már vége is volt. Szóval nagyon késleltetős, mondhatni, jó hosszan beszéltek a semmiről, és a konkrét történést a végére hagyták. Így ez nem volt már olyan ijesztő, mint az előző részek, jumpscare is kevesebb jutott, de én ezt nem is bánom. Szóval összességében nem ez a legijesztőbb film, eléggé visszafogottra sikerült, de ettől lett olyan jó. Én azért még elnézegetném Patrick WIlsont kóvályogni a sötétben. :D