In the Wake of the Bounty (1933) 50% 1★

Nem igazán tudom hová tenni a látottakat, mert valami egészen furcsa egyvelege volt a filmnek és dokumentumfilmnek egyszerre. A vágás egyenesen pocsék volt és az is meglátszott, hogy ez volt a rendező első hangosfilmje. Mintha nem tudott volna mit kezdeni azzal, hogy a szereplők tudnak beszélni… narrátornak berakott egy öreg tengerészt, aki az idő előrehaladtával egyre részegebb lett és a végén már nem is lehetett érteni, mit mond (vagy csak én nem ittam hozzá eleget hogy megértsem).

Adott volt a híres Bounty hadihajó, bár a lázadásról nem sok szó esett (volt egy rövidke, de annál ingerültebb párbeszéd Bligh kapitány és Fletcher Christian között és kb. ennyi), inkább a Tahitin való tartózkodást, majd a Pitcairn-szigetekre való „menekülést” mutatta be a film és itt sem a lázadók szerepén volt a hangsúly, hanem a szigetlakókén. Jóformán dokumentarista módon bemutatták a pitcairniek életét – ami nem mellesleg a világ egyik legjobban szervezett közösségének tűnik. Ez a része érdekes volt, de egyébként rémzavaros volt az egész.