Ígérem, hogy visszatérek (2019) 70% 48★

Eva Green zseniális, mint mindig. A film nem nagy költségvetésű szupermozi, én pont az ilyeneket szeretem. Egyszerű és őszinte. Nem a látvány van a középpontban, hanem az emberek és az ő érzéseik. Nem egyszer könnyes lett a szemem a film közben. Természetesen a „látvány” sem lett összecsapva, mégsem lopta el a „főszerepet” a színészek elől. Sajnálom, hogy Eva Green viszonylag kevesebb szerepet vállal, mert egy igazi tehetség. Itt a gyerekszínészekkel sem volt semmi probléma, mert önmagukat adták. Nem egy csavarokkal teli pörgős akció, hanem lassan csordogál, és az érzelmeket bontja ki. A tempója megfelelő, nem túloz. Betekintést nyerhetünk az űrhajós kiképzés rejtelmeibe is. A technikai dolgok és azok magyarázata is kimondottan tetszett. Én ajánlom mindenkinek, engem meggyőzött. :) Persze nem hibátlan spoiler de ettől még élvezhető.
(azt nem értem, mit keres ott a műfajok között, hogy akció… ez köszönő viszonyban sincs az akciófilmekkel – nem ölnek, nem rabolnak el senkit, és még váltságdíjat sem követelnek…)

Nem volt ez egy jo film. Sot kifejezetten unalmasnak talaltam. Nem azert, mert nem egy porgos, űrös film volt, hanem mert a drama amit at akartak adni, nem jott at. Ezt melyebben, feszultseggel teli alkotaskent is meg lehetett volna oldani. Amit en lattam, az egy no gyerekkori vagyodasanak beteljesulese volt, aki kozben nem tunt teljesen elhivatottnak; hovatovabb rohadtul felelotlen volt, ezaltal onzo modon bajba is sodorhatta volna a megannyi emberi es anyagi aldozatot kovetelo kuldetest.
Olyan semmilyen volt az egesz; erdektelen.

Az Ígérem, hogy visszatérek egy csendes, nyugodt film, amely nem szájbarágósan magyarázza el a karriert építő anyák kálváriáját. Ebben a ráérős, elmélázós tempóban is megvan az az izgalom, amellyel várhatjuk a film végkifejletét, miszerint sikerül-e Sarahnak valóra váltania régi álmát és megbékélni lánya elengedésével.

Bővebben: https://roboraptor.hu/2020/09/14/igerem-hogy-visszatere…

Kicsit furcsán vagyok ezzel a filmmel. Teljesen nem az én megszokott műfajom és témám, szóval érdekes volt nézni és ezer kérdésem lett közben az űrutazásról meg az asztronauták életéről úgy általában. Az egésznek van valami túlontúl is csendes, magányos atmoszférája, és Eva Green bár csodálatos, a karaktere nem igazán tűnt úgy, mint aki rendben van mentálisan vagy fizikailag?? Úgy értem iszonyú kimerültnek tűnt, nem győzött meg arról, hogy bármilyen szinten is elég erős hogy ő most elmenjen a Marsra… Nem tudom, ez szándékos volt-e, de nem tudtam nem megjegyezni. A fő bajom inkább az, hogy nem tudom kibogozni, mi az üzenet úgy igazán? Mert egy ideig úgy éreztem, tiszta, nevezetesen, hogy attól, hogy az űrutazást (ide behelyettesíthető bármilyen karrier vagy olyan álom, ami lemondásokkal jár) választod, nem leszel rossz anya. Viszont egy ponttól inkább ilyen se ilyen se olyan érzésem volt, Sarah nem viselkedett végső soron úgy, mint aki komolyan veszi a feladatát asztronautaként, holott ezért „mondott le” sok részéről az anyaságnak. Szóval nem bántam meg egyáltalán, hogy megnéztem, de jobbnak találtam volna, ha kicsit összeterelik a dolgokat és eldöntötte volna a film, mit is akar mondani úgy igazából.

Hiperrealista módon előadott, csendes lefolyású, emberi történet, mely bemutatja az űrutazással járó fizikai, de főként lelki terhet, hogy mennyire nehéz megtalálni ilyenkor a morális aranyközéputat. Eva Green-t nagyon jó volt látni ilyen visszafogott,érzékeny szerepben.