I am Heath Ledger (2017) 85% 17★

Basszus már 10 éve hogy meghalt. Mennyi mindent kaphattunk volna még, de hát ennyi ideje volt. Én amit sajnálok (de megértem), hogy Matilda és Michelle mindig kimaradnak. Nekem úgy lett volna teljes ez a film, ha családi pillanatokat is beleraknak, de most nem ezen volt a hangsúly.
Nagy szerelmem a pali a mai napig.

Potyognak a könnyeim :’3
Heath Ledger nem csupán a kedvenc színészem, de egyben azon hírességek egyike, akibe anno, kamaszként nagyon bele voltam zúgva: elsősorban viszont a színészi kvalitásai miatt estem bele, amikor láttam a Sötét lovagot.
Azt tehát, hogy csodálatos színész volt, tudtam eddig is: azt, hogy emellett mennyire sokoldalú és tehetséges művész, már nem, és emiatt most csak még jobban fáj a szívem érte… Fiatal kora ellenére ugyan rengeteg mindent elért és létrehozott, mégis, annyi minden lakozott volna még benne. Arról már szót sem ejtve, milyen szomorú, hogy a kislányának egy ennyire melegszívű és szerető apuka nélkül kellett felnőnie.
Maga a film tehát érdekes, szívszorító és informatív is egyben. Rajongóknak egyenesen kötelező alkotás.

Heath egy olyan zseni volt, aki sosem érte be azzal, ha valami éppen elmegy, elfogadható, sőt, olykor a jó sem volt neki elég jó. Elképesztő hőfokon égett minden pillanatban, folyton alkotott, akkor is, amikor senki nem számított rá, amikor mindenki aludt, vagy mással volt elfoglalva. El is hangzik hát ebben a filmben az, hogy úgy pörgött, mintha 50 évet élt volna le pusztán huszon év alatt. Alig aludt, alig evett, s mégis kifogyhatatlan energiával ment előre, mindent megvalósítva ami a fejében volt. Egészen fiatalon már olyan rendezői ambíciói és víziói voltak, amik bámulatosak, és a zenészeknek, akiknek a klipeket leforgatta, leesett az álluk. Emellett a fotózás szerelmese is volt. Szinte mindig volt a kezében egy kamera, egy fényképezőgép, bármi, amivel rögzíthette a pillanatot amiben volt, s amit annak ellenére, hogy megörökített, mégis teljes egészében megélt.
Emellett a zene is óriási szerepet töltött be az életében. Nem hiába klipekkel kezdte rendezői karrierjét. Mégis amit a legtöbben tudnak róla, hogy egy színész volt. Egy színész, aki egyfolytában éhezett a kihívásokra, híres volt arról, hogy azokat a karaktereket, szerepeket kereste, amit mások kerültek, amit baromi nehéz volt eljátszani, felépíteni, mindig a legnehezebb feladat, a legnagyobb falat kellett neki.
Egyszer egy interjúban megkérdezték tőle, gondolt-e arra a karrierjét nézve, hogy valaki egyszer filmet készít róla, ha nem is most, mondjuk 10 év múlva? A válasza az volt: „Ú, wow, nem, nem volt ilyen gondolatom. De úgy érzem elég unalmas film lenne.” Nos, nem kicsit tévedett. Úgy gondolom mindaz, amit ilyen fiatalon letett az asztalra, – és most kötelezően vonatkoztassunk el minden kézzel fogható sikertől, úgy mint díjak, elismerések és a többi – olyan életutat, olyan szakmaiságot fed fel előttünk, amiért sokan hálásak lennének a filmiparban. Nem az érdekelte, hogy a forgatás végeztével mekkorát szakít, hogy hány autogramot oszthat ki egy népszerűsítő turnén, hanem az, hogy „emberére” akadjon egy – egy szerepben. Hogy olyan, szinte megoldhatatlannak látszó karaktereket dolgozzon ki, amelyek esetében kőkeményen meg kell dolgozni azért, hogy abból bármilyen eredmény is születhessen. Színészileg már huszonévesen eljutott arra a szintre, amire sokan 30-40-50 évnyi karrierrel sem. Mindezt úgy, hogy megfoghatatlan volt amit csinál, nem lehetett egyszerűen beskatulyázni, hiszen alakított ő romantikus vígjátékban ugyanúgy felejthetetlent, mint életrajzi filmekben, drámában, fantasyban, vagy éppen képregény adaptációban. Ráadásul ki kell hangsúlyozni azt, amit színésztársai is kiemeltek: volt olyan, amikor a két filmbeli karakter megformálása között mindössze pár nap telt el, és egyik szerepből a másik végletbe kellett átszellemülnie. Amit ő profin megoldott.
Rengeteg véleményt hallottam és olvastam az Oscarral kapcsolatban, amit végül neki ítéltek (posztumusz) Joker szerepe miatt a The Dark Knightban nyújtott alakításáért. Nem tisztem dönteni, de a véleményem az: aki szerint csak a halála miatt kapta, vagy netán nem érdemelte meg, szépen üljön le, és függetlenül attól, milyen stílust preferál a filmekben, nézze meg a nagyobb filmjeit. 10 dolog amit utálok benned, Lovagregény, Túl a barátságon. Egytől egyig hihetetlen alakítások a részéről. Az Oscart pedig nem a Nicholson-féle Jokerhez hasonlítva kapta, hanem önmagában azért, amit nyújtott egy teljesen más hátterű, felépítésű Joker karakter megformálásáért – mi több, életre keltéséért, hiszen 6 hétig egy hotelszobába bezárkózva építette fel az általa eljátszott Joker hangját, nevetését, mozdulatait, történeteit. Aki megnézte ezt az alkotást, filmtörténeti mérföldkövet látott. Ennyi.

Heath fiatalon elment, de tekintve az ő habitusát, szokásait, életvitelét, ami azzal volt egyenlő, hogy amikor már mindenki aludt, ő még, és amikor még mindenki aludt, ő már alkotott, pörgött, a következő cél eléréséért munkálkodott, valahol törvényszerű volt. Én mégis mérhetetlenül sajnálom, hogy nem várhatok izgatottan filmeket, aminek a stáblistájában az ő neve is szerepel, mert biztosra veszem, hogy azt a tempót látva amivel ő fejlődött és ontotta az ötleteket, jobbnál jobb alakításokat, további mesterműveket pakolt volna a vászonra. Így viszont marad az a pár film, amit maga után hagyott – illetve ez a dokumentumfilm az életéről, amit ha nem ismered vagy szereted Heath Ledgert azért kell megnézd, hogy megértsd, mit alkotott, ha ismered és/vagy szereted, akkor meg azért kell megnézd, mert… meg akarod nézni, Újra és újra.

Amit ki lehetett hozni ebből azt teljesen jól megtették a készítők úgy gondolom. Azt viszont sajnálom, hogy az olyan színész barátait, mint pl. Mark Ruffalo vagy Christian Bale nem szólaltatták meg.

Jó volt. :) Amit ki lehetett hozni ebből, azt kihozták. Tetszett, hogy mindent, amit Ledger barátai, kollégiái mondtak róla azt házi videókkal, képmontázsokkal, hangfelvételekkel alá is támasztották, egészen késő kamaszkorától a haláláig.
Azt külön elegáns megoldásnak tartom, hogy Michelle és Matilda csak említés szintjén kerültek bele a filmbe, de pl. Jake Gyllenhaalt kicsit hiányoltam.
Heath Ledger az archív felvételek alapján (is) nagyon szimpatikus jelenség és szörnyű, hogy ilyen fiatalon kellett meghalnia.