Hwayugi (2017–2018) 83% 31★

Vééééééééééégre végeeeeeeeeeeeee. Először is ez hogy lehet ilyen magas százalékon? Sajnos nálam ez nem jött be, pedig a 2018-as nagy hype miatt azt gondoltam, hogy valamilyen Goblinhoz hasonló izgalmas fantasy románc lesz, ráadásul a casting meg a plakátok, jelmezek alapján azért voltak elvárásaim. És puff. Végig az volt az érzésem, mintha majmolná (haha, érted) a Goblint. A majom, mint az ezer éve raboskodó 939 éves goblin, akit csak egy különleges képességű, szellemeket látó lány tud felszabadítani. A majom és Ma Wang kapcsolata meg sem közelítette a goblin és a kaszás – kdramaland amúgy legjobb – bromance-át. Ugyanazokat a jeleneteket más díszletben és jelmezekkel láttuk végig, elhúzottan, üresjáratos, fillerszerű párbeszédekkel, nagyzoló karakterekkel és föööörtelmesen rossz cgi-jal. Legalább a szerelmi vonal lett volna jó, de annyira erőltetetten hatott a karkötős szál, plusz Jin Seon Mi sem volt egy annyira szerethető hősnő, hogy még ezt sem tudnám értékelni igazán. Ma Wang és a tengeristen, meg Lee Se Young vitte a humoros részeket.

4,5 csillag!

Az igazi Guilty Pleasure élmény. tipikusan olyan sorozat, ami annyira rossz, hogy már jó. Legalábbis ideig-óráig. Néhol kellemetlennek éreztem, hogy élvezem és tetszik (főleg, amikor „csúcson” volt a CGI), ez pedig nagyon beszédes.

Teljesen érthetetlen döntésnek tűnt számomra, hogy ez a sorozat nem kapta meg a melodráma besorolást, holott az lenne. Gondoljunk csak a sorozat utolsó majdnem 10 részére. Nem ment más, mint az ármánykodás, egymás fúrása, sírás-rívás, néha napján egy-egy viccesebb pillanat és kb. ennyi. Ez alól, csak az utolsó másfél rész kivétel. De ott csak fokozódtak a gondok.

Nem értem továbbá, miért kellett ezt a pofonegyszerű és teljesen semmilyen történetet 20 részen keresztül húzni. Egyértelműen nem tudták megtölteni tartalommal, így az ominózus 8 rész folyamatosan ismételte magát, és mire elértünk volna a nagy összecsapáshoz, amit a 10. résznél (ha jól emlékszek, de javítsatok ki) hirtelen belengettek a semmiből, már nem tudott ütni és elfogyott az értékes játékidő is. Ebből pedig tragikus lezárás lett, amit nem feltétlenül a karaktersorsokra értek. Az egész végső csata, már ha annak lehet nevezni, összecsapott lett, túl gyors, rosszul vágott és animált, a nem megfelelő időzítések pedig elvették az élét több drámainak szánt pillanatnak. Az egész olyan volt, mintha hirtelen jött volna az ötlet csak azért, hogy valahogyan le lehessen zárni a saját csapdájukba esett, harmatgyenge történetet. De igazából a sorozat teljes második felére igaz ez. Nyugodtan el lehetett volna mesélni az egészet rendesen felépítve, összeszedetten, maximum 12 részben. Viszont a profit előrébb van, mint a minőség, mint tudjuk.

A szereplők közül azért akadtak érdekesebbek. Én leginkább Woo Ma Wang-ot szerettem meg, annak ellenére, hogy komplett idiótát csináltak belőle a sorozat végére. De még ez is jól állt neki. Az ő történetszála őszintén szólva jobban érdekelt volna, mint amit a fővonalon kaptunk. Son Oh Gong sem volt egy rossz karakter, viszont olyan irányba vitték el, ami az átlagsablon „rossz fiúból jó fiú” irányba vezette el, ez pedig a végére már kissé kínos volt. A széria első felében megismert Majom király sokkal jobban tetszett, hangulatilag ugyanis jobban illett a sorozathoz. A mellékszereplők tekintetében inkább a természetfeletti világ volt érdekesebb, azon belül pedig az a bizonyos szerelmi háromszög. Vagy sokszög? Attól függ, honnan nézzük. Viszont az emberi fronton egyáltalán nem remekelt az egész. Különösképpen a főszereplő hölgyeményt illetően. Annyira erőltetett volt néhol a jelenléte, hogy legszívesebben eltekertem volna.

Sajnos a dolgokat a sok helyen felettébb gagyi szövegkönyv sem segítette. Teli volt lyukakkal, logikai bakikkal, ostoba párbeszédekkel. A legjobban a termékelhelyezések prezentálása tetszett. Fenomenálisan gáz dolgok voltak itt, de ezek semmik ahhoz képest, amilyen látványvilága van a sorozatnak. Te jó ég! Az alap kamerabeállítások, világítások és szűrők csak még elmennek, amolyan átlag közepe, de amikor a természetfeletti dolgok ábrázolására került sor, cserbenhagyta a szakértelem a stábot. A CGI egyszerűen ocsmány! Az egyik legrosszabb, amit láttam! Messze átlag alá került, pedig ez egy NETFLIX Original! Mi történt, gyerekek? Nem vagyok képes felfogni, amit láttam. Az a sárkány a végén volt a legalja. Meg a szűrő, ami ezekben a pillanatokban bekerült… Alapból az összecsapás… Szóval egy kérdésem van: hova tűnt a pénz és a szakemberek?

Volt még valami, ami számomra nem igazán volt átérezhető, az pedig a szerelmi szál Oh Gong és Sun Mi között. Ha nincs az a karperec, akkor előbb elhiszem az egészet. Viszont pont emiatt teljes mértékben lerombolódott nálam az egész, mert tulajdonképpen ez egy Stockholm-szindróma története lett ilyen módon. Hiszen Sun-Mi önös céllal magához láncolta az azt nem akaró Oh-Gong-ot, aki kénytelen volt minden parancsát teljesíteni, különben fájdalmak fájdalmát éli át. És akkor még ott van pluszban a befejezés. Ezzel az egésszel a lehető legkárosabb üzenetet közvetítették. Ennél minden más szerelmi szál jobb volt a sorozatban, pedig azok sem az egészségességükről voltak híresek. Talán egyet leszámítva, de az gyorsan fel is lett áldozva a semmi oltárán.

Szóval saját magamon lepődtem meg, hogy a rengeteg problémám ellenére mennyire megszerettem a sorozatot. És most sem értem miért. Ha valaki tudja helyettem is, legyen szíves, írja meg nekem a hozzászólásokban, köszönöm! XD Pont emiatt nem tudom, ajánlanám-e…

Legyen az, hogy igen, próba szerencse. A magam részéről még valószínűleg visszatérek majd egyszer hozzá.

Halvány lila segéd fogalmam sincs hány pontot adjak rá…ha teljesen őszinte vagyok magamhoz a sztori egy nagyon jó indulatú hetes, ha a karakterek fix 8s :)
Sztori az 0, mármint tényleg zéró:D A 10. rész magasságánál ott tartottam, hogy még mindig nem történt semmi, az égadta egy világon nem voltunk beljebb mint az első rész után és mégis képtelen voltam otthagyni és a legtöbbször fülig ért a szám. A sorozat leges legnagyobb hibája a sztori és a gigászi logikátlanságok tömkelege. Egy idő után már nem is akartam logikát találni, egyszerűen elengedtem és onnantól teljesen élvezhetővé vált:P
Hatalmas pozitívum a CGI nagyfokú és azért többnyire magas szintű használata. Legtöbb koreai fantasy sorozatoknál a mágiát mint olyat max az első két részben használják, mert ugye drága…itt a sok bújtatott reklámnak hála tudtak rá költeni. Az egyetlen szívfájdalmam az utolsó két rész, gondolom egy hét alatt a CGI-sek ennél jobbat nem tudtak összehozni:S
Karakterek? Nah EZ viszont a legnagyobb erőssége a sorozatnak. Illetve tegyük félre a fő párunkat, mert köztük szerintem nem igazán volt meg a kémia:/ aztán lehet csak én láttam így. Viszont a kapcsolatok és a „mellék szereplők” … Először is a bemutatók alapján én végig azt hittem, hogy Ma Wang lesz a „gonosz”, hát komolyan mondom megzabáltam az ürgét:D Az ahogy folyamat szívatták egymást Oh Gonggal volt a fő humor forrás, Hong Ki malacával kicsit hadilábon álltam, de a legtöbb Nyugati utazás feldolgozásban a karakter hasonló volt, úgyhogy a végére egész jó lett. Az akit még kiemelnék MA Titkárnő és Yoon Dae Shik:D Imádtam őket. Fairy Ha és General Frost, Octopus és Zombie… áhh komolyan, tulajdonképpen a főnőnk kivételével mindenkit imádtam:) Sun Mi-t nem tudtam hova tenni… egyik pillanatban intelligens bátor, következőben meg olyan idióta hogy péklapáttal verné meg az ember…
Kinek? hát romantika mondjuk van benne, bár nekem erősen sántít, de azért a végére ez is kikupálódik. A főszálra alig kell figyelni, mert szinte nincs is. Mikor már azt hinnéd valami komolyabb jön, hát nem:D Akkor mégis kinek? aki töménytelen humorra vágyik, gondolkodás nélkül… Potenciál rengeteg volt benne, folytatást is el bírnék nézni, de valljuk be a benne lévő lehetőségeket egyáltalán nem használták ki, viszont Oh gong és Ma Wang Bromance-a verhetetlen!:D

Szerettem, de nem egy eget rengető sorozat. Maga a történet olyan 8-as talán, de a zenék és a színészek egy jó 10-es.
Az első rész után azt gondoltam, hogy egy jó kis pörgős sorozat lesz, de inkább átváltott a lassú folyású kibontakozásra. A lezárás nekem nem jött be, az utolsó előtti rész után számítottam valami nagy csattanóra, de az utolsó rész után úgy voltam vele, hogy az nem is kellett volna.
Azt hiszem ennek a sorozatnak a fő erősségei a mellékszereplők voltak, Son Oh Gong és Ma Wang mellett. Még az elején azt hittem Ma Wang lesz az egyik fő gonosz, aztán nem gondoltam volna, hogy ennyire pozitív figura lesz. Egyik nagy szívfájdalmam Bu Ja volt. Nagyon bírtam míg zombi volt. És persze a hűséges kutya. Mondjuk arra kíváncsi lettem volna, hogy hogyan alakult ki a kutya és Ma Wang kapcsolata, meg amúgy a többiek is mitől voltak ennyire hűségesek. Sam Jang nekem nem alakított nagyot, valahogy én nem éreztem azt a hatalmas kémiát, amit kellett volna. És nem is volt egy ütős karakter.
Összességében egy jó kikapcsolódás ez a sorozat, már ha sok szabad ideje van az embernek. ahogy közeledtem a végéhez, egyre jobban hasonlított nekem a Goblinhoz

Nem igazán értem mi ez a nagy lepontozás…
Én rettentően vártam sorozatot Primadonnaként – HongKi miatt persze. Aztán a többi szereplő is megszerettette magát velem, örültem, hogy Lee El is játszik a sorozatban – nem tragikusat.
A sorozat tulajdonképpen arról szól, hogy mi kell a szerelembe eséshez. Elég a Varázs vagy más is kell hozzá? Ha elmúlik a Varázs, mi lesz utána, elmúlik a szerelem is? Ez az alapgondolat, e mellé csináltak egy főszálat, amit csak a sorozat megnézése után lehet észrevenni, értelmezni teljes egészében, hogy az azért volt mert. Tetszett a vége, nem hagyományosan megszokott, de éppen ezért akármi lehet belőle. Újranézős!
És az OST-ről majdnem elfelejtkeztem!! Fantasztikus, mindegyik, csengőhagom lett az 5.!

Mosolyogtam..Vigyorogtam..Kacagtam..Nevettem..Röhögtem..
Könnyeztem..Pityeregtem..Sírtam..Zokogtam..Bömböltem..
Tetszett Lee Seung Ki..Kedveltem Lee Seung Kit..Szerettem Lee Seung Kit..Szerelmes lettem Lee Seung Kiba..
(…)
A lehető legtöbb, akarom mondani az ÖSSZES érzelem ami csak létezik átsöpört rajtam míg ezt a sorozatot néztem! Teljes szívből ajánlom mindenkinek!! Örökre kedvencem marad ♥

UPDATE: Újranézve sem veszített egy szemernyit sem a varázserejéből! Köszönöm!

Vacilláltam, hogy 6 vagy 7 csillagot adjak neki, mert minden pénteken vártam az újabb epizódokat (thx Netflix, hogy 5 napot váratsz az epizódok levetítésével), de aztán maradtam a 6-nál. Megmondom gyorsan, hogy miért, utána meg jöhet a dícséret.
A történet marha lassú, 20 rész túl sok ide, ahogy mások is írták, nyugodtan megkurtíthatták volna a sok felesleges helyzetkomikummal, filler epizódokkal. A történetvezetése ebből kifolyólag szintén a gyengeségei közé tartozik, mert bár nagyon jó ötleteket vet fel (a karkötő, aminek a nevét valószínűleg akkor sem tudnám leírni, ha másolnom kéne; ez az egész szörnyek/istenek/spiritual realm dolog; maga Samjang létezése; egy-két szereplő háttértörténete [Devil King, még mindig sírok T.T]), de sajnos nincsenek kellőképp kidolgozva.
Ezt még el is nézem a pozitívumok miatt, amire mindjárt kitérek, de sajnos az egyik legfontosabb pontban vérzik el a sorozat, mégpedig a két főhős, Son Oh Gong és Jin Sun Mi romantikus kapcsolata. Épp a karkötő miatt vérzik több sebből, főleg az első pár epizódban, de sajnos a kémia sem úgy működik, ahogy kéne. Ez igazán az utolsóelőtti részben érződik, ahol nulla érzelmi reakciót váltottak ki belőlem az események, spoiler
Ezek ellenére mégis szerettem ezt a sorozatot: hiába írtam, hogy hosszú a 20 rész, imádtam a humorát, imádtam nézni Son Oh Gong és Jin Sun Mi párosát, ahogy egymást idegesítették és nyúzták. Imádtam mellettük Devil King és Ms. Ma kapcsolatát, aztán Son Oh Gong és Devil King bromance-ét: egyszóval ha valamiben igazán erős ez a történet, az a karakterek, és a köztük kialakuló kapcsolat, legyen ez romantikus, baráti vagy munkatársi kapocs. Mondjuk szomorú, hogy a fő love-sztori helyett engem jobban érdekelt és szórakoztatott Son Oh Gong és Devil King (oh Devil King, az ő karaktertörténete a legérdekesebb és egyben legszomorúbb mindenkié közül) párosa, ők ketten vitték a prímet, de továbbra is állítom, hogy Ms. Ma volt az egész sztori lelke. Nélküle Devil King is egy árnyalatnyival unalmasabb lett volna, úgyhogy örülök, amiért Ms. Ma is sokat szerepelt.
Egyébként viszont a többi mellékszereplőt is megszerettem a végére, még P.K-t is, akitől elsősorban Lee Hong Ki extra gyenge teljesítménye miatt forogtam itt a földön, de amint mondtam, karakterek közötti kapcsolatok ábrázolásában remek ez a sorozat. A közte és a zombi Richie-nk között lévő barátság annyira tiszta, ártatlan képet festett, hogy akaratlanul is megmosolyogtatta az embert.
Mondjuk amúgy is sírva röhögtem sokszor ezen a sorozaton, mert a humor megint egy olyan pont, amiben erős ez a kdrama. Én nem éreztem soknak, szerintem tökéletesen váltakozik a humor és a dráma, teljesen rendben volt a dinamika. Ahol kellett, ott nevettünk, ahol kellett, ott sírtunk.
És hát sírtunk is, mert bár nem vagyok kibékülve a történet lezárásával, azért voltak itt fordulatok, amire nem számítottam. Annak ellenére sem, hogy a főgonoszunk sorsa egyértelmű volt az első perctől kezdve, de általában nem is ezen múlik az idegrendszerünk egy-egy kdrama során. Mindenesetre a vége érdekes lett, az utolsó epizód nekem kicsit túlzásnak tűnt, viszont most úgy érzem, meg tudnék nézni ebből egy 2. évadot is, ha ugyanilyen minőséget hozna.
Egyszóval voltak gondjai a sorozatnak, viszont ahhoz képest, hogy honnan indult az első rész, hatalmas felfelé ívelést nézhettem végig, sőt, egy-egy karakter igazán a szívemhez is nőtt. Sajnálom, hogy vége lett a sorozatnak, hiányozni fognak a karakterek (főként Devil King), és csak reménykedem, hogy egy napon talán majd folytatják.